Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
Holtágak középvízállása a jövőben sem fog változni, így ezeket a jelenlegi mértékben, vagyis 774 ha területtel vehetők számításba. Saját feltárások alapján fogjuk a tavas!tható holtágakat tavasításra tervezni. A járulékos haltenyésztésre is szóba jöhető hegyvidéki tározókat a VITUKI „Magyarország vízkészlete III. víztározási lehetőségek” c. tanulmányból vesszük át. A Tápió—Ha j ta vízrendszerében létesíthető síkvidéki tározók adatai a MÉLYÉPTERV vonatkozó tanulmányából származnak. Meglévő öntözőrendszereinkben berendezhető halastavak: Öntöző rendszer Össz víz ra3/sec Gyengébb földre vezethető ra3/sec. összesen be- renddz- hető ha Jelenleg berendezett ha Jövőbe berendezhető ha Tiszafüredi V—X. 6,0 4,0 1 264 508 756 Kiskörei 3,5 2,0 632 — 632 Tiszasülyi 8,0 4,0 1 264 84 1 180 Tiszabői 6,0 4,0 1 264 135 1 129 Milléri 5,0 2,0 632 40 592 Gástyási 4,0 2,0 632 — 632 Szelevényi 0,5 0,5 158 — 158 Álomzugi 2,0 1,0 316 42 254 Halásztelki 2,0 1,0 316 26 290 Meglévő öntözőrendszerekben még berendezhető összesen 5623 ha területű új tógazdaság, amelyekhez főműberuházásra általában nincs szükség. A megépülő Nagykunsági és Jászsági öntöző-főcsatornák — bár jobb minőségű földeket fognak inkább érinteni — további tógazdaságok létesítését is lehetővé teszik. A Középdunavölgyi VÍZIG-hez tartozó területen tógazdasági célra felhasználható víz úgyszólván nincs, e területen kisebb területnövekedésre csak tározók útján lehet gondolni. Tógazdasági vonatkozásban tervezési alapként fogadjuk el azt az elvet, hogy a vízfelület egységére vonatkoztatott halhozamot, vagyis a fajlagos hozamot a belterjes tógazdálkodással elérhető magas szinten, de mégis reális értékkel tervezzük meg. További alapelv volt, hogy a legkisebb új tógazdaság legalább akkora legyen, hogy annak ellátása egy szakképzett halász teljes munkaidejét kitöltse. Ettől csak akkor térünk el, ha meglévő tógazdaság bővítéséről van szó, hagy ha ezt különös okok indokolják. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ELVEK — A jelenlegi 1,4 kg/fő/év országos halhús-fogyasztást a távlatban 4—5 kg/fő/év értékkel vesz- szük figyelembe. — Főként a tógazdasági hálózatot bővítjük, első sorban a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható területeken, amellett az erre alkalmas holtágak ta- vasítását is betervezzük. A meglévő és tervezett tározók járulékos halászati hasznosításával lévő és tervezett tározók járulékos halászati hasznosításával is számolunk. — A teljesen lecsapolható és a tenyészidőszak alatt is vízmentesíthető tavakban a takarmánybázis biztosítása és a tó természetes hozamnövelése érdekében váltógazdálkodású üzemeltetést tervezünk. — Az egyszeri beruházás költségeinek csökkentése érdekében elsősorban olyan helyeket hozunk tógazdasági célokra javaslatba, ahol a vízellátó főművek megvannak és a vízelvezetés körülményed is megfelelőek. — A tározók költségeit a hasznosításuk arányában osztjuk meg. — Csak olyan tógazdaságok létesítésére teszünk javaslatot, amelyek megtérülési ideje a 15 évet nem haladja meg. 2.2 A halászati vízhasznosítás Keretterve 2.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSI KERETTERVE A Tiszán Tiszaburán és Csongrádnál tervezett II. illetve III. Tiszai vízlépcső és az ezekkel együtt tervezett víztározás a folyó halászatában nagy változást jelent. A tervezésnél abból indulunk ki, hogy a Tiszabu- rai duzzasztó fölött a max. tározási vízszintnél mintegy 9000 ha vízfelület áll elő. A víztározást április végéig végrehajtják, így a májusi hal ívásakor a halak szaporodására rendkívül kedvező körülmények teremtődnek. Ugyancsak kedvező körülmények kialakulása remélhető a halak növekedésére vonatkozóan is, mert a tározott vízoszlop a jelenlegi hullámterek helyén nem lesz mély, így kellően felmelegedhet. Tekintettel arra, hogy a Tisza nyári vízhozama megközelítően csak 65%-os valószínűséggel fedezi a Nagykunsági és Jászsági-főcsatornák, továbbá a vízlépcső mögé bocsátandó vízmennyiséget, a megmaradó 35% valószínűséggel számítani kell arra, hogy a tározott vízszint — és így a hozzátartozó haltermő terület — erősen csökken, esetleg annyira, hogy lényegében csak a jelenlegi meder lesz telítve. Ebből kifolyólag az új haltermő (halnevelő) területet átlagban a 9000 ha 65%-ában, kerekítve 6000 ha-val vesszük számításba, amelyből a területre kb. 1000 ha jut. A tározott víz nem az egész évben, hanem csak 5—6 hónapig borítja a területet, ezért a fajlagos 226
