Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
Rakodás az alábbi helyeken lehetséges: 245.4 fkm-nél Csongrádi hajóállomásnál 266.2 fkm-nél Lakitelek határában 273.8 fkm-nél Tïsziakürti hajóállomásnál 275.5 fkm-nél Tiszaimoikai hajóállomásnál 282.4 fkm-nél Nagyrév! hajóállomásnál 284.0 fkm-nél Tiszakécskei hajóállomásnál 304.8 fkm-nél Martfű rakodónál 313.5 fkm-nél Vezsenyi hajóállomásnál 319.0 fkm-nél Várkonyi hajóállomásnál 332,6—334,6 fkm-nél Szolnoki rakodónál 344.8 fkm-nél Tiszapüspöki hajóállomásnál 350.5 fkm-nél Ballai hajóállomásnál 353.3 fkm-nél Dobai hajóállomásnál 363.9 fkm-nél Nagykörűi hajóállomásnál 368.7 fkm-nél Tiszabői hajóállomásnál 373.0 fkm-nél Kőtelki hajóállomásnál 380.1 fkm-nél Tïszaroffi hajóállomásnál 383.8 fkm-nél Tiszasülyi hajóállomásnál 394.6 fkm-nél Tiszaburai hajóállomásnál 402,0 fkm-nél Kisköre—Taskonyi révátjárónál 414,5 fkm-nél Tiszaderzsi hajóállomásnál 433.3 fkm-nél Tiszafüredi hajóállomásnál Ez utóbb felsorolt két helyen személyhajó forgalom nincs, mert személyhajó forgalom csak a Csongrád—Tiszabura közötti szakaszon van. Közforgalmú kikötő csak Szolnokon és Csong- rádon van. A szolnoki kikötő rakpartjánál a mederben oldalrézsűk csak a „O” víz alatt vannak biztosítva; a parton burkolat nincs, 2 km hosszúságban húzódik a rakodó, ill. tárolóhely. Itt közúti járműre, illetve vasútra lehet átrakni az árukat, részben szállítószalaggal, részben a szolnoki Gabonatárház futódarujával. A szolnoki cukorgyár a cukorrépa kirakását forgódarúval oldja meg. Csongrádon a rakodási lehetőségek a szolnoki rakodóhoz hasonlítanak. A rakodás 1,5 km hosszú biztosított partoldal mellett történik. Rakodó berendezések nincsenek. A tiszai hajózás ma jelentős visszaesést mutat az 1931—1934 évhez képes, ennek oka az, hogy akkor nemzetközi hajóútként volt nyilvántartva a Tisza, és a mezőgazdaság gabonafélékből annyit termelt, hogy jelentős mennyiség került kivitelre az olcsó víziúton. A kikötők forgalmi adatai: Fel- és leadásra került Összes forg.-ból a kül- áruk összes mennyi- földről érkező és oda sége: szállított áruk mennyisége : Szolnok: 1931. 635 433 q 5057 291 q 1932. 108 729 q 106 744 q 1933. 997 724 q 803 809 q 1934. 535 132 q 1958—60 kb. 100 000—140 000 q 208 445 q Csongrád: 1931. 277 389 q 136 835 q 1932. 179 837 q 139 509 q 1933. 474 652 q 310 271 q 1934. 360 744 q 1958—60. kb. 70 000—80 000 q 255 887 q A hajózási statisztikai kimutatás szerint csak a szolnoki és a csongrádi kikötő bír jelentőséggel. A felsorolt többi kisjelentőségű kikötő, ill. rakodó forgalmi adata hiányzik, bár szükséges lenne az újabban előtérbe került folyamszabályozás és kikötőfejlesztés céljából. A gabonaraktár Martfű határában a balparton, a 307 fkm-nél, Szolnokon a jobbparton, a 332,8 fkm-nél, TUszapüspökiben a balparton, a 447 fkm- nél és Tiszafüreden a balparton, a 433 fkm-nél épült. A szakaszon téli kikötő nincs. Szükség-telelők ént felhasználható a 334—334,5 fkm-ek között, a szolnoki vasúti híd alatt, a balparton tevő szakasz, ahol a Vízügyi Igazigatóság vízijárműved telelni szoktak. Magyarország gazdasági viszonyai mindenkor erős befolyást gyakoroltak a tiszai hajózás alakulására. Amint az adatok is mutatják, a mindenkori termésieredményekhez igazodott a víziutak forgalmai. A távlati tervek a mezőgazdaságban előírják a gabonafélék termésátlagának növelését, tehát újra helyre lehet állítani a tiszai hajózást, mert előnyösen csak a víziúton való szállítás jöhet előtérbe. Ehhez megfelelő víziutat kell biztosítani, ami a Tisza csatornázásával — szűkebb értelemben véve a területünkre eső Tiszai II. és III. vízlépcsők megépítésével — intézményesen biztosítva lesz. A hajó- illetve a víziút elsősorban a nagytömegű és kisebb értékű áruk szállítását hódítja el, mert olcsóbb, mint a vasút. Ott, ahol a víziút megvan, a forgalom emelkedésiét — főleg mezőgazdasági, de ipari és kereskedelmi viszonylatban is — hatásosan szolgálja. A Tiszafüred—Csongrád közötti Tisza-szakaszon és egyben víziút környékén országos viszonylatban a legnagyobb arányú öntözéses gazdálkodás folyik és emiatt is a szállítási forgalom feltétlenül megnövekedik. A hajózást a rendszeres öntöző- csatorna hálózat is elősegíti, itt nem a nagyhajóké m. gondolunk, hanem a kishajóikra és a kis vízijárművek felkeresik a nagyhajókkal járható vízi- útakat is, csak olyan művekről kell gondoskodni, amelyek a csatornákon a hajózást és az átrakást megkönnyítik. A Duna—Tisza-csatorna nélkül a tiszai nagy árutömegek csak nagy kerülővel jutnak az ország másik területére, egy ilyen víziút megépítése felbecsülhetetlen előnyt jelent Csongrádinak, Szolnoknak, de egész Tiszántúlnak és az egész út megrövidítése több millió Ft-os megtakarításhoz juttatja a népgazdaságot. A 8. TVK területén a Tisza csatornázásával a Tiszafüred—Csongrád viszonylatban a nagyhajózás teljesen biztosított lesz. 1.3 A víziutak és kikötők fejlesztésének szükségessége A Magyar Kormány és Párt célkitűzései a távlati tervekben jelentős ipari fejlesztést irányoztak elő, különösen a borsodi iparvidék fejlesztésében, valamint a Tisza mentén. Előirányozták vegyikombinátok létesítését Tiszapalkonya és Szolnok térségében, valamint hőerőművek létesítését, a már 291
