Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
zetben, mely több-kevésbé rozsdafoltos. A szelvényük felépítésére jellemző a bamásfekete, fekete színű, kissé szögletes morzsákra könnyen széthulló szerkezetű humuszos szint, mely fokozatosan megy át az anyakőzetbe. Legtöbb réti csemozjomban fellelhető különböző mélységben, a mészlepedék is, ugyan úgy az állat járatok és a ,,C” szintben a kaiéi umkonfcréci ók. 8. Mélyben sós réti csemozjomok képződésénél az anyakőzet mélyebb rétegeiben sófelhalmozódás található, melyet a nagyobb tömődöttség és kissé szürkés árnyalat árul el. Szelvényfelépítése a réti csemozjomofcéboz hasonló. 9. Réti szolonyec talajok általában a felszíntől 2,5—3 m-nél nem mélyebb talaj vízállás mellett találhatók. Szelvényükben az „A” szint ritkán haladja meg a 15 cm-t és ez világosszürke színű, poros vagy lemezes szerkezetű. A felihalmozódási — ún. szolonyeoes szint — sötétszürke színű, oszlopos szerkezetű és a sófelhalmozódiás gyakran már ebben, a szintben mutatkozik. Az ez alatti „C” szint vas- szeplős, rozsdafoltos:, szürkés-sárgás, agyagos és mészkionkréciós. 10. Sztyeppesedé réti szolonyec talajok általában a 3 m-nél mélyebb talajvízáliás mellett fordulnak elő. Az „A” szintjük mélyebb, mint a réti szolonyec talajok esetében, Kilugzottságuk — mind az oldható sók tekintetében, mind pedig a szénsavas- mésztartalom mélyebb elhelyezkedése alapján — általánosan megfigyelhető. ; . 11. A szolonyeces réti talajok nagy hasonlóságot mutatnák az alább tárgyalandó réti talajok-\ kai. E talajoknál a szolonyeoes „B” szint kialakulása megfigyelhető, de határozott oszlopos szerkezetet még nem mutatnak. 12. Réti talajok képződésénél a felszinközeli talajvizek nagy szerepet játszanak. A változó vastagságú humuszos szintjük, szürkésfekete, fekete színű, tömődött, vagy éles, szögletes', nehezen szét- morzsolható szerkezetű. A humuszréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyafcőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátságaitól függően tartalmaznak szénsavasmeszet. Gyakori a bő nedvesség —* az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — következtében, beálló glejesség, vasborsók, vasfoltok megjelenése. 13. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékeken képződnek, felszinközeli talajvíz hatása alatt. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezettel. Szénsavas-mésztartalmúkat és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg. A TVK-egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes talajtípusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefanovits —Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961). 2.122 A területre eső talajtájak leírása E TVK-terület az Alföld és az Északi-középhegység nagytáján helyezkedik el. Az Alföldi tájakból magában, foglalja a Közép-Tiszavidék Tisza felé eső vizgyűj tőterületét, vagyis a Kunszent- márton—Kunhegyes—Tiszafüred vonaltól Ny-ra eső területet, a Jászságot, az Északi-alföldi hordaléklejtőt, az Észiaki4középhegység tájaiból pedig a Cserhát K-i lejtőit, a Mátrát, Karancs és Medves vidékét. Talajföldrajzi szempontból igen változatos terület. A különböző földtani képződmények, éghajlat és. domborzati formák széles skálája nyomja rá bélyegét az itt képződött talajokra. Az Eszaki- középhegységtől az Alföld felé haladva a talajtípusok övszerűen váltják egymást. Míg a hegyvidéken az erdőtalajok vannak elterjedve, addig a síksági rész felé haladva az erdőtalajokat felváltják a csemozjom-barna erdőtalajok, majd a csemozjom típusú talajok, réti és a különböző szikes talajok következnek, A Cserhát, Mátra, Karancs és Medves vidékiének változatos felépítésű és szerkezetű, részben, miocén korú üledékes részben különböző vulkáni kőzetekből felépített dombsági és középhegységi részén podzolo®, továbbá agyagbemosódásos barna erdőtalajok, a Mátra bércein a Karancs:, Medves vidékének bazaltos „tanúhegyein” pedig fekete nyirok talajok vannak elterjedve. Az alacsonyabb térszíni fekvésben — így a folyóvölgyeket kísérő lejtőkön, valamint a Mátra bükkaljai részen — már barna- földek képződtek. E talajok nagyrészét tölgyes és bükkös erdő fedi, kisebb részét mezőgazdaságilag hasznosítják. A folyó és patakvölgyekben az ún. lejtőhordal.ék talajok találhatók. I A Cserháthoz délen a Gödöllői-dombság csatlakozik. Ennek homokos löszös üledékein, agyagbe- ... mosódásos barna erdőtalajok, bamaföldek, majd л. DK felé— ahogyan a dombság enyhe lejtéssel belesimul a Zagyva medence síkságába — esemozjom barna erdőtalajok,, típusos mészlepedékes csemozjomok ás a mély síksági részen pedig réti csemozjomok, továbbá, mélyben, sós réti csemozjomok találhatók. A dombság jellemzője az erős eróziós tevékenység, mély sok 'helyen a talajok teljes lepusztulásához és termékenységének nagymértékű csökkenéséhez vezet. Ehhez a vízgazdálkodási körzethez kell csatolni még a Tápió völgyét és az azt kísérő, Gödöllő környékéhez simuló dombvidéket. A völgyi részben lapos réti talajúik és réti talajok képződték. A völgyet kísérő homokdombok É-i részén barna földek, majd délebbre futóhomokok és az alacsonyabb, szeiídébb hátakon csemozjom jellegű homoktalajok keletkeztek. Az Alföldhöz tartozó Északalföldi-bordaléklej- tőn, — mely az Északi-középhegység peremi hegy- lábfelszínére támaszkodik — patakvölgyekket barázdált — lösszel, továbbá szeűfflukciós üledékekkel fedett csernozjom-bama erdőtalajok, varrnak. E talajok igen kötöttek és szénsavas meszet nem tartalmaznak. A fenti talajkörzetet követi D-re a Jászság vidéke, a tulajdonképpeni Zagyva-medence. Ezen a hordalékkúpokkal övezett tágas, alföldi peremi süllye- déken — mélynek talajképző kőzete a homokos iszap, löszösi-iszap, iszapos agyag — a magasabb fekvésű helyeken az alföldi mészlepedékes csemozjom okát, majd ezek szomszédságában réti és mélyben sós réti csemozjomokat, továbbá réti talajokat találunk. Az említett talajtípusok között elég nagy foltokban fordulnak elő szoloncsák-szolonyecek és 7 8 TVK 49
