Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
Ceglédi „Dózsa” Tsz 22 ha-os halastava a Cigény- széki-csatoma vízhozamára épült. E vizet azonban az ipari üzemek teljesen elszennyezik, ezért a tógazdaságot — mely egyébként is teljesen elmocsa- rasodott — végleg kikapcsolják és nádtermelésre használják. Domonyvölgyi tógazdaság a Gödöllői Erdőgazdaság kezelésében áll. Ugyancsak az erdőgazdaság kezelésében van további négy, az apróbagi, a mária- besnyői, az isaszegi és a galgamácsai tavacska is kb. 1—1 kh-nyi területtel. Ezek lecsapolása azonban nem oldható meg, üzembe helyezésük nem gazdaságos. Túrái tógazdaság a „Galgamenti” Tsz birtokában van. Vizét a Galga patak duzzasztásával nyeri. A Galga kotrása után vagy költséges duzzasztó építésére, vagy szivattyús üzemelésre lett volna szükség. Talaja vízáteresztő. Üzemen kívül van. Felújítására 1955-ben terv készült, amely szerint üzembehelyezése gazdaságtalan. Tápiószentmártoni „Előre” Tsz halastava a Tápdó kerektói ágára épült. Hiányos fenntartása miatt töltései, műtárgyai tönkre mentek. Üzemen kívül van. Felújítására terv készült, magas költsége miatt egyelőre nem helyezték üzembe. Víztelenítése nincs megoldva, területén víz áll, bizonyos mértékben mint tározó szerepel. 1.23 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS MÚLTJA ÉS JELENE Tározó járulékos haltenyésztése. A Középtiszai VlZIG részterületén jelenleg három öntözővíz-tározó van, ezek az alábbiak: X-es tározó 145 ha területű. A tiszafüredi X. sz. öntözőfőcsatorna mellett építettük 1955—58-ban. Egyetlen nagy tóból áll, amelyhez 1959-ben a hasznosító Bánhalmi Ä. G. teleltetőket épített. 1959-től van üzemben, azóta az Ä. G. igen jó eredménnyel hasznosítja. 1960-ban tenyészanyaghiány miatt rossz volt a népesítés, így az eredmény is igen gyenge volt. Tápláló vizének egy részét szivattyúzás útján lehetett csak biztosítani, 1962-tól gravitációs tápvizet fog kapni, lecsapolása gravitációs. A tározó teljes mértékben alkalmas a járulékos haltenyésztésre. Karcag „Kecskeri” tározó 1954-ben épült. Vízfelülete max. tározásnál 154 ha, a halászati érdekek miatt visszatartható víznél mintegy 110 ha. Egy tóból áll, partosabb részét erdősítettük. Tározóként ez ideiig csak egy évben volt üziemeltetve. Jelenlegi állapotban járulékos haltenyésztésre kevéssé alkalmas, ugyanis a töltések belső anyagkárai a halászati követelményeket nem elégítik ki, halágya pedig nincs, lehalászása azért nehézkes. Felületének nagy részét jóminőségű ipari sás borítja. A karcagi „Lenin” Tsz hasznosítja igen gyenge eredménnyel. Feltöltése jelenleg jórészt szivattyús üzemű, 1963- ban gravitációs vizet kap. Belső árokrendezés után intenzív haltenyésztésne alkalmassá válik. Kakati tározó 75 ha területű. Minthogy 8 km hosszú, 7 rekeszre osztott tórendszer, amelyben 2 ms/sec víz állandóan átfolyik. Végleges jellegű és a halászat érdekeit is kielégítő műtárgyai 1961-ben épültek. A tározót 1952-ben építettük. Azóta több üzemelője is volt, az eredmények eddig nem voltak kielégítőek. Közepén húzódó lecsapoló csatornája teljesen feliszapolódott, felújítása szükséges. A csatorna tisztogatása és a korszerű műtárgyak megépítése után a tározó intenzív haltenyésztésre is alkalmassá válik. Jelenleg a szolnoki Felzsabadulás Htsz félintenzáv hasznosítja. A Középdunavölgyi VlZIG részterületén tározó nincs. Az Északmagyarországi VlZIG idetartozó részterületén két ipari víztározó van: A Mátravidéki Erőmű hűtőtavát az Erőmű Sporthorgász Egyesület ponty, süllő és fekete sügér ivadékolással kizárólag sporthorgászat útján hasznosítja. Az erőműből kikerülő pernye lerakodása és a tározó egyes részein a víz magasabb hőfokra történő felmelegedése miatt a halhozam csökkenőben van. A tározó kellő mértékben gondozott. A Recski Ércbánya ipari tározóját a Bikk patak táplálja. Területe 3,5 ha. Célszerű járulékos haltenyésztés nem folyik. Az őszi leeresztési alkalmával található kis mennyiségű hal a tápláló Bikk patakból származik, nagy része értéktelen sziemétíhal. Fenti két ipari víztározót — mivel azokban csak sporthorgászat folyik, és szorosan vett halászás és járulékos haltenyésztés nem — a járulékos haltenyésztés jelenlegi állapotát feltüntető 2.4 V. sz. táblázat nem tartalmazza. Rizstelepek járulékos haltenyésztése A tárgyalt területen a rizstelepi haltenyésztés 1952—53-ban indult meg. Elősegítésére állami segítséggel teleltetők, elő- és utónevelő tavak létesültek. (Kisújszállás, Mezőtúr, Nagykunsági ÁG, 1952.) Hathatós propaganda indult, rizsföldi ivatásra több tsz-nek anyahalakat juttattak. 1953-ban néhány tsz. pár mázsa ivadékot vitt teleltetni Kisújszállásra, ahol azok nagy része elpusztult. Említésre méltó eredményt a tsz-ek 1956-ban értek el, amikor 850 ha halasított rizsföldön 475 q halat tenyésztettek. A lehalazás azonban csak nagy költséggel volt végrehajtható, ezért a tsz-ek halasított rizsterülete 1957- ben 146 ha-ra csökkent. Az ÁG-ok 1957-ben 440 ha-t halasi to ttak, eredményeik azonban lesúj- tóak voltak. A bruttó hozam 6 kg/ha alatt maradt, a kihelyezés 3 kg/ha körül mozgott. Az ÁG-ok 1958- ban 90 ha-on még próbálkoztak, de eredményeik akkor sem volt jobb az 1957 évinél. A rizstelepi haltenyésztés gyakorlatilag 1958-ban megszűnt és jelenleg sem folyik. A rizsföldi haltenyésztés kudarcának több oka van. így pl. igen nehéz a tenyészanyagot május elejéig egészségesen megtartani. A rizsföldi agyagárkok a művelés folyamán feltöltődnek, az új telepek pedig már anyagárkok nélkül készülnek. A rizstelepi halaknak nincs búvóhelye, a gémek könnyű zsákmányává válnak. A telepek lecsapolása augusztusban vagy szeptember elején, gyakran kánikulai melegben történik. A halak nagy része — árkok hiányában — kint marad a földön és ott elpusztul. A megfogott halak jó része a melegben szintén elpusztul. A vegyszeres kezelés, amit a szúnyoglárvák 224
