Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
vízlevezetést túlnyomóan gyepes vízlevezetők létesítésével kívánják megoldani. A táblásításokkal szinte kivétel nélkül olyan műszaki jellegű munkák végzendők (gyepűirtás, árkok, vízmosások bedöntése, régi utak megszüntetése, stb.), amelyeket tapasztalati értékszámokkal kellett beállítaniuk. A 25—40%-os lejtésű területek talajvédő mező- gazdasági berendezése és haszosítása egyes vízgyűjtőkben jelentős gyümölcsös- és szőlőtelepítést indokol, ami teraszozást kíván. A tervben a telepítések csupán talajvédelmi (teraszozási és vízlevezetési) beruházási igényei szerepelnek, míg a csemete és telepítési költség, valamint az első három esztendő művelése nem. A 25%-os lejtésen aluli gyümölcstelepítések agronómiái és esetleges sáncolási beruházási igényeit az ugyanerre a területre megállapított szántóföldi védelmi költségekből fedezni lehet. A gyümölcsösök területét szintvonalas — rendezés és a sorközök szintvonalas művelése esetén elsősorban agronó- miailag kell védeni. A sáncolás, vagy megszakításra gyümölcsös teraszozás egyetlen esetben sem haladja meg a szántóföldi hasonló munka költségeit. A 25%-on aluli lejtők szőlőinek talajvédelmi igényeit viszont külön kell szerepeltetni. Ismételten utalni kell az 1:100 000-es méretarányú térkép arányainak elkerülhetetlen pontatlanságára, amely mellett ezeknek a területeknek vízgyűjtők szerinti kiterjedését — és különösen a lejtőkategóriák szerinti megoszlását — csupán becsülni lehetett. — Ez utóbbi területek talajvédelmi beruházási igényeit is ennek megfelelően kell értékelni. A területi kiterjedést az ország meglévő, illetőleg alapos megfontolással tervezett jövendő telepítéseihez mérték. A szőlőkben (0—40%-os lejtés mellett) jelentkező beruházási igény erősen elkülönül az egyéb mező- gazdasági művelésű területek talajvédelmi beruházási igényedtől. Az így berendezendő és hasznosítandó területek összes kiterjedése a mezőgazdasági művelésű egyéb területek összes kiterjedéséhez viszonyítva, aránytalanul kisebb, míg a talajvédelmi beruházási szükséglet aránytalanul nagyobb. Ennek indokoltságát népgazdasági érdekek határozzák meg. A talajvédelem országos feladatait túlnyomóan a szántó, legelő, és a 25%-on felüli lejtésű erdősítendő területek talajvédelmi szükséglete jellemzi. Ennek a területnek és az összes beruházásnak viszonyszáma adja a jellemző fajlagos beruházási értéket. A Közép-Tisza és Mátravidék lejtős területét túlnyomóan az erózióval erősen küzdő hegyvidéki szántóföldi termelés, valamint az ország egyik legnevesebb borvidéke (mátraaljai) jellemzi. Gyümölcstermesztési természeti adottságai is igen kedvezőek. Meredek, sőt sokszor igen meredek lejtőinek helytelen szántóföldi művelése és túlzott legeltetése miatt — főleg az apokás oldalakon — igen erős a talaj lemosódása és sürgős beavatkozást igényel. Szőlőterületeinek rekonstrukciója is határozott talajvédelmi intézkedéseket igényel. A 8. TVK területének geológiai és talajviszonyai igen változatosak. Az országhatár alatt az erózióval szemben jól, — közepesen ellenálló, kötött, agyag- bemosódásos erdő — és barnaföldi talajokat találunk. Szerkezetük rossz, tömöttek, humusztartalmuk csekély. A vízgyűjtő közepén fekvő Cserhát és Mátra, vulkánikus eredetű kőzetein agyagbemo- sódásos, többé-kevésbé podzolos talajokat találunk. Ezek foltokban erősen savanyúak. A helytelen hasznosítás, legeltetés következtében, különösen a déli lejtők kopárosodtak el. A Mátra lankásabb, füves, bokros térségein sötét színű, erősen humuszos eru- báz talajtípus alakult ki. A Mátra alatt a csernozjom — barna — erdőtalajok az uralkodóak. Humusszal jól ellátottak, az erózióval szemben ellenállóak. A vízgyűjtő nyugati felében a gödöllői dombvidékhez tartozó erdőtípusú homoktalajokat, valamint a Tápió völgyéhez tartozó ugyancsak homoktalajokat találjuk. Ezeket azonban nagyobb foltokban vékony lösztakaró fedi. A lejtők meglehetősen rövidek, a Tápió völgyében lankásak, Gödöllő felé haladva meredekek. Az erdő talaj-ti pus az uralkodó e területeken is, amelynek több altípusa alakult ki. A lejtőn fekvő mezőgazdasági művelésű területek megoszlása lejtőkategóriák szerint 0,5% 5,1—12% 12,1—17% 17,1—25% 25%-on felül 53,9% 21,0% 10,6% 7,2% 7,3% A 8. sz. TVK csapadékintenzitási körzetei, vízgyűjtők szerint: Nagy csapadékintenzitású körzetek: 94. A Zagyva a Kis-Zagyva torkolata alattig (a Kis-Zagyva is), 95. A Zagyva a Kis-Zagyva torkolata alattól a Szuha patak betorkollása alattig (a Szuha patak is.) 98. A Zagyva a Galga alatt, a Tama és a Tápió nélkül. 99. A Tárná a Parádi Tárná torok alattig (a Pa- rádi Tárná is.) 100. A Tárná a Parádi Tarna-torkolattól a Gyöngyös patakig. 101. A Gyöngyös patak. 102. A Tárná a Gyöngyös patak torkolata alatt. Közepes intenzitású csapadékkörzetek. Kis intenzitású csapadékkörzetek. 96. A Zagyva a Szuha patak torkolata alattól a Galgáig. 97. A Galga patak. 103. A Tápió völgye. A tervezett vetésforgók területi arányai: Vetésforgók A A szántóterület В C D E F összesen aránya % 11,2 47,3 22,5 5,2 6,1 7,7 100,0 190
