Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
szerkezet, domborzat) a légkör (éghajlat), a vizek, az élővilág és a talaj. A tájalkotó és egyben, talajképző tényezők földrajzi zónánként más-más jelentőségűek. A sarkvidéki övezetben az éghajlat az uralkodó, az egyenlítő vidékén az éghajlat és a növényzet, a sivatagokban a besugárzás hatására fellépő aprózódás, valamint a defláció. A mérsékelt égövi zónában a táj fejlődésének lényeges tényezője a folyóvízi erózió és akkumuláció. Itt a folyóvíz mennyiségét és munkáját meghatározó éghajlati és szerkezeti elemek, valamint az ezek hatásából formálódó domborzat szabják meg a táj alar kulását. Hazánkban is a domborzat a táj váza. A. domborzat döntő fontosságú az éghajlati elemek eloszlásában. Megszabja a vizek időbeni és térbeni lefutását, továbbá hatással van a növénytakaró kialakulására is. Ebben, az együttesben jelentős szerepet játszik az emberi beavatkozás a természet rendjébe; a gazdálkodás, a talajművelés, a növénytakaró megváltoztatása, a talajerózió meggátlása, vagy elősegítése. A domborzat alkalmas arra, hogy azonos tájalkotó tényezők segítségévéi hasonlóvá formálja a vidéket. Ezen az alapon Magyarország területe nagy egységekre, nagy tájakra osztható. Az ország hat nagy tája: az Alföld, a Kisalföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység-, valamint az Északi-középhegység. A szerkezeti és domborzati alapokon egyesített nagy tájak a tájakat foglalják magukban. Ezek kiterjedését az 5. ábrán, közöljük. Részletesebb természeti földrajzi feldolgozás esetén a tájak kistájakra oszthatók. Á terület más irányú felosztását szolgálják a körzetbeoszitások, melyek egy-egy tájalkotó tényező területi változásait tartják szem előtt. Ryenék lehetnek az éghajlati, növényföldrajzi, talajtani vagy más körzetbeosztások. Ezek célja, hogy a kiválasztott tájalkotó tényezőt egy kiragadott gyakorlati szempont szerint értékelve, a gyakorlati feladatok közvetlen megoldását segítsék elő. 2.1212 A GENETIKUS TALAJFÖLDRAJZI SZEMLÉLET ÉS TALAJOSZTÁLYOZAS A széles körben, ismert 1:500 000 méretarányú, országos genetikus talajtérképen a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázástani Bizottsága által kidolgozott osztályozási rendszert alkalmaztuk. Az osztályozás az ún. genetikus és talajföldrajzi elven alapszik, mely részint a talaj kialakulását irányító és jellemző folyamatokat — a tar- laj dinamikát —, továbbá a folyamatok fellépésének sorrendjét — egyszóval a talaj kialakulásának történetét — részint pedig a földrajzi zónák törvényszerű változásait veszi figyelembe a talajok osztályozásánál. Ez a rendszer az egyes talajszelvények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. A talajalakulás során fellépő folyamatok, — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű, — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek: Magyarázat az 5. sz. „Magyarország természeti-földrajzi beosztás” c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente g) Dél-tiszántúli löszhát h) Körösvidék (az Érmellékkel) i) Bereg—szatmári sík (az Ecse- di láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri—tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertői- Hanság medence c) Marcal-medence III. Alpokalja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kemeneshát c) Vasi-hegyhát (Alsóőrséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegihegység IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai—baranyai-dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei- hegység, Zámolyi-medence c) Gerecse (Zsámbéki-medencé- vel) d) Budai-Pilisi-hegység e) Visegrádi-hegység VI. Északi-középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői- dombség c) Mátra d) Bükk e) Nógrádi-medence f) Karan cs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-karszt i) Cserehát j) Zempléni-hegység 47
