Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
dallejtőkön hosszirányú rőzsefonások szolgálnak. Ezekkel a létesítményekkel egyidőben fásítás, vagy cserjésítés, ill. gyepesítés is elvégezhető, hogy amire a helyi anyagokból készített művek elpusztulnak a fásítások, cserjések és gyepesítések kifejlődjenek. Az eróziós eredetű hordaléknak a mellékvölgyek- ben való visszatartására, befogadó vízerek feliszapo- lódásának megakadályozására célszerűen alkalmazhatók a hordalékfogó földgátak, melyek a mellékvölgyek torkolati szakaszain úgy létesülnek, hogy a mögöttük maradó hordalék felfogó tér minél nagyobb legyen. A lefolyó vizek fokozatosan emelhető nyelőaknákon és az ezekhez csatlakozó csőáteresztőkön keresztül vezethetők át a gátak alatt. — A vízgyűjtőterületeken végzendő egyéb rendezéseket katonai térkép, eróziós térkép és helyszíni szemle alapján irányozták elő az alábbiak figyelembevételével: A terület általános mezőgazdasági hasznosítása, rendezése során a művelési ágakat a természeti viszonyok által megszabott körülményekhez igazítják (talajvédelmi célú művelési ág változtatás). A művelési ág változtatás során a mezőgazdasági művelési területeket úgy rendezik be, hogy azok a népgazdaság érdekeit — az eróziós talajlepusztulás megállapítása mellett — a legjobban szolgálhassák. Ennek érdekében a következő elveket váltják valóra: A szántóterületek a 0—25%-os lejtésű területekre kerülnek. A legelők túlnyomóan az északi, északkeleti és északnyugati lejtőkre települnek, lejtésszögük ebben az égtáji fekvésben nem haladja meg a 35%-ot (déli fekvésben a 12%-ot) A 25%-on felüli lejtőjű korábbi szántóterületeken a természeti és technikai művelési lehetőségektől függően — szöl- lőt, gyümölcsöst, kaszálógyepet, legelőt, vagy erdőt telepítenek. A hegy- és dombvidék meglévő szöllő és gyümölcsös területeinek összes kiterjedését kiegészítik azoknak a lejtős mezőgazdasági területeknek betelepítésével, amelyeknek ilyen módon való hasznosítása a legkedvezőbb, ideértve a 25— 40%-os lejtésű, korábbi szántóföldek érintett részét is. A meglévő lejtős szőlő- és gyümölcsösöket, amelyek egyelőre túlnyomóan kisüzemű jellegűek — fokozatosan, a talajvédelem szabályai szerint, nagyüzemi módon és a gazdaságos művelés követelményeinek betartásával szükséges újra telepíteni. Legelőt, illetőleg kaszálógyepet létesítenek minden olyan lejtőn, amelynek hasznosítása a helyi viszonyoknak megfelelően indokolt. A meglévő legelők kiegészítésével, esetleg megszüntetésével és új legelők kijelölésével, telepítésével a község legelő-viszonyait rendezik. Kaszálógyep létesül minden olyan fekvésben és területen (különösen nyugati, északnyugati, északi, északkeleti és keleti verőkön, amely megközelítési nehézségei miatt nem alkalmas arra, hogy azokon legelőt telepítsenek és rajta az erdőtelepítés nem feltétlenül indokolt. Erdősítést, fásítást irányoznak elő minden olyan területen, amely lekopottságánál, vagy lejtésénél, illetőleg általános fekvésénél fogva mezőgazdasági művelésből kivonandó. Erdősítik, fásítják továbbá azokat a területeket, amelyek arra hivatottak, hogy ilyen módon védjék az alattuk fekvő, értékesebb mezőgazdasági területek talaját az eróziós lepusztulástól. — A talajvédelem feladatainak meghatározása a talaj, a csapadék, a lejtőszög és a lejtőhossz alapján: — A szántóföldeken: Lejtőkategóriánként és a talaj minősége szerint állapítják meg azokat a vetésszerkezeti arányokat (növénycsoportok alapján állítva össze), amelyek az általános termelési igényektől függően a vízgyűjtők helyi viszonyai szerint a talajvédelem érdekeinek a legjobban megfelelnek. Az A., B., C., F vetésforgók összetétele közömbös a talaj kémhatását illetően, a D vetésforgó meszes talajra lucernával, és az E vetésforgó savanyú talajra vörösherével készült. (1. táblázat.) A TVK-ban alkalmazott vetés szerkezeti (vetésforgó) arányok növényi csoportokkal kifejezve 1. táblázat Vetésforgó jele Az alkalmazott lejtőkategória talaj Az azonos talajvédelmi hatású növényi csoportok részesedési aránya Talajvédő hatásuk A 0,0— 5% lejtés В 0,0- 5% „ C 5,1—12% „ D 12,1-17% „ meszes E 12,1-17% „ savanyú F 17.1—25% _ jő közepei gyenge rossz 10 40 10 40 17 33 17 33 20 40 20 20 50 25 12,5 12 33,3 33,3 33,3 — 60 20 20 mim 23 8 TVK 177
