Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A tárgyalt terület kereken 17 800 km2, ebből öntözés szempontjából figyelembe vehető kb. 7100 km2, melyből mintegy 3700 km2-nyi területet tervezünk távlatilag öntözésre berendezni. Az összes területnek tehát kereken 21%-a kerül öntözés alá. Ez alapjaiban változtatja meg az eddigi mezőgazdasági termelés képét, mód van öntözéssel olyan növények termelésére is, amelyek öntözés nélkül nem vagy csak alacsony hatékonysággal voltak ter- melhetők. Ilyenek a szőlő, szőlőoltvány, gyümölcs- és egyes kertészeti növények, (pl. uborka, hagyma). Az öntözés bevezetésével és nagyarányú kiterjesztésével megváltozik a vetésszerkezet, előtérbe kerülnek az öntözést megháláló és száraz viszonyok között kis termésbiztonsággal termelhető növények, és nagymértékben csökken a termésingadozás, s ezzel a mezőgazdasági dolgozók reáljövedelme stabilizálódik. A tervezett öntözés, a növénytermelésben jelentkező elmondott előnyök mellett, lehetővé teszi az állattenyésztés nagyarányú fejlesztését is. Különösen jelentős ebből a szempontból a IV—V. talajkategóriájú legelőterületek bevonása az öntözésbe, melyek száraz viszonyok között csak tavasz- szal adnak némi fűtermést, viszont öntözéssel és kismértékű talajjavítással egész évben biztosíthatják az állattenyésztés takarmányszükségletének jelentős részét. A TVK területén öntözésre ezért csaknem 90 000 ha rét-legelő területet terveztünk. Az öntözés bevezetésével fokozott mértékben jelentkezik a terület belvízrendezésének a problémája is, így ennek megvalósítása előfeltétele az öntözés bevezetésének és hatékony üzemének. Az elsődlegesen az öntözés érdekében létesített művek egyéb irányú hasznosítása is lehetséges; a létesített tározók komplex hasznosításra adnak módot, lehetséges a vízienergia-termelés, a hajózóút megjavítása, halászat és vízisport fejlesztése is. A tervezett munkák elvégzéséhez a távlatban 6,3 milliárd Ft beruházás szükséges. Ehhez járul a mezőgazdasági járulékos beruházások megvalósításához szükséges üzemi beruházás. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Az öntözés tárgyalásánál a számításba vehető folyami vízkészlet, a vízfolyások vízkészlete, a tároz- ható vízkészlet és a felszínalatti vízkincsből öntözés céljára felhasználható vízmennyiség lerögzítést nyert. Azon tennivalók, melyek elvégzése szükséges, hogy a felhasználható vízmennyiséggel a leghatékonyabb öntözést érhessük el, az alábbi: a) — a vízgazdálkodási kutatások, tervezések és szervezési intézkedések, b) — az öntözésüzemeléssel kapcsolatos kutatások és szervezési intézkedések, c) — a mezőgazdasági termelést érintő kutatások, tervezések és szervezési intézkedések. Vízgazdálkodási vonatkozásban a legfontosabb kérdés a Tisza völgy egységes öntözővíz-ellátására vonatkozó vizsgálatok elvégzése és a vízellátás leggazdaságosabb rendszerének megoldása. Ez koordinált kutatási és tervezési munkát tesz szükségessé. Ugyanilyen fontos a Zagyva és Tama medertározási vizsgálata és talajvízdúsítási szerepe. Ennek a kérdésnek a vizsgálata a tározások helyes kialakítását is célozza. A tározásra alkalmas holtágak utánfeltöltésével ugyanis azok komplex gazdálkodása érhető el: egyrészt tározási kapacitásuk így maximálisra fokozható, másrészt haltenyésztés biztonságosan, károsodás nélkül folytatható. Nem engedhető ugyanis meg, hogy a tározók az öntözési idény végére teljesen kiürüljenek és ezáltal a haltenyésztés érdekei kárt szenvedjenek. A holtági tározók utánfeltöltődésének célszerű megoldása a váltóállásos úszószivattyú üzem. Így egy-egy úszóművel, három—négy holtág csapadékos szakaszokban utántölthető, és ugyanezen mű száraz időszakban öntözővizet is szolgáltat. Fokozni lehet az utántöltési lehetőségeket stabil és mobil szivornyák építésével. Tovább kell fejleszteni a kútöntözési lehetőségek vizsgálatát is. A Vituki a Mátra aljára már elvégezte a vizsgálatot, 1100 lit/sec-han határozta meg a km2-enként kivihető vízhozamot. Ezeket a vizsgálatokat el kellett végezni mindazon területekre, melyek a jelenleg kiépült vagy tervezett öntöző- rendszereken kívül esnek, így vízodavezetés egyelőre nem látszik biztosíthatónak. Fontos feladat az öntözőfőművek korszerűsítése, és meglévő főművek fokozott kihasználásának biztosítása. Különösen vonatkozik ez az úszóművekre, melyek korszerűsítésénél figyelembe kell venni a gyors átállási lehetőség biztosítását. A tavaszi felvonulásnál a magasabb vízállásokból folyóan, általában a kisvízi kapacitás harmadrésze is elegendő. A szabad főmű-kapacitást holt-ág töltésénél, halastó töltésénél használjuk fel, hogy a kivitel gyors átszerelést tegyen lehetővé. A teljes elektromos üzem éppen ezért nem célszerű, bizonyos Diesel tartalék feltétlenül indokolt, vagy számolni kell az elektromos üzemű főművek ellátása után azok erőgépcseréjével. A főművek korszerűsítésével kapcsolatban számolni kell az üzem alatti javító szolgálat korszerűsítésével és kiegészítésével is. Tervbe kell venni a szivattyúk üzem alatti vizsgálatát, fel kell készülni azok idény alatti javítására és cseréjére, mert ennek megszervezése és bevezetése kevesebb költséggel jár, mint géptartalékot biztosítani. Vizsgálni kell a szélerőhasznosítás lehetőségeit is. Szükséges szélesíteni azon vizsgálatokat, melyek meghatározzák, hogy egy-egy öntözőrendszerben, öntözőfürtön a kiadott víz hány százaléka hasznosul a növényzeten. A vizsgálatok eredménye megszabja a rendszerben végrehajtandó tennivalókat és jogosan tételezhető fel, hogy a jelenleg tapasztalható igen alacsony hatásfok, még felületi öntözés216
