Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása

feltétele a korszerű vízgazdálkodás bevezetése. À vízszabályozásokkal egy időben ki kell építeni a tározókat is, melyek rendszerét és működését a következőkben vázoljuk. A Hajta völgy széles, lapos vízjárta középrészei medencék sorozatát alkotják. Ezek a medencék elgátolva, vagy körültöl- tésezve tározóként használhatók, ha a víz levezetését megoldjuk.

A MÉLYÉPTERV idézett tanulmánya szerint a gazdaságos megoldás a körültöltésezés, mely esetén a lefolyó vizeket, a medence egyik oldalában vezetjük el. A tározókba tehát csak az a víz folyik, melyet alkalmas műtárgy, jelen esetben kis duzzasztómű segítségével 'beleterelnek. A tározók tulajdonképpen emelt szintű tavak, ahol külterjes halászat és víziszámyais tenyésztés folyhat, ezenkívül nád termését hasznosítják. A tavak felső vízrétege beivíztározás, melyet alkalmas időben veszélytelenül le lehet engedni. A Hajta tározó ösz- szes területe 9,15 km2. Ez azt jelenti, hogy a tározók minden 10 cm-es vízrétege közel 1 millió m3 tározóteret képvisel, mely a Hajtai, illetve Tápió rendszerben 0,8 m3/s-al csökkenti a lefolyó vizek mennyiségét, 10 cm-enként.

Általánosságban a rendszer az, hogy a Hajta szabályozott fővízfolyású, az egyes medencék, vagy medenoe párok felett duzzasztó épül, mely a mederbe visszaduzzaszt és az emelt víz a körültölté- sezett tározóba felső végén befolyik.

A medence felső végén beeresztő, alsó végén leeresztő zsilip szükséges olyan kiképzéssel, hogy azon a haltermés megszökni ne tudjon és a kívánt vízmennyiségek a rendelkezésre álló kis eséssel is lefolyhassanak.

A tározók körültöltésezését, az indokolja, hogy az elterülő vizeknek valahol határt kell szabni. Alacsony vízzel elöntött magasabb területek kiesnek a mezőgazdasági termelésből, ugyanakkor nád- és halhozamuk ezen szélvizeknek igen gyenge. Ez a megállapítás tulajdonképpen kijelöli a körültöltésezés nyomvonalát amikor az 50 cm-es üzemvízbo- rításit, mint a szélvizek mennyiségének tűrhető határát adják meg. A körültöltésezés a szokásos földgátakkal történik. Sajnos a medencék altalaja az esetek nagy részében töltés építésére alkalmatlan. Talajcsere és szállított anyag igénybevétele szükséges és ezért a töltések költsége aránylag magas. A tervezett beivíztározás következtében a töltések hullámvédelme is előtérbe kerül, ez szintén költségtöbbletet okoz. A töltéseken átszivárgó víz levezetését szívóárkok biztosítják.

A teljes rendszer tanulmányi szinten történő eddigi tervezése még csak több ötlet közötti választás kérdésében döntött. Rámutatott arra, hogy a Hajta rendszerben korszerű vízgazdálkodás lehetősége megvan, további alapos tervezés szükséges a részletes és építési tervek kidolgozásához.

Ezek után ismertetjük az előirányzott nyolc Haj- tavidéki tározót.

Farmosi Nagynádas (31) a Hajtavidék legalsó tározási lehetősége. Bp—újszászi útvonal közvetlen közelében részben meglevő medrek által lehatárolt területen az Öreg és Újhajta között. A jelenlegi 460 ha vízállás a területből (0,75 m átlagos

mélység, 3,5 millió m3 víz) 205 ha elkerítését tervezik úgy, hogy a két Hajta-meder kotrási anyagából töltést építenek. A tényleges tározó így 1,0 m átlagos mélységű és 2,05 millió m3 térfogatú. A szabályozási munkák 1959-ben elkezdődtek a farmosa zsilip építésével, 1961-ben a két Hajta kotrására került sor, a továbbiakban a körtöltések megépítése szükséges. Költség- és egyéb adatokat a táblázatban közlik. Jó nád- és gyékény termésre lehet számítani. Hasznosítása: főleg halászat és víziszámyas tenyésztés, továbbá nádgazdaság és öntözés.

Göbölyjárási tó (32) az előzőhöz közvetlenül csatlakozó tározó, melyet csak egy magasabb vonulaton tervezett választó töltés választ el. Jelenlegi 130 ha vízjárásos területből 121 ha-t tudunk gazdaságosan hasznosítani. Nagyrészt nyílt víztükrű. Átlagos mélysége 60 cm, tározott vízmennyiség 0,73 millió m3.

Gólyahalmi tó (33) a Göbölyjárási tó felett elhelyezkedő 130 ha vízjárásos területből 125 ha-t foglal el. Átlagos mélysége 30 cm, tározott térf ogata

1,12 millió m3. Ezt a tavat úgy kell kialakítani, hogy az eredeti vízmélységet megnövelik a jobb nádtermés és haltermelés érdekében. A tározó rendeltetése főleg halászati és nádtermési oélok kielégítése, másodsorban öntözés és víziszámyas tenyésztés.

Nyikrétje nagytó (34) a sorozat negyedik tagja, amely szintén emelt szintű tó, 150 ha vízállásos területből csak 90 ha-t határolnak le, mert sok sekélymélységű részén eredményes tógazdálkodást nem lehet folytatni. Eredetileg 0,82 millió m3 a tározó térfogata, de a megemelt tározási szinttel kisebb területen 1,1 millió m3 tárolása lehetséges. Hasznosítása ennek is főleg halászati és nádtermelési, másodsorban öntözés és víziszámyas tenyésztési célok kielégítésére történik.

Az eddig felsorolt négy tározó összefüggő láncot képez, vízszinitjük 100,90 és 101,60 m. Orsz. Időzött lépcsőzetes. A felső tavakból az alsóba vizet lehet engedni a választó töltéseken létesítendő áteresztő zsilipeken keresztül. A tavak ürítése is itt történik. A zsilipek emésztőképessége még vita tárgya.

Ugyancsak vitatható az, hogy tavonként külön töltési lehetőséget biztosítanak-e vagy csak a Nyikrétje kapjon beeresztő zsilipet és hozzá tartozó duzzasztót. Számításokban a külön töltési lehetőséget költeégelték a Gólyahalmi tó kivételével, melynél nincs értelme a felette levő Nyikrétje tótól való függetlenítésnek.

A tározókat tél utóján töltik fél a tavaszi belvizekkel. Túlzott mértékű belvizek bizonyos mértékű betározása is lehetséges. A vegetációs időszakban lehetőleg állandó vízszintet tartanak és a vizet csak lehalászás idején engedik le. Télen a tározó üres, teleltetés nincsen, a nád kitermelését ekkor végzik. A töltéseken kívüli területet legelő és rét művelésre kall fogná.

A sorozat többi tagjánál nem beszélhetnek ilyen mértékű együttműködésről.

Nagykátai Hajta tó (35) jelenlegi vízállásos1 területe 250 ha, vízkészlete jelenleg 1,5 millió m3 főleg nádas, kevés halászati lehetőséggel. Terv sze304