Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Ezzel kb. 400 ha elvizenyősödött terület jobb mező- gazdasági kihasználása válik lehetővé a főleg kertészkedéssel foglalkozó boldogiak határában. A Galga patak és vízrendszere (45—61) A Galga patak (45) jelentékeny hegy-, domb- és halomvidéík sűrű vízérhálózatának gyűjtője. Az erős felületi lekopások miatt a medrek gyorsan fel- iszapolódnak. A vízkártalanítás kiterjedt mezőgazdasági területek elsődleges érdeke. Az érdekeltség mintegy 90%-a mezőgazdasági terület, míg a többi községi belterület, közlekedési útvonal, stb. A rendezés az 55 km szelvénynél fejeződik be. Vízszintes vonalvezetésnél lényeges változások nincsenek előirányozva, miután a függőmeder jellegű szakaszokon az új meder a régi mellé a völgyfenékre már át lett helyezve. Galga mederfenék esése az I. kát. szakaszon 0,6— 1,3%, a II. kát. szakaszom Galgamácsa felett 1,3— 3,6%o, míg feljebb a III. kát. részen 5,5—8,0%o. Eséscsökkentő fenéklépcsők kiépítésére van szükség. 4 db 1962 év folyamán már megépült. A mértékadó vízmennyiségek a földmederszelvényben, Püspökhatvan és a torkolat között, 1,3— 1,7 m3/s, míg felette 1,85—2,3 m3/s sebességekkel tudnak lefolyni. Az előirányzott mederszelvény az Egres patak betorkollása alatt 2,0 m fenékszélesség, fcb. 0,60 m magasságig az oldalrézsűk 1:4, felette pedig 1:2. A felsőbb szakaszon a 2,0 m széles mederfenékhez 1:2 oldalhajlású rézsű csatlakozik. A mértékadó vízoszlop magassága 4,2—1,55 m között van. Partbiztosításokat rézsűfonással Túra alatt, az Egres patak betorkollása környékén, valamint Ik- lad és Püspökhatvan között irányoztak elő. Mederállandósítás szükséges 2350 fm hosszon, a községi belsőségi szakaszokon. A közúti és vasúti hidak közül — szűk nyílásmérete miatt — átépítendő a Galgamácsa határában lévő Aszód—balassagyarmati műút hídja, valamint a Galgaguta község feletti keskeny nyomközű iparvasúti híd. Több híd a megengedettnél magasabb duzzasztást okoz, de tekintettel a műtárgyak jó állapotára, azok átépítése vízügyi szempontból elhagyható addig, míg más okok is nem merülnek fel. A dűlőúti hidak általában majdnem mind szű- kek és alacsonyak. Mintegy 20 db átépítése szükséges. A mederbővítések földmunkája összesen 527 ezer m3. A depóniarendezés a kiemelendő földmennyiség mintegy 60%-ával vehető figyelembe, vagyis kereken 200 ezer m3-re tehető. A költségek a műtárgyakkal együtt kereken 29 millió Ft-ot tesznek ki. A Galga 10%-os vízlevezetőképességre való kiképzése végett a 20 km feletti szakaszén szükségessé váló 0,60-tól 1,00 m mértékű mederfenék lesüllyesztés a környező területeken a talajvíz szintjének leszállítását és Ácsa felett kb. 400 ha — jobbára vízállásos és savanyúfüvet termő terület — mentesítését teszi lehetővé. Az 1961—62- ben végrehajtott kisebbmértékű karbahelyezéssel is mintegy 500 ha-on lettek már kedvezőbbek a mezőgazdasági termelési lehetőségek. A vízrendezési munkánk várható eredménye az alsóbb 20 km szakaszon mintegy 1700 ha-on 90%- os biztonsággal való gazdálkodás a jelenlegi 75— 80%-kal szemben. A 20—45 km szelvények között 1000 ha-on az eddigi 40%-kal, és a felső szakaszon közel 350 ha-on a mostani 2—5%-kal szemben. A belsőségi mederállandósítások községrendezési és fejlődési szempontból jelentősek. A Galga patak II. kategóriába tartozó mellékvizei és vízrendszereik. Ebben a részben kerül tárgyalásra a Sinkár patak és vízrendszere (49—51), a Némedi patak és vízrendszere (52—53) és az Egres patak és vízrendszere (56—59). Az érdekeltségi terület 85%-a mezőgazdasági terület, a többi pedig lakott rész és közlekedési útvonal. Kisebb helyi mederáthelyezésekre van szükség az egyes elf ájultabb szakaszokon. A 3-as sz. főközlekedési út korszerűsítése miatt az Aranyos patak (57) torkolati szakaszának az áthelyezését előirányozták. Az átlagos mederesés a Sinkár patakon Csővár alatt 2,5—5%0, feljebb azonban 9—10%o-ig is felemelkedik, míg a Némedi patakon 2,5—2,8%o, az Egres patakon pedig 3,5—6,1%. A mellékágak esése mindenütt nagyobb, mint a befogadójuké. Az esések csökkentése érdekében fenéklépcsők, az egyes mellékágak betorkollásánál torkolati mű építése szükséges. Állandó burkolattal 3 600 fm hosszú mederszakaszt terveztek a községek belsőségeiben. Rőzsefonásos partbiztosításra is szükség van főleg az Egres patakon, ahol a laza talajban már eddig is voltak rézsűomlások Bag határában. Az Egres patakon kb. 800 fm hosszban visszahatnak a Galga nagyvizei, ezért torkolati szakaszán 50 cm-es visszatöltésezés szükséges. Több olyan szűknyílású híd van, melyeket át kell építeni: a Sinkár patakon Püspökhatvan közelében az Aszód —balassagyarmati közúti híd, a Vác—acsai közúton pedig az áteresztő. A Nézsai patakon két áteresztő híddá építendő át. Több olyan jó állapotban lévő híd található, melyek 10—12 cm-nél magasabb duzzasztás mellett vezeti át a vizet. Mivel a mederesések mindenütt elég nagyok és a visszaduzzasztások hatása nem terjed távolra, a műtárgyakat megtűr- hetőknek minősítették. A községi és dűlőúti hidak jobbára provizóriumok, nyílásuk legtöbbször szűk, állapotuk általában nem kielégítő, ezért azok a mederrendezések végrehajtása alkalmával átépítendők lesznek. A tárgyalt vízrendszerekben az előirányzott jó- karbahelyezés földmunkája összesen kerekítve 120 ezer m3. A felmerülő összes költségek — a belsőségi mederállandósításokat, műtárgy átépítéseket is figyelembe véve — kereken 11 millió Ft. A mederrendezés a Sinkár patak rendszerében a jelenlegi — mondhatni ősállapot — felszámolását jelenti és kb. 350 ha még ma is vízjárásos, nedves terület megjavítását teszi lehetővé. Várható eredmény a Sinkár patak vízrendszerében mintegy 350 ha-on 90%-os termelési lehetőség megteremtése, a Szilágyi patak mentén kb. 70 ha 182
