Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
szesen 14 db DMPT 22-es szivattyú van felszerelve. Az öntözőfürtből 1,0 m3/sec vízmennyiséget lehet átadni a makkosi öntözőfürt alsó szakasza számára, a Dotbai-belvízesatorna felett megépített vb. csa- tornahídon. Ugyancsak lehetséges, hogy a Dobai- belvízcsatornába 1,0 m3/sec vízmennyiséget leadjanak szükség esetén. A fürt területén a többi nagyabb fürthöz hasonlóan a vízűdvételekhez csavarorsós tiltok kerültek, illetve kerülnek beépítésre a vízszétosztás, vízkormányzás, vízmérés érdekében. A tóparti vízkivételnél a Tiszából RCS szivattyú emeli fel a vizet egy hullámtéri tápcsatornába, amelyből újabb emeléssel jut az árvédelmi töltésen keresztül az öntözőcsatornába. A vízkivétel 1951-ben létesült, hossza 1,5 km. A perjesháti vízkivétel 1948. évben létesült. A Tiszából 2 db DMPT 22-es szivattyúval felszerelt úszó emeli ki a vizet a 2,2 km hosszú öntözőcsatornába. A homorszögi vízkivétel kétlépcsős üzemű. Úszóra szerelt DMPT 22-es szivattyúk emelik az 1,0 m3/sec vízmennyiséget a hullámtéri csatornába, ahonnan újabb emeléssel jut az árvízvédelmi töltésen keresztül a víz a magasvezetésű csatornába 2 db DMPT 11-es szivattyú segítségével. A vízkivételre kapcsolt telepek ellátása részben közvetlenül a magasvezetésű 2,15 km hosszú öntözőcsatomából, részben a belvízcsatornákból másodlagos emésztéssel történik. A Karcsai és Feketevárosi holtágakból történő vízkivételeknél közvetlenül az öntözőtelepre viszik a vizet, állami kezelésű csatorna közbeiktatása nélkül. A holtágak vízpótlása gravitációsan magas tiszai vízállásnál lehetséges. Milléri vízkivételnél a Tiszán elhelyezett úszókról 10 db DMPT 22-es és 10 db CSK emeli az öntözővizet a hullámtéri tápcsatornába. A tápcsatornából a víz 4 db 0,8 m О -jű szivomyán keresztül jut az árvédelmi töltésen át a Milléri-belvízcsator- nába. A Millérből a közvetlen öntözővízellátás további emeléssel történik. A belvízcsatorna felső szakasza a Makkosi öntözőfürtből kap vizet a Beseny- szögi-főcsatornából. A belvízcsatornából üzemelő nagyobb vízkivételek a Szabadság vízkivétel 0,5 m3/sec, a palotása vízkivétel 3,0 m3/sec (12 db DMPT 22-es szivattyúval) és a szolnoki Lenin Tsz vízkivételei. A Jászsági öntözőrendszer területén önálló vízkivétellel üzemel a Nagykörűi Kossuth Tsz öntözőtelepe, a Dobai belvíz-szivattyútelepen keresztül. Az Abonyi öntözőrendszer területén kialakult egységes öntözőfürt nincs. Az öntözőtelepek egymástól független vízellátásúak. A főként egynyaras, műszaki berendezés nélküli öntözések az öntözővizet részben a Zagyva élővizéből, részben csőkutak- ból nyerik. A Zagyva vízgyűjtőjében a termelők saját vízkivétellel termelik ki a vizet, részben a Zagyva és mellékvízfolyásainak élővizéből, részben a Zagyva völgy törmelékkúpjára telepített csőkutakból. A Zagyva mentén az első öntözések, berendezett telepeken, Alattanyánban létesültek még a felszabadulás előtt, nagyobb fejlődés azonban csak az utóbbi időben jelentkezett. A felfutás az elmúlt években olyan nagyarányú volt, hogy a Zagyva élővizére újabb telepek nem kapcsolhatók és víz biztosítása csak feltételesen lehetséges. A felszínalatti öntözés terén főként a Jászberény fölötti térségben jelentkezik nagyarányú fejlődés, ahol 1960-ban, súlyponttal Boldog község területén, mintegy 270 ha területet rendeztek be. Azokon a területeken, ahol kis mélységben megfelelő vízmennyiség áll rendelkezésre (Boldog, Hatvan környékén) a kutakat gyakran csövezés és szűrőzés nélkül telepítették, építési költségük így minimális, ami a termelőknek lehetővé tette, hogy az öntözött területeket az öntözési igénynek megfelelően, évenként változtathassák. A Zagyva vízgyűjtőjében általánosságban megállapítható, hogy a rendelkezésre álló felszíni vízkészlet öntözés szempontjából lekötött. Fejlesztés tározással, illetve a még teljesen fel nem tárt rétegvizekre telepítve lehetséges. Tisza menti öntözések elnevezés alatt foglaltuk össze azokat a kisebb tiszai vízkivételeket, melyek az előzőekben meghatározott öntözőrendszerekbe nem, vagy csak részben illeszthetők. Az óballai vízkivétel 1949-ben létesült 1,0 m3/sec kapacitással. A vízkivételre kapcsolt telepek gravitációs vízellátásúak. Az üzemeléshez szükséges vizet úszóra szerelt négy db DMPT 22-es szivattyú biztosítja. Rákóczifalvi vízkivétel 1954-ben létesült 1 db RCS—350-es szivattyúval. A vízkivételre kapcsolt terület gravitációsan öntözhető. Rákócziújfalui vízkivétel 1952-ben létesült és gravitációs vizet biztosít. Csatornáinak egy részét bentonitos burkolással kellett ellátni a nagymérvű szivárgás ellen. Martfűi vízkivétel 1951-ben épült, főként kertészeti öntözések érdekében. Az elektromos meghajtású ТО—300-as szivattyú a parton elhelyezett csúszópályán mozgatható a tiszai vízállásnak megfelelően. A Tisza jobbpartján Szolnok alatt létesült a ti- szavárkonyi I. és II. (célgazdasági) vízkivétel 1,0 illetve 0,5 m3/sec szivattyúkapacitással. A fentiekben ismertetett vízkivételeken kívül egy-egy üzem részére is létesültek a Tiszán kisebb vízkivételek, melyek nagyobb arányú fejlesztése nem lehetséges, így részletes tágyalásuk nem indokolt. Tiszai-holtágak közül az 1960-as évben a Cserő- közi-, Abádszalóki-, Fegyvernek!-, Száj oli-, Alcsi-, Cibakházi- és Tiszazugi-holtágak voltak öntözéssel részben hasznosítva. A holtágak jellemzésével részletesen а XII. fejezet foglalkozik. Tiszai kisvízfolyások és vízgyűjtők területén lévő rétegvizek felhasználásával a 8. TVK területén 311 ha-t öntöznek. A rétegvízből táplálkozó kútöntözé- sek az elmúlt években indultak nagyarányú fejlődésnek. Ezen a területen — szemben a Zagyva vízgyűjtőjében telepített kismélységű (8—10 m) kutakkal — 30—50 m mélységű kutak kialakítása szükséges. A kútöntözések nagy többsége permetező öntözés, melyhez a szükséges vízmennyiséget kútcsoportok tudják biztosítani. A kisvízfolyások öntözés szempontjából figyelembe vehető vízhozama kihasználást nyert, így nagymérvű fejlesztés 26 » TVK 201
