Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Ha a Zagyva és Tárná vízgyűjtőterületét összevetjük és így vizsgáljuk a fajlagos beruházási mutatót, 1854,— Ft/ha-t kapunk. Az Egyesült-Tápió és vízrendszerében víztelenítésre számba jöhető terület 3600 ha. A szükséges lecsapoló árok hossza 180 000 fm. Külön kell említést tenni a Hajta ér rendszerében végzendő területvíztelenítésekről, amely 1700 ha és az összes lecsapoló árok hosszúsága 125 000 fm-re tehető. A völgyi területek víztelenítése a helyi érdekeltség feladata. Lecsapolás a vízfolyások jelenlegi meder állapota mellett is eredménnyel végezhető. Alagcsőhálőzattal való talajvízszint leszállítás a magas kiviteli költség miatt nem látszik indokoltnak. A szűk és vizenyős völgyekben állattenyésztési érdekből rét- és legelőgazdálkodás biztosítása, a legfontosabb. Ilyen területek víztelenítése az előirányzott szűkfetnékű és laposrézsűjű árkokkal megoldható. 2.22 A VÍZGYŰJTŐ TERÜLET RENDEZËSI KERETTERVE A vízgyűjtő területek rendezésével kapcsolatban tárgyalja a keretterv a vizmosáskötéseket, hordalékvisszatartó műveket és a talajvédelmet. A 8. TVK-ban vízmosáskötő gátakat nemcsak települések és közlekedési vonalak védelme érdekében irányoztak elő, hanem a nagytömegű hordaléknak visszatartására is. A Zagyva, Galga, Tápió vízrendszerében kimutatják, hogy 1 m3 visszatartott hordalékra milyen létesítési költség jut. Csak olyan helyén alkalmaznak gátakat, ahol ez gazdaságosabb, mint a vízfolyásból való hordalék eltávolítás. A Tárná vízrendszerében, a nagyszámú vízmosásra való tekintettel, a gazdaságossági vizsgálatot mellőzték, helyette — a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva — azokba a vízmosásokba terveztek kőgátat, amelyeknek mélysége 3—4 m-t meghaladja. A kisebb vízmosások megkötését erdészeti módszerekkel irányozták elő. A Tárná völgyében 3 m magas kőgátakat irányoztak elő, átlagosan 12 m szélességben, 12 m hosszú útfenékkel. A vízgyűjtő terület talajvédelmi rendezési keretterve az 1.1, 1.32, 2.11 és 2.12 alatt ismertetettek alapján készült. A lejtőkategóriák lehatárolása az 1:100 000 méretarányú — általában 20 m-es szintvonalakat tartalmazó — Gauss—Krüger térképlapokon történt. A területi elhatárolás e méretarány mellett 2—5%- os hibával jár. A terv végrehajtásának első lépése a talajvédelmi művelési ág változtatás. Ennek során minden művelési ágat — a sajátosságainak megfelelően — kell a lejtőn elhelyezni (lásd a 2.1222 alatt mondottakat). Ez a művelésiág változtatás lesz a hegyes dombvidéki mezőgazdaságfejlesztés talajvédelmi szabályokat követő megalapozása. A talajvédelmi szabályokat követő művelésiág változtatás végrehajtásával a 25%-os lejtésnél me- redekebb területeken megszűnik a szántóföldi művelés. A szántóföldek kivétel nélkül a 0—25%-os lejtésű területekre települnek. A 25%-on felüli lejtésű mezőgazdasági művelésű területeket — a vízgyűjtők helyi viszonyai alapján — a terv úgy rendezi, hogy azokon a jövőben szőlőt, gyümölcsöst, legelőt, kaszálógyepet, vagy erdőt kell telepíteni. A legelők a déli verőkön általában megszűnnek, vagy legfeljebb 12%-os lejtésig maradnak meg. Az uralkodóan északi verőkön a meglévő legelők 0— 35%-os lejtésig maradnak meg, egészülnek ki, vagy eddig a határig újonnan létesülnek. A szőlők és gyümölcsösök meglévő — de kisüzemi — telepeit felülvizsgálva, ott telepítik újra talaj védő és nagyüzemi módon, illetőleg ott telepítenek e szabályok szerint új szőlőket, ahol ez a már ismertetett elveknek megfelel. Az új szőlő és gyümölcsös területek a 0—40% közötti lejtéstartományokban fekszenek. A nagyüzemi szőlő és gyümölcsös újra telepítésből kimaradó kisüzemi szőlő és gyümölcsösök fokozatosan megszűnnek. A véderdők a tervben a 25%-nál meredekebb területeken települnek. A művelésiág változtatás végrehajtása után a tényleges talajvédelmi beruházási feladatokat, az azokhoz tartozó területi kiterjedést, a munka mennyiségét és annak beruházási szükségleteit a 6. sz. melléklet tartalmazza. Az üzemagronómiai kiviteli munkák felmérése során először a 0—25%-os lejtésű területek talajvédelmi igényét határozzák meg. Ezek nagyságrendje határozottan elkülönül a lejtőkategóriák szerinti agronómiái berendezkedésnek megfelelően. Ezeken a szántóföldi berendezkedéssel járó talajvédelmi igényeket határozták meg és tüntették fel a táblázatban. Az 1:100 000-es méretarányú lejtőkategória feldolgozása során azt tapasztalták, hogy a térkép a 0—5% lejtőkategória tartományba eső területeket a valóságosnál nagyobbnak, az 5,1—12% lejtőka- tegória-tartományba eső területeket a valóságnál kisebb kiterjedésűnek mutatta. 1:20 000-es méretarányú, 2,5 m szintvonalsűrűségű térképekkel végzett ellenőrző vizsgálatok alapján az 5,1—12% lej- tőkategória-tartomány területeit a terep domborzati gyűrtségének megfelelően 16—11%-kal növelték, a 0—5,0% lejtőkategória-tartomány területeinek rovására. A területnövelés alapelve az volt, hogyha a 25%-on felüli területek aránya az össz-szántó területhez képest a 4%-ot meghaladta, akkor a terület- növelést az 5,1—12%-os lejtőkategória-tartomány- ban 16%-osnak tervezték. Ha a 25%-on felüli területek az össz-szántóterülethez képest 2—4% közé esik, a növelés 13,5% volt, míg ha a 25%-on felüli területek aránya az össz-szántóterülethez képest 2% alatt volt, a növelést 11%-ban határozták meg. Így tehát a 6. sz. melléklet 8., 9. rovatainak együttes összege a melléklet 17., 19. rovatainak együttes összegével azonos. A 0—5%-os lejtőkategória vízszintes műveléséhez tartozó, míg az 5,1—12%-os lejtőkategória táblás, sávos műveléséhez tartozó táblásítási munkák geodéziai előkészítését már az így korrigált területek alapján számították. A két lejtőkategória esetében ugyanúgy, mint a további lejtőkategóriáknál 188
