Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
függően változik. Számítások szerint például a Tárná vízgyűjtőjén évenként mintegy 20 000 m3 humusz sodródik le és rakódik a patakok medrébe. Ezzel szemben a Mátra déli oldalán, ahol teraszos szőlőművelés folyik, alig kerül le hordalék és a csapadék visszatartása és tározása is sokkal hatásosabb. A felszínre hullott csapadék jelentős hányada hegy- és dombvidékeinken lefolyik. Lefolyás közben talajkárokat okoz, de a lefolyt víz nem tárolódik a talajban a növényzet számára sem. A vízgyűjtők talajvédelmi rendezése így elsősorban a mezőgazdaság fejlesztés kormányzati célkitűzéséhez kapcsolódik. A talajvédelem alkalmazásával növekszik a hegy- és dombvidéki üzemek termelésének gazdaságossága, nő az árutermelés bázisa. Bőségesebb és állandóbb lesz az ország hasznosítható vízkészlete, csökkennek az állandó jellegű vízrendezési kiadások, megáll a talajok eróziós lepusztulása. Ha az elfolyást az elkerülhetetlen minimumra csökkentik és a csapadékvizeket a hasznosság határáig a helyszínen a talajba szivárogtatják — az egyéb feltételek biztosítottsága esetén — lényegesen növelhető hegy- és dombvidékeinken a mezőgazda- sági termelés biztonsága és a termésátlagok 20— 30%-kal is növelhetők. Ez a mezőgazdaság egyik nagy hegyvidéki fejlesztési tartalékát jelenti. 2. A KISVÍZFOLYÁSOK ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETEIK RENDEZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK. ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE Vízrendezés tervezési irányelvei a patakszabályozási és a vízmosás-megkötési munkákra ajánlott szabvány formájában állt rendelkezésre. Figyelembe vették az OVF által már összeállított, de rendelet útján még közzé nem tett vízügyi tervezési normatívákat. Ugyancsak ajánlott formában van meg a mértékadó lefolyó vízmennyiség meghatározására vonatkozó irányelvek összefoglalása is. A Zagyva vízrendszerében — a Tápiókon és a Galgán — Pest megye területén végrehajtott régebbi vízrendezési és talaj javítási munkákra vonatkozóan terjedelmes terv- és irattári, továbbá vízikönyvi okirattári anyag áll rendelkezésre a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál. A volt Nógrád megyei vízügyi műszaki tervek és iratok legnagyobbrészt, a vízikönyvi okirattári anyag pedig jóformán egészében megsemmisült a második világháború során. Ezért a Nógrád megyei vízrendszereket újból fel kellett mérni, hogy a rendezési tervek elkészülhessenek. Ezek az új tervek egy kisebb vízfolyás egész vízrendszerére kiterjedően készültek, pl. a Báma, Kazár és Tarján patakoknál. Nagyobb vízfolyás teljes vízrendszerére kiterjedő alapterv a Tápiók vízgyűjtőjére készült csak el. Ez a terv — a szokásos rendezési terven felül — felöleli a vízrendszer vízhasználatait, víztárolási és vízgazdálkodási lehetőségeit és az összes műtárgyak hidraulikai vizsgálatát is, nem kevésbé kiterjed magának a gyűjtő területnek talajvédelmi és erdősítési kérdései feltárására és tárgyalására is. A Tarn vízgyűjtőjére — Heves megyére — vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy az Északmagyar- országos Vízügyi Igazgatóság tervtára a háborús események következtében szintén tetemes károkat szenvedett és így nagyon hiányos. A meglévő régi tervek nagy része sem használható, mert az egyes vonatkozásaiban nem tárgyalja a medret teljes hosszában, vagy hiányoznak a lényegesebb tervdarabok. 48 dlb vízfolyásnál 10 db- nál részben használható a meglévő terv, 5 db régi tervnél kiegészítő hossz-szelvények készültek, 8 db- nál pedig új hossz-szelvény készítése volt szükséges és 25 db vízfolyásnál becslés alapján készítették a tervet. A talajvízszint süllyesztő lecsapoló csatornáknál felhasználták a rét-legelő víztelenítési munkák előkészítése alkalmával készített tanulmányokat. A talajvédelmi munkák tervezése során elsősorban azokat a kutatási eredményeket használták fel, amelyeket az OMMI Meliorációs osztályán 1959— 61-ben értek el a talajvédelem módszertani vizsgálata, valamint az üzemi kiviteli tervezés és a talajvédelmi gyakorlati módszerek kidolgozása terén. A tervezést lejtőkategóriák alapján végezték. A természetes lejtőkategóriákat erózióintenzitás, valamint a lejtők művelhetősége szerint határolták le. A talajok erodálódási tulajdonságait laboratóriumi vizsgálatok, összehasonlítás és egyéb mérések, megfigyelések alapján határozták meg. A talajok és a növényzet együttes eróziós ellenállását a tervezés, valamint a végrehajtás módszertani céljaira helyszíni mérések, vizsgálatok és adatfeldolgozás alapján állapították meg. Az eróziótól mentes szakaszt meghatározták az agronómiái védekezés gyakorlata és a műszaki védekezés helyes mértéke érdekében. A vetésszerkezetet a növényi kultúrák csoportos meghatározásával, azok talajvédelmi értéke szerint vették fel. A talajvédelmi tervezésnél felhasználták az 1:25 000 méretarányú átnézetes talajismereti térképlapokat, genetikus talajtérképet, eróziós talajtérképet. Használták Babos Zoltán összeállítását a mértékadó csapadékról. A művelésiág-megoszlást megyei és járási bontásban az ÄFTH, a növénytermesztés adatait a Központi Statisztikai Hivatal adta meg. A tervezés érdekében lényeges lett volna, hogy a terv megállapításait hazai talajvédelmi kutatási eredményekkel lehessen igazolni. Tekintettel arra, hogy a tudományos kutatás a talajvédelem gya175
