Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

réti szolonyecek is. É talajok vízgazdálkodása természetesen annál kedvezőtlenebb, minél nagyobb mértékű a szikesedés. Ide tartozik még a félhold alakú hevesi homokhát talajkörzete, melyben ko- várványos barna erdőtalajoik takarják a felszínt.

A TVK-egység utolsó tagja (a Közép-Tisza- vidék tájából) a Tisza alluviáHs területe és a szolnoki löszhát, a Tiszazuggal. A Tisza aluviális területén réti öntés talajok, találhatók, melyek közép- kötött, vagy agyagos talajok. A szolnoki löszihátan — mely tulajdonképpen folyóvízi úton szállított löszös, iszap os-löszös üledékkel feltöltött hajdani ártér volt — kisebb résziben alföldi mészlepedékes csemozjomok, nagyabb részben réti csemozj omok és mélyben sós réti csemozjomok alakultaik, ki. E talajokat tarkítják a réti szolonyecek és sztyeppesedet réi szolonyecek. Az alföldi mészlepedékes csemozjomok a hajdani ősfolyók medreit kísérő magasabb vonulatokon (különösen Cibakháza környékén) az enyhén hullámos részeken találhatók. Az alföldi mészlepedékes csemozjomok általában szénsavas-mésztartalmúak és középkötött, ritkábban könnyű vályogtalajok. A réti csemozj omok és mélyben sós réti csemozjomok szénsavasmeszet legtöbbnyire nem tartalmaznak, agyagos természetűek. A Tisza balpartján, a Tiszazugban parti dü- nék futóhomokos, kevéssé humuszos vonulatai találhatók.

összefoglalva a TVK-egység talajait, megállapíthatjuk, hogy a különböző talajtípusok, a Közép- hegységtől az Alföld felé haladva övszerűen helyezkednek el. Az erdőtalajokat, felváltják a csemozjomok, a csemozj omofcat követik a hidromorf talajok. A hegyvidéki területek nagy része erdős;, a síksági részen pedig a különböző mértékben elsó- sodott és változó mélységben elhelyezkedő talajvizek befolyásolják a talajok vízgazdálkodását.

2.123 Az ember kultúrtevékenységénefe hatása

Az. előzőekben ismertetett táj fogalmán túlmenően meg kell állapítani, hogy manapság teljesen természetes állapotban lévő, tehát bizonyos fokú társadalmi hatásoktól mentes táj nagyon kevés van. A tájakon belül számolni kell olyan, társadalmi hatásokkal is, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben beleszólnak a természeti földrajzi tényezők kölcsönhatásaképpen képződött tájak alakulásába. Természetesen az emberi kultúrtevékenység csak egyik tájalakító tényező lehet a földrajzi környezetben, mely csak módosíthatja a már kialakult természeti táj alapvető vonásait. Ez a beavatkozás nyilvánvalóan visszahat a talajra és részben vagy teljes egészében megváltoztatja annak fejlődési irányát is. A továbbiakban ebből a szemszögből vizsgáljuk meg az emberi tevékenység, hatását.

A történeti fejlődés menetében elsőnek említhetjük meg az ember pusztító tevékenységét az erdő- irtásokkal kapcsolatosan. Az erdő kiirtása után a szabadon maradt talajtakaró — különösen hegyes dombvidékeinken — martaléka lett a víz pusztító hatásának, amelyet az ember még elősegített az állandó legeltetéssel. Ezzel a tevékenységével meggyorsította a domboldalak letárolásának folyamatát, mely a talajtakaró termékenységét csökkentette.

Az erdőirtásokkal kapcsolatos változás gyakran a talajok fejlődésében is megmutatkozik. Ez akkor következhet be, amikor az ember a talajt eredeti fás növénytakarójától megfosztja és szántóföldi művelés alá vonja. Hazai viszonyaink között a fejlődés iránya leggyakrabban a, csernozjom talajképződés felé tolódik el.

A talajerózió ütemének meggyorsítása később a helytelen talajműveléssel tovább fokozódott. A lejtő irányában történő szántás és vetés szinte nagyban elősegítette a talajok felső, legértékesebb részének letárolását. Az eróziós kártételek mértékére és azok meggátlására irányuló törekvésekre itt nem térünk ki, mert ezeket a „Talajeróziós viszonyok jellemzése a TVK területi beosztása alapján” című fejezetben részleteiben is feldolgoztuk. Itt csupán az emberi beavatkozás káros hatásaira hívjuk fel a figyelmet és arra, hogy ez mennyire átváltoztathatja a táj arculatát. Az, így átváltozott tájban megtalálhatók ugyan, a természetes táj bélyeged, de már megmutatkoznak benne az emberi munka rombolásai isi, mint pl. a lepusztult hegy-, domboldalak, kimélyült eróziós árkok, szakadékok, stb.

Az embernek egy másik, de tervszerű és hasznos tevékenysége, amellyel a természeti tájakat Msefo'b- nagyobb mértékben megváltoztatta, a folyóvizek szabályozása, az ármentesítés és lecsapol,ás volt. Az ármentesítéssel, lecsapolással, a csatornarendszerek kiépítésével a felszíni vizek pusztításait csökkentette és a belvizek gyorsabb levezetését biztosította; majd e területeket mezőgazdasági művelésbe fogta és a gazdasági növények termesztésével a vidék természetes növénytakaróját megváltoztatta. Az ember kultúrtechmikai és meliorációs tevékenységével módosította a taiajképződési folyamatok, irányát is. A felesleges vizek elvezetése, var- lamint a talajvízszint mesterséges leszállítása után a talaj felszíni rétege szárazabbá vált. Az addig lá- pos, mocsaras területek talajain, (lápos réti talajok, réti talajok) főleg a talajvíz mélységi elhelyezkedésétől és a talajvíz só mennyiségétől függően megindultak a szikes, réti, vagy különböző réti csernozjom taiajképződési folyamatok. Ezeket a változásokat különösképpen az Alföld nagytájának tiszántúli résztájain tapasztalhatjuk a TVK-egység területén. Míg az ármentesítés előtt a Közép-Tisza és a Körösök vidéke a felszíni vizektől sokat szenvedett, addig az ármentesítés után a talajvíz ezen a területen mintegy 3 m-re felszín alá süllyedt.

Az ember nemcsak az ármentesítéssel, lecsapolással, telkesítéssel módosítja a táj arculatát, hanem az ezzel ellenkező tevékenységével, az öntözéssel is. Az öntözéses gazdálkodással kapcsolatos megfigyelések, tapasztalatok arra mutatnak, hogy а пета megfelelő összetételű öntözővíz és az esetleges túl- öntözés hatására megváltoznak, a talaj kémiai és fizikai tulajdonságai és az öntözött talajokon másodlagos elszikesedési folyamatok vagy elmocsiaraso- dás léphet előtérbe. A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy az ember öntözéses gazdálkodásával, íjra körültekintő módon,, szakszerűen alkalmazza, azt, jó irányba, ha, pedig nem megfelelő mó50