Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
mint a jelenlegi vontatási berendezések mellett. A kisvíz is rövidebb ideig tartott, mert a folyó kanyargós medrében sok vizet tárolt és a tárolt víz lassabban folyt ki a mederből, mint az átmetszések elkészülte után. Az árvízi kiöntésekből visz- szafolyó víz is táplálta a folyó kisvizét. A nagyvízi szabályozás befejezése után a hajózási viszonyok megromlottak, mert a beágyazódás és a kisvíz szintjének lesüllyedése következtében gázlók keletkeztek. A hajóforgalom elősegítésére az 1900-as években megkezdődött a Tisza kisvízi szabályozása, amelynek célja az volt, hogy az eddig észlelt legkisebb vízállásnál is legalább 18 dm merülésű hajókkal közlekedni lehessen. Ezt a célt akkor sikerült elérni. A kisvíz szintje időközben azonban tovább süllyedt, ennek következtében a hajózási viszonyok ismét megromlottak. A Tisza kisvízi szabályozásának kérdését Tiszafüred—Szolnok és Szolnok—Csongrád viszonylatban kell vizsgáim. Az előbbi folyószakaszon a munkák zöme befejeződött, az eredmények azonban nem kielégítőek, az utóbbi szakaszon eddig sok munkát végeztek, de még mindig van kisebb javítani való a kisvízi hajóútban. A Ms vízállás a Tiszán a nyári hónapokban következik be. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gázlórendezések előtt, már a szolnoki „O” alatti 30 cm-es vízállásnál, a Szolnok—Tiszafüred közötti hajózásról, mint Msebb igényű hajózásról lehetett csak szó. 30 év átlagát figyelembe véve Szolnok fölött 16 dm, míg Szolnok alatt ugyanakkor 18—19 dm használható vízmélység volt a hajóútban. A Msvízállás a hajózásban Mesést is okozott, általában 5—40 nap között változott a hajózási szünet. Az Alföld terményének egyrészét víziúton szállították el. Különösebb jelentősége a víziút- nak csak SzóinoMg volt. A nemzetközi hajózásban a gaibonaszálítmányok nagy részét ugyanis itt rakták át hajóba. A hajózás a folyón mindig a mélyebb vizet keresi, mert a vontatási ellenállás ott a legMsebb. A nagyobb vízmélység a homorú part mellett van, így a hajóút a homorú part mellett halad és az egyik homorú partról a másik homorú partra a gázlón halad át. A folyómedernek a hajók által járható részét az ún. hajóutat a hajózás biztonságának érdekében meg kell jelölni. A hajóútra jellemző a szélessége, a mélysége és az iránya. A hajóút megjelölését a Mtűző szolgálat végzi. A Tiszán a kisvízi hajóutat tűzik M. Vagyis a kitűzés akkor kezdődik, ha a Tisza vízállása a szol- noM mércén „0’‘ alatti 100 cm-es vízállás alá süly- lyed, és így tartós Msvízre van Mlátás. Ha a vízállás „0” alatt 100 cm-es vízszint fölé emelkedik, a Mtűzés megszűnik. A hajóút szélessége a Szolnok feletti szakaszon 90 m, a Szolnok alatti szakaszon 110 m. Jelenleg a hajóút szélességét bólyákkal jelölik meg, ugyanakkor megmérik a gázlóban található vízmélységet is, amelyet a szolnoM vízmércére vonatkoztatva a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézettel közölnek, és a napi gázlómélységeket a vízállásjelentésekkel együtt a rádió is közli. A hajóút Mtűzésénél a balpartot vörös színű, csúcsával fölfelé álló kúppal vagy háromszöggel, a jobbpartot feketeszínű gömbbel vagy körrel jelölik. Éjszaka a balpartot vörös, a jobbpartot zöld- színű fénynél jelölik meg. A jelzések parti és úszó jelek lehetnek. A hajóút irányát irányjelzőkkel jelölik meg, ezen jelek éjjeli közlekedésnél meg vannak világítva. A Mtűzőszolgálat a jelenlegi formájában a felszabadulás utáni időben fejlődött M. Azelőtt a hajóút szélének megjelölése fűzfákkal történt. A jobbpar- tot csukott (kontyos), a balpartot nyitott (borzas) fűzfa ágak lefűzésével jelölték meg. A jelzések megvilágítása petróleum lámpával történt. Az alacsony vízállást és a jeges napokat figyelembe véve, a nagyhajózás átlagosan 180 napig tarthat, a Mshajózás pedig 240 napig. A 8. TVK területén levő víziút hálózat az országos hálózattal közvetlenül összeköttetésben nincs, mert a dunai víziút hálózatot csak Jugoszlávián keresztül lehet megközelíteni. Ezen a helyzeten csak a Duna—Tisza-csatoma megépítése változtathat. A folyószakaszon az alábbi helyeken épült híd: 433,6 ükm-nél Tiszafüreden, közúti és vasúti híd, 402.3 fkm-nél Kisköre—Task on y közötti közúti és vasúti híd, 338,8 fkm-nél Szolnok—Szajol közötti vasúti híd, 334.4 fkm-nél SzolnoM közúti híd 266,2 fkm-nél Lakitelek—Tiszazug közötti közúti és vasúti híd. A legnagyobb hajózási vízszintet „O” felett 7 m magasnak véve, a szabad nyílás magassága a tiszafüredi közúti és vasúti hídnál 6,58 m, a tas- konyi közúti és vasúti hídnál 6,51 m, a szolnoki vasúti hídnál 6,81 m, a szolnoM közúti hídnál 7,61 m és a tiszazugi közúti és vasúti, hídnál 7,14 m. A hajózónyílás szélessége, a háborús események következtében mederbe robbantott hídroncsok, miatt, a szolnoM közúti és vasúti hídnál keskeny, ezért itt roncs-eltávolítási munkálatokat kell végezni. Ezáltal e hidak alatt is meg lesz a 45 m-es nyílás szélesség. A Tisza folyó ha józásában jelentős szerepet tölt be a Tiszafüred—Csongrád közötti szakasz, még ha a fentebb említett körülmények ebiben akadályozzák is. A víziutak, a rakodók, illetve a kikötők jelentős szerepet töltenek be a gazdasági életben, mivel nagyon sok Tisza menti község távol esik a vasúttól, és ezért a tömegáruk szállításánál tovább emelkedik a következő 20 évben. Különösen áll ez a mezőgazda- sági termékekre; de ipariakra is, ahol műtrágya, tégla, cukor stb. szállítmányok kerülnek előtérbe. A vízi közlekedés, a személy- és áruforgalomban előnyös megoldást jelent, mind a feladónak, mind a fogadónak, mert részükre jelentős szállítási költségmegtakarítást eredményez. A hajókat azonban korszerűsíteni kell, a víziúti közlekedést pedig gyorsabbá tenni. A Tiszának a 8. TVK területén lévő szakaszán Mépített Mkötő nincs. Rakodási lehetőség azonban a biztosított partoknál és a személyhajóállomásoknál van. 290
