Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

koríati kérdéseivel eddig alig foglalkozott, elsősorban a külföldi kutatási eredményekre, másodsorban pedig hazai megfigyelésijére és számításokra kellett támaszkodni. A hazai megfigyelések, számítási eredmények és tapasztalatok túlnyomóan megegyeztek a külföldi kísérletek eredményeivel.

A hazai tudományos vizsgálatok a talajvédelem területén főleg az alkalmazott kutatásoknál hiányoznak. Ezeket kellene legsürgősebben megindítani.

2.12 A TERVEZÉSNÉL FELHASZNÁLT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

2.121 A kisvízfolyások tervezésénél felhasznált

— A tervezés során ki lett domborítva az a fontos szempont, hogy a kisvízfolyás és vízgyűjtőterület szervesen összefüggő egész. A kettő pontonkénti elhatárolása — a rendezés munkamódszerei alapján — csupán az áttekintés megkönnyebbítése érdekében történt. A két munkamódszert a vízfolyások vonalas és a vízgyűjtő területi jellege jellemzi.

Elsősorban a már megkezdett munkálatokat kell befejezni.

A még szabályozatlan, illetve nem egységesen, vagy nem megfelelő mérettel karbahelyezett kisvízfolyások közül először is a népgazdaság szempontjából jelentősebb, a vízrendszer gerincét alkotó befogadókat és főbb méUékvízfolyásokat kell teljesen rendezni.

A mederszelvények kiépítésére mezőgazdasági árterület esetén általában mértékadó a 10%-os valószínűséggel előforduló vízhozam.

A mértékadó vízhozamot a medernek a környező tereppel színelve, rövidebb-alacsonyabb szakaszon töltések között 5—15 cm-es biztonság mellett kell tudni levezetni.

Belterületen

városokban 1%-os

községekben 2%-os

ipar- és egyéb fontosabb telepeknél 1%-os

előfordulási valószínűségű nagy vízhozamra történik a méretezés.

A műtárgyak átépítése nem lett előirányozva, ha kártétel nélkül átvezethető rajtuk a következő előfordulási valószínűségű nagy vízhozam:

Vasúti hidak:

fő- és mellékvonalakon 1 %

fővonalakon nagy városok belsőségében 0,5%

Közúti hidak:

belsőségben és külsőségben 1 %

Dűlő úti hidak:

ha a csatlakozó úttest a völgyet kiemelkedően elzárja 1—2 %

ha az úttest koronája a völgy- fenékkel színei 3 %

Zárt meder esetén (bujtató, áteresz, stb.) a közúti hidakra megadott érték.

Duzzasztók:

belsőségben 1%

külsőségben 2%

A szerkezet alsó élé és a mértékadó vízszint között I. kategóriájú vízfolyásokon min. 1,0 m, II. és

III. kategóriájú vízfolyásokon min. 0,5 m biztonság szükséges. I. kát. vízfolyáson meglévő hidaknál 0,75 m biztonság esetén sem lett előirányozva az átépítés, ha a sebesség növekedése 10%-nál, a duzzasztás pedig 10 cm-nél kisebb volt.

Ha a fenti feltételek nem voltak kielégítve, akkor az átépített műtárgy méreteit úgy irányozták elő, hogy a fenti feltételeknek megfeleljenek.

Földmederre, gyepesített enyhe rézsűk esetén a nagyvizeknél kötött talajon 3,0 m/mp, kevésbé kötött talajon 2,0 m/mp középsebességet is megengedtek.

Az így kiadódó esésnél azonban ellenőrizték, hogy az állandó kisvízhozam milyen sebességgel folyik le a mederben. Az állandó vizeknél az MSZ 15 202 sz. szabvány 2. és 3. táblázatában foglalt értékeket betartották.

Amennyiben a mértékadó víz középsebessége, vagy a kisvíz lefolyása sebessége a fenti megengedett értékeket meghaladja, középvízi, illetve kisvízi mederburkolást, vagy pedig mederfenék-eséscsök- kentést irányoztak elő.

A kisvízfolyások mederfenékvonalazásában arra törekedtek, hogy az esés felülről lefelé haladólag lehetőleg csökkenjen.

— A költségek megállapításánál az 1961-es árszint alapján számoltak. A munkamennyiségeket vagy már meglévő tervek alapján, vagy ilyenek hiányában а II. és III. kategóriába sorolt kisvízfolyások esetében normatívák alapján, az I. kategóriába sorolt vízfolyásoknál elkészített tervek alapján állapították meg.

— Talaj vízszánt-szabályozással kapcsolatban elsősorban a rétek és legelők lecsapolását irányozták elő.

— A gazdaságosságot fajlagos beruházási költségekkel vizsgálták.

A vízgyűjtőterületek tervezésénél követett fejlesztési alapelvek.

— A vízgyűjtőterületek rendezésének tervezésénél természetes alapegységek a vízgyűjtő területek. A vízmosások megkötését elsősorban erdészeti módszerekkel irányozták elő, mivel a gáttal való megkötés általában gazdaságtalan. Gátakkal való vízmosáskötést leginkább belsőségek, vagy közforgalmú létesítmények védelme érdekében célszerű előirányozni. A vízmosások továbbfejlődésének megakadályozására, a vízmosásokba jutó víz csökkentésére sáncolást, egymást fedő sorokban terelő rő- zsefonásokat, vagy erdősávokat terveztek a vízmosás feje körül. Amennyiben a továbbrágódás értékes, ill. népgazdasági szempontból fontos területeket ért el, fejgát, fejsurrantó, vagy víznyelő akna épül. A már kialakult vízmosásban a továbbterjedés meggátlására helyi anyagokból fenékgátak, az ol176