Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
A fenti öntözések kultúramegoszlása a következő : Szántó Kert Szőlő-gyümölcs .Rét4egelő 11640 ha 2 000 ha 1 600 ha 7 300 ha 51,4% 8,9% 7,1% 30,6% összesen: 22 540 ha 100,0% Az öntözésimód szerinti megoszlás az alábbi: Felületi öntözés Esőszerű hordozható 5 500 ha 17 040 ha 24,6% 75,4 % összesen: 22 540 ha 100,0% Az öntözések vízigényére vonatkozó adatokat a mellékelt táblázat tartalmazza. A IX. fejezetben („Települések és ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme”) a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása során 1980-ig Karcag, Túrkeve, Heves települések kommunális, továbbá Hatvan, Selyp és Szolnok települések ipari szennyvizeinek egy részét összesen 141 200 m3/nap (1,64 m3/sec) mennyiségben tisztítás után öntözéses felhasználásra irányozták elő. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása Az öntözés fejlesztése a 8. TVK területén részben főművek építése nélkül, részben új főművek építésével valósítható meg. A népgazdaság teherviselő képességét figyelembe véve, először azokon a helyeken kell az öntözést fejleszteni, ahol az nagy beruházás nélkül lehetséges. Első lépésként tehát a meglévő öntözőfürtök szabad vízkapacitásának a felhasználása érdekében ezekben a fürtökben, illetve rendszerekben kell az öntözést az igénybevehető tiszai vízkészletek mértékéig fejleszteni. Ezért első helyen kell megjelölnünk a Tiszafüredi öntözőrendszert, ahol bár a teljes öntözőfőmű kiépítést nyert a maximális 19 500 ha öntözésre, 1960- ban még csak 8423 ha terület volt öntözésre berendezve. Ugyancsak azonnali fejlesztési lehetőség van a Jászsági öntözőrendszer kiépített Makkosi öntözőfürtjében is, ahol a gravitációs öntözési lehetőségeket kihasználatlanul hagyják, és a fölösleges vizeket belvízcsatornákba ejtve vezetik el a rendszer területéről. A meglévő öntözőrendszerek kapacitásának jobb kihasználásával egyidőben a belvízcsatornáknak öntözésből való kikapcsolását is meg kell oldania. Ez több szempontból indokolt. Egyrészt a belvízcsatornákban szállított öntözővíz erősen keveredik a környező területekről bejutott esetleg rossz minőségű, öntözésre alkalmatlan vízzel, és így az öntözött területek talajának leromlását okozza. Másrészt a belvízcsatornákból legtöbb esetben szétszórtan, az öntöző tel epek helyén motorikusán veszik ki a vizet, és így az kétszeres, esetleg többszörös emeléssel jut el a Tiszától az öntözendő növényig. Bebizonyított az is, hogy az egy helyen nagyobb szivattyúegységgel felemelt és magas vezetésű öntözőcsatornákon elvezetett öntözővíz önköltsége sokkal alacsonyabb az elszórtan üzemelő kis egységek üzemköltségénél. A belvízcsatornák öntözésből való kikapcsolására végre kell hajtani a stabilizációs munkáikat, a kakati stabilizációt, a Karcagi Il-es belvízcsatorna öntözésből való kikapcsolását. Villogó alsó szakaszának öntözésből való kikapcsolását, a Nagyiváni Xl-es öntözőcsatama és a Halásztelki I—IV. öntözőfürtök építését és a jászsági stabilizációt. Az előzőkkel párhuzamosan fejlesztendő az öntözés az öntözőrendszereken kívüli területeken, elsősorban a Tisza mentén, és a holt-ágak környezetében. Öntözőfőművek nélkül valósíthatók meg a tervezett csőkutas öntözések is, ezek megvalósítását a jelentkező igényeknek megfelelően, rövid idő alatt végre lehet hajtani. A városok, valamint az ipartelepek szennyvizeinek elhelyezése érdekében megoldhatók a tervezett szennyvízöntözések is, melyek mezőgazdasági szempontból is fontosak. Ezeket a szennyvízöntözéseket a települések csatornázásával összhangban kell megoldani. Aránylag kis főmű-beruházási költségekkel valósíthatók meg a kisvízfolyásokon létesítendő tározókkal kapcsolatos esőszerű öntözések. A kisvízfolyásokon létesítendő tározók közül a nagyobbakat társulati úton célszerű megvalósítani, míg a kisebbek egy-egy termelőszektor erőforrásaiból létesíthetők. Ezek megvalósítási sorrendjénél a gazdasági mutatókat kell irányadónak tekinteni. A II. tiszai Vízlépcsővel együtt épül majd meg a Jászsági-öntözőfőcsatorna, mely több, eddig önállóan üzemelő motorikus tiszai vízkivétel üzemét szünteti meg, és ezen kívül újabb területeket kapcsol be az öntözésibe. A Jászsági öntözőrendszer megépítésével egyidőben szükséges megindítani a Nagykunsági öntözőrendszer kiépítését is, és az igények függvényében a mátra—bükkaljai rendszert. Utolsó lépésben kerülhet sor a nagy főmű beruházási költségekkel járó Abonyi öntözőrendszer megépítésére. 215
