Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

területen a talajvíz szintjének a leszállítása, végül pedig az Egres patak vízrendszerében 56 ha területnek a víztelenítése lesz és a Némedi patak vízrendszerében a mezőgazdasági termelés biztonsága 75%-ra, az Egres rendszerében pedig 60—90%-ra emelkedik.

A Galga III. kát. mellékvízfolyásai, melyeken rendezési munkák szükségesek, a következők: Becskei patak (46/a), Szécsénkei patak (46), Hajagos ér (47/a), Gólya patak (47), Legéndi patak (48), Ligetmajori ág (54), Breda patak (55), Sósi patak (60), Emese patak (61).

Az érdekeltségi terület nagy része a íőbeíogadó völgyében van és azonos a főág érdekeltségi területének egy részével, legnagyobbrészt mezőgazda- sági hasznosítású. A mellékágak mederesése elég nagy, ezért sok eséscsökkentő műtárgyra a mellékágak betorkollásainál torkolati műtárgyak építésére van szükség. Állandó burkolattal ellátandó 3700 fm hosszú belsőségi mederszakasz. Helyenként tám- falas mederbiztosításokra is szükség van, főleg a Gólya és Legéndi patakoknál, ahol azok közutakat közelítenek meg. Hosszuk mintegy 200 fm.

Közút és vasútvonalak hidjai közül az alábbiak átépítésére van szükség: Galgaguta—becskei műút hídja a Szécsénkei patakon, a Nógrádsáp—legéndi műúton lévő közúti csőáteresztő a Legéndi patakon, és a Budapest—miskolci vasúti főútvonal hídja az Emese patakon. 30 helyi jelentőségű, kis nyílásméretű dűlőúti híd átépítésére is szükség lesz a mellékágak rendezési munkái során. Olyan híd is található, mely 10—12 cm-nél nagyobb duzzasztással vezeti le a vizet, de a visszaduzzasztás a nagy fenékesés miatt nem jelentős, ezért átépítésük nem szükséges.

A jókarbahelyezések földmunkája a 33,5 km-es összes hosszon kereken 170 000 m3-re tehető. Mivel depónia sehol sem hagyható, a kiemelt földmeny- nyiséget el kell teregetni.

A költségek a — műtárgyakat és a belsőségi mederállandósításokat is beleszámítva — kereken 18 millió forintra rúgnak. Jelenleg a feliszapolódott torkolati mederszakaszok környékén a mellékágak által szállított kisvízhozamok elszivárcgnak és a vízgazdálkodás szempontjából elvesznek, viszont gyarapítják a völgyszéli vízállásos területeket.

A Zagyva mellékvize a Székesér (62) 0,0—5,5 km szakaszán bővítendő kb. 6000 m3 föld kitermelésével. Depónia csak Pusztamonostor és Jászfényszaru községek közti legelők és nádasok mélyebb részein hagyható, hogy a számított 4 m3/s víz kiöntés nélkül levezethető legyen. Ha a nagyvíz már levonult, a töltésszerűen kiképzett depóniák a terep mély pontján egy-két kapavágással kinyithatok és a kintrekedt vizek bevezethetők. Egyébként a mederrendezésből kikerült földtömeg 60%-ának elte- regetéséről kell gondoskodni, 3 provizórikus dűlőúti híd átépítésre kerül. A rendezés 50 ha szántót mentesít az évenkénti elöntéstől és 400 ha-on biztosítja a belterjes gazdálkodást. Azonkívül lehetővé teszi a közeli Pusztamonostor község belsőségi vízrendezését.

Á Tárná és vízrendszere (62—108)

A Tárná (62) 61,5—36,9 km szelvények közötti szakasza — Síroktól Kálig — rendezése mezőgazdasági és belsőségi érdekekből szükséges. A meder- rendezés mentesíti majd Kompolt, Tófalu, Aldebrő, Feldebrő és Veszprém községek egy részét az árvízi elöntésektől. A mezőgazdaság tekintetében kiváló minőségű szántóföldek termelvényei (dohány, zöldség, kalászos) mentesülnek az árvizektől. Az erősen kanyargós medret több helyen át kell metszeni. A laza összetételű földanyag miatt 1,0—1,3 m/s-nál nagyobb sebesség nem engedhető meg, ezért 3 db fenéklépcső építendő az esés csökkentésére. A fenéklépcsőket a községek közelében tervezték oly módon, hogy az útfenék zsilippel kezelhető legyen a tűzrendészet érdekében. A meder trapéz szelvénnyel, keskeny fenékkel és enyhe rézsűkkel épült. Átépül 3 db szűknyílású híd is. A mederbővítés földmunkája 500 000 m3, a töltésépítés földmunkája 120 000 m3-re tehető. Ugyanis a 10%-os gyakoriságú árvizet a terep szintje alatt kell levezetni. Kisebb vízvezetőképesség esetén egy-egy elöntés alkalmával milliós károk keletkeznek mező- gazdasági vonalon. A töltéseket úgy kell kiépíteni, hogy az a 2%-os gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas legyen. A mellékágakat visszatöltésezés- sel kel kiképezni. Mind a műtárgyak, mind a medrek méreteit számítás állapította meg. Érdekeltségi területéből 40 ha esik a belsőségekre.

Káltól a Tárnáméra alatti Bene torkolatig 100 m3/s onnan a Gyöngyös torkolatáig 150 m3/s alatta pedig Jászdószáig 170 m3/s emésztésűre kell kiképezni a Tama nagyvízi medrét árvédelmi töltések közt. Természetesen a töltések a mederrendezés anyagából építendők meg. Káltól Jászdózsáig kereken 30 km hosszon elvégzendő földmunka mintegy 600 000 m3-t tesz 'ki és főleg mederrézsű kiképzéséből, valamint a magasparti padka leszedéséből áll majd, hogy az egyforma emésztő szelvény mindenütt meglegyen. Jászdózsától a jákóhal- mi torkolatig már ily módon készült el a Tárná medre 1941 óta.

Sem vízszintes, sem függőleges értelemben nincs szükség mederkorrekcióra, mert jól beágyazottnak mondható. Tarnabod és Tárnáméra között volt észlelhető némi mélyülés a magasparti részen az emésztőszelvény szűkülete miatt. Ennek megszüntetésére a legveszélyesebb 3,5 km hosszon 124 000 m3 földmunkával 1962-ben már megkezdődött a mederrendezés. Átépítendő 2 közúti híd és 1 provizórium, továbbá 6 dűlőúti híd, valamint Jászdózsánál 1 vasúti híd. A mederrendezés, Ш. a vele kapcsolatban végrehajtott töltésépítés kereken 8600 ha terület ármentesítését teszi lehetővé és több község belsőségét biztosítja az árvizek pusztítása ellen.

A Tárná felső szakaszának vízgyűjtőjén lévő II. kategóriájú mellékvízfolyások:

A Kajra patakon (67) mederrendezés nem szükséges. Átépítendő 1 db avult állapotú és szűk nyílású híd.

A Hosszúvölgyi patak (68) rendezése szükséges Váraszó község belsősége, a község alatti szántó183