Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

À Tárná alsó szakasza vízgyűjtőjén III. kategóriájú vízfolyások

A Gyöngyös patak vízgyűjtő területén a következő III. kát. vízfolyásokon van előirányozva meder- rendezési és műtárgy építési munkálat: Vári patak (98), Gyöngyösi-Nagy patak (99), Szén (100), Monostori (101), Toka (102), Tarján (103), és Rédei- Nagy patak (104), továbbá a Patai patak (105). A rendezésre kerülő szakaszok hoesza 20 km, beleértve az Ágai patak III. kát. rendezésre kerülő szakaszát is. A bővítéskor elvégzendő földmunka 27 ezer m3. 9 híd átépítendő. A földmunka és műtárgymunka teljes költsége kereken 2 millió Ft.

A Kis-Tama (108) Tarnamérától Tarnaörsig 90 ezer m3 földmunkával — belőle 30 ezer m3 depónia elteregetés — alakítható ki olyan belvízbefogadóval, amelyik a 4400 ha érdekeltségi terület 4 belvízcsatornája által összegyűjtött 4 m3/s vizet kártétel nélkül vezeti Tarnaörs és Jászdózsa közt billenőajtós zsilipen át a Tárnába. Az így mentesített terület Boconád, Tárnáméra, Zaránk, Erk és Tarnaörs községek tsz-einek legjobban termő területei, amelyeket nedves esztendőkben alig tudnak megművelni a rajta pangó vizek miatt. 3 dűlőúti híd átépítésére van szükség, melynek költségeit az érdekeltek viselik.

A Vagyva mellékvizei a Tárná és a Tápió

torkolata között (109—112.)

Az Irgócstói-csatorna (109) 1,5—5,2 km szakaszán kb. 12 000 m3 földmunkával tehető 1,5 m3/s belvíz levezetéséire alkalmassá. A magasabb terepen a depóniákat el kell teregetni — ez kb. 5000 m3 földmunka — míg a mélyebb helyeken töltéssé kell kialakítani, hogy a levonuló belvíz ezeket a területeket el ne öntse. 12 db. áteresztő átépítése válik szükségessé.

A Kunere-csatomán (110) a depómáik elteregetése szükséges, a nem megfelelő méretű műtárgyak átépítésén kívül.

Jánoshidai határárok (111) 0,0—7,3 km szakasza kereken 21 000 m3 földmunkával — ebből 9000 m3 depónia elteregetés — képezhető ki 1,5 m3/s belvíz elvezetésére. A jóminőségű szántókon és „Réti földeken” kívül tanyákat is veszélyeztet a levezetés nélküli belvíz, ezért van szükség a rendezésére.

A Rekettyés-ér (112) 0,0—24,6 km szakaszán 41 000 m3 fö 1 dkitermelésre, ebből kb. 20 000 m3 depónia elteregetésére és 21 000 m3 töltés építésére van szükség ahhoz, hogy a 2750 ha területről összegyülekező belvizet kártétel nélkül lehessen a Zagyvába levezetni. Az árok rézsűjének hajlásút l:l,5-re szükséges átépíteni, mert sok helyen beomlott a meredek rézsű. 13 db fahíd és csőáteresz építése is szükséges, legalább 2 m nyílásúra. Az állattenyésztéséről híres jászboldogházai tsz-ek földjein teszi biztonságossá a termelést a Rekettyés mederrendezése.

A Tápió vízrendszere (1X3—127)

Az Egyesült-Tápió (113/a) ártéri érdekeltségi területének 95%-a mezőgazdasági művelés alatt áll, a többi belterület és közlekedési vonal. Mederrendezése a MÉLYÉPTERV által 1955 évben készített

aíapterv szerint' 1961 évben az alábbi vízmennyiségekre történt:

m3/s valószínűség

Zagyvába való betorkollásnál

38,4

12%

Ilike-ér visszatorkollása felett

32,5

12%

Tápiógyörgye belsőségében

57

2%

Haj ta-ér betorkollásánál

21,5

12%

Mederáthelyezés csak Tápiógyörgye belsőségében volt az állandó burkolattal ellátott szakaszon. A meder fenékesése 0,3—1,1% között váltakozik. 1,0—

1,3 m3/sec sebesség áll elő. Oldalrézsű 1:2 hajtással épült, az említett tervben foglalt 1:4—1:2,5 hajlás- arány helyett.

A Hajta vidékén több olyan tározó kialakítására került sor, melyek a lefolyó vizeket késleltetni tudják, ezzel a Tápió árvízhozamai lecsökkennek. A további mederbővítést az évi rendszeres fenntartások alkalmával, a rézsűk lény esésével lehet majd végrehajtani. Partbiztosításokra Tápiószele környékén lesz szükség. Két fahíd átépítése szükséges. 5000 m3 földkiemelésre volt szükség, depónia rendezéssel 40 000 m3-t elteregettek. Nem készültek el torkolati szakaszon a Zagyva visszaduzzadó árvizei ellen a védtöltések, valamint az ezzel kapcsolatos belvízrendezések. Az 1960 után végrehajtaott víz- rendezési munkák megteremtették a 85—88%-os biztonságú mezőgazdasági termelés lehetőségét. További rendezésre itt nincs szükség csak fenntartásra.

Az Egyesült-Tápió II. kategóriájú vízfolyásai és azok vízrendszere

Három olyan mellékvízfolyás van, melyek mezőgazdasági szempontból jelentős területet érintenek, ezért rendezésük indokolt. Ezek a következők: Alsó-Tápió (113) és vízrendszere (114—120), Felső- Tápió (121), Öreg-Hajta (122) és vízrendszere (123 —126).

Az érdekeltségi terület 96%-a mezőgazdasági érdekeltségű terület, míg a többi lakott belterület és közlekedési útvonal.

Az átlagos mederesések az Alsó-Tápión a Gombai patak betorkollása alatt 0,7—1,4 %o, míg felette 1,4 —7,0%o, a Gombai patak II. kát. tartozó szakaszán 0,1—2,0%o, míg a Felső-Tápión a tápiószecsői halastó alatt 1,0—3,l%o, felette pedig 2,5—9,6%o, a Hajta- éren 0,3—2,l%o között változik a fenékesés. A III. kategóriába tartozó mellékágak esése mindenütt nagyobb, mint a befogadóké. A Gombai pataknál kisebb vonalmódosítás, a Hajta vízrendszerében — a tározótavas kialakítás miatt — az alsó 15 km szakaszon teljes mederáthelyezés szükséges. A fővíz- levezetőág kialakítása oly módon történik, hogy az a tározó tavak feltöltésére, illetve lecsapolására egyaránt alkalmas legyen. Az ún. Öreg-Hajta csupán a helybeli vizek levezetésére szolgál majd.

Állandó burkolattal 7450 fm hosszú mederszakasz lett előirányozva a vízrendszerben a községek belsőségében.

Rőzsefonásos partbiztosításra is szükség lesz főleg a Gombai pataknál és az Alsó-Tápión Mende környékén. A dűlőúti hidak nagy része provizórium,

186