Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
és a pajzsos rák irtása érdekében végeznek a rizsen, szintén hátrányos. A halak összeszedése a termelők véleménye szerint még árokrendszer esetén is nagyon körülményes és költséges, ezért még azok a tsz-ek és ÁG-ok sem folytatnak rizsföldi haltenyésztést, ahol a halak továbbnevelésének és telel- tetésének feltételei megvannak. 1.3 A fejlesztés szükségessége A 8. TVK területén az egy főre eső halfogyasztásra megbízható statisztikai adatok nincsenek, ez azonban aligha éri el az országos 1,4 kg átlagot. Ennek főképpen az az oka, hogy falvakban és községekben hal általában nem kapható, kivéve a folyómenti helységeket, ahol időnként alkalomszerűen kisebb mennyiségben kerül piacra. Városok közül is csak Szolnokon és Gyöngyösön van állandó halárusítás. Gyakran nem kielégítő a vendéglátó vállalatók ellátottsága sem, azért, mert nincs kielégítő mennyiségű hal. Pedig a halhús ízletes, könnyen emészthető, magas fehérje tartalmú, egyre fontosabb népélelmezési cikkünké válik, amint a keresletet ki tudjuk elégíteni. A terület lakosainak száma 1960-ban 1 101 668 fő, a kifogott hal mennyisége pedig 595 730 kg volt, az egy főre eső haltermelés tehát mindössze 0,54 kg. Figyelemmel arra, hogy a hazai halfogyasztást 1980-ig 5 kg/fő/év- re kívánjuk növelni, és hogy kedvezőek az export- lehetőségek is, a terület haltenyésztését széles miértekben fejlesztem kell. 1.31 A TERMÉSZETES VIZEK HALÄSZATI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGÉT az 1.3 pont alattiak indokolják. A fejlesztésre a holtágak intenzívebb hasznosítása nyújt módot, részben fokozottabb ivadékolással, részben pedig egyes holtágak tavasításával. Űj haltermő területként a Tiszaburai duzzasztótér, valamint a Nagykunsági és Jászsági főcsatornák vehetők figyelembe. 1.32 TÓGAZDASÁGOK fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE Az 1.3 pontban indokolt fejlesztést döntő mértékben új tógazdaságok létesítésével és a meglévők intenzívebb hasznosításával lehet csak elérni. A fejlesztésnek ez a módja — amellett, hogy más lehetőség csak szerényen van — azért is különösképpen indokolt, mert a területen, főképpen a Kunságban, sok olyan szikes van (egy részük kiöregedett rizstelep), amelyek szántóföldi művelésre nem megfelelőek, de halászati hasznosításra alkalmasak. Az éghajlat kedvező a tógazdálkodásra. Az új tógazdaságokat főleg a mélyfekvésű öntözött területeken kell elhelyezni, így az öntözőfőművek is jobban kihasználhatók. A tógazdálkodásban 2,3—3,2 kg keményítő értékből nyerhető 1 kg halhús, a takarmány tehát jól hasznosul és gyorsan realizálódik. 1.33 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE 1.331 A tározók járulékos haltenyésztésének szükségessége A már meglévő és a jövőben építendő síkvidéki tározók járulékos, vagyis másodlagos hasznosítása igen jelentős. Ha ugyanis e tározókat úgy kezeljük, mint a halastavakat, vagyis a vízámövényzettől tisztán tartjuk és intenzíven takarmányozzuk, csaknem annyi halat tenyészthetünk, mint a halastavakban. Ezért a jövő síkvidéki tározóit úgy kell megépíteni, hogy azok a halászat érdekeit is kielégítsék. Járulékos hasznosítással a tározók megtérülési ideje megrövidül. 1.332 A rizstelepek járulékos haltenyésztésének szükségessége A rizstelepek járulékos haltenyésztésével nyert eddigi tapasztalatok alapján a jelenlegi anyagárok- mentes, váltógazdálkodású rizstelepeken a haltenyésztés nagyüzemi szinten még megoldatlan probléma. 1.333 A szennyvizek tógazdasági hasznosításának szükségessége A területen a jelenlegi városi szennyvizek a vízfolyásokba ömlenek. Az ezután csatornázandó helyiségek жата viszonylag kicsi, így a szennyvizek tógazdasági felhasználására számottevő lehetőségek az elkövetkező 20 év alatt nem lesznek. A csatornázás után jelentkező szennyvizekre mindenütt öntözési igények jelentkeznek. 2. A HALÄSZATI VlZHASZNOSlTÄS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 AZ ADATGYŰJTÉSEK, FELTÄRÄSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A 8. TVK halászatilag hasznosítható vízfolyásai területének meghatározásánál figyelembe vettük mint növekményt, a jelenleg még tervezés alatt álló nagykunsági és jászsági öntöző főcsatornákat, amelyek mintegy 300 ha új területet fognak jelenteni. A Tisza halhozamánál számításba vesszük а II. vízlépcső fölött a tavaszi és nyári hónapokban előálló és ide eső mintegy 1000 ha-nyi új ívó és halnevelő területet, illetve az ebből várható hozamnövekedést. A jelenleg még öntözővizet is szállító belvízcsatornákat az öntözésből a jövőben kikapcsoljuk, ezekkel tehát nem számolunk. Ezek után a vízfolyások területe 3274 ha lesz. 29 8 TVK 225
