Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Aranyos (57), más néven Babati patak időszakos kisvízfolyás. 50—100 m széles völgyének esése 4—13%o. A miskolci főúttal való keresztezése felett 10 kisebb tóból álló halgazdaság van. Helyi nyomokból időszaki és szakszerűtlen karbantartásra lehet következtetni. Besnyői patak (58) az Aranyos patakba torkollik. Időszakos kisvízfolyás. Felső részén lévő kisebb halastóból helyi öntözést is folytatnak. Medre elfajult állapotban van. 1885-ben a volt Máriabesnyő község határában 10 ha alagcsövezés létesült. 1886-ban tisztogatták. Későbbi fenntartásáról nincsen adat. Nagyvölgyi patak (59) Bag községen átfolyva torkollik az Egresbe. Csupán nagyobb csapadékok alkalmával folyik benne víz. Vízgyűjtőterületének majdnem felét erdő borítja. Völgyének szélessége a község felett 200—300 m, amely felfelé fokozatosan keskenyedik. A mezőgazdasági hasznosítás alatt lévő lejtős területekről a felületi vizek rengeteg hordalékot ragadnak magukkal. Bag község újtelepi része ezen a hordalékkúpon van. Az 1953—54 évi nyári záporok jelentékeny károkat okoztak. Ezért 1954—55 évben rendezték a teljesen elfajult 1,0 km hosszú községi szakaszt. A fenék 1 m széles és 1:1,5 oldalhajlású, 360 1/sec/km2 vezetésére alkalmas. Négy 1,0 m magas eséscsökkentő fenéklépcső és öt utcai fedlapos áteresztő épült. A hordaléklerakodás olyan nagy, hogy egyes fenéklépcsők ma már nem is látszanak. Az Egresbe való betorkollásnál 40 fm mederburkolás készült. Sósi patak (60) vízgyűjtője homokos domb és halomvidék. A vízfolyás időszakos jellegű. Völgye 4—-10%o esésű, szélessége 100—400 m között változó. A vízfolyás a múltban gyakran volt tisztogatva. 1930-ban a 2,8 km szelvényig úgy szabályozták, hogy a mederszelvény 130 1/sec /km2 víz levezetését biztosítsa. Torkolati részét legutóbb az Alsó- galgavölgyi Társulat tisztította ki. Felsőbb szakaszán a meder elfajult, ezért a környező rétek vizesek. Emese patak (61) vízgyűjtőjén intenzív mezőgazdasági művelés folyik. A felsőbb részeken meredek völgye aránylag szűk, 80—120 m és 6—8%o esésű. A vízfolyás időszakos jellegű. 1950-ben a Galga mederrendezés alkalmával — a 600 fm. torkolati hosszon — az Emese patak is ki lett tisztítva. Legutóbb az Alsógalgavölgyi Vízitársulat rendezte a medret a vasúti átereszig. A Tárná patak és vízrendszere (63—108.) Tárná (63) a Zagyva legnagyobb mellékága. Az északi országhatáron túl, Cered felett ered. Jászberény, illetve Jászjákóhalma határában egyesül a Zagyvával. (Nagyér) A nép még lejjebb is Tárnának nevezi az egyesült Zagyva-Tamát. Vízgyűjtője ugyanakkora, mint a Zagyváé Jászberényig. Kisvize, árvize szintén megegyezik vele, és még esésviszonyai is egészen hasonlók. Csupán a Mátra déli lejtőiről eredő mellékágainak esése jóval nagyobb, és így árvizei hevesebbek és gyorsabban vonulnak le. Ceredi-Tarna (63) mederrendezése Cered község alsó szélén 1959-ben fejeződött be. A meder ezen szakaszán 5 éves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas. Depóniái rendezetlenek. Szederkény pusztától Sírokig terjedő mederszakasz rendezése 1931 1938 közötti időben történt meg. A munka hasznos volt, mert 30 km hosszú völgy, mély a rendezés előtt nádas tó volt, ma rét és szántóföld. Ezen állapot megtartása céljából állandó fenntartást kell végezni, mely évenként kb. 20 000 m3 homok eltávolításából áll. Sírok község alatt egyesül a Ceredi- és a Recski- Tama. Az egyesülés alatt 1,2 km hosszúságban 1932-ben rendezték a medret. Az éles kanyarokat elhagyva — új nyomvonalon — átmetszés sorozat készült. A munka végrehajtása után az eddig nádas terület elsőosztályú szántófölddé alakult át. Az esés növekedésével a meder mélyülni kezdett. Ennek megakadályozása céljából 1952-ben fenéklépcső épült, mely jelenleg is jól áll. Síroktól Kálig a Tárná medre ősállapotú, kanyargós, bokrokkal, fákkal sűrűn benőtt; 3 éves előfordulású árvizek vezetésére alkalmas. Terve nem készült el, pedig rendezése sürgős, mert itt nem rétek, legelők, hanem a legjobb szántóföldek szenvednek a gyakori árvíz- zektől. A Tárnán a 24 km feletti szakaszon 1931, 1936., 1940., 1948.,, 1952 és 1960. években ismételten folyt tisztogatás. A Budapest—miskolci vasútvonaltól délre a Tárná mederrendezése már árvédelmi célokat szolgált elsősorban. Tamabodon 1889-ben folytak árvédelmi munkálatok. 1893-ban Tamamérán és Zaránkon szabályozták a Tárnát és építettek töltéseket. 1898-ban pedig megalakult Tamamérán az Alsó- Tamavölgyi Vízitársulat, amelyik 1904-ben megépítette a Tárná új medrét a Csörsz-árkában, és szabályozta az északról becsatlakozó vízfolyásokat — Tamócát, Benét, majd továbbá a Gyöngyöst és a Szarvágyat — illetve ezek torkolati szakaszait. Az első rendezés 8 600 ha termőterületet mentesített a gyakori nyári árvizektől. A mederrendezésből kikerült földet árvédelmi jellegű depóniákba rakták a partokon a Budapest—miskolci vasútvonaltól a jászdózsai boltozott kőhídig, a társulat határáig, 1905-ig folyamatosan. 1930. után a társulat tervei alapján tovább bővítették a medreket, magasították és erősítették a depóniákat. Ezen terv szerint a Tárná vezetendő árvízmennyisége a Tarnóca torkolata felett 99,4 m3/s, alatta 118,7 m3/s, míg a Bene és Gyöngyös közt 133,4 m3/s. A Gyöngyös patak torkolata alatt a Tama medre a töltések közt 157 m3/s. árvíz emésztésére alkalmas. Sínnek ellenére is az 1940—41 rendkívüli csapadékos esztendőkben víz alá került majdnem az egész 8 600 ha érdekeltségi terület, — sőt belsőségek is —, és a meglehetősen nagy terepesés (0,6%o) következtében, a gyorsan leszaladó víztömegek a Zagyva árvizével egyesülve Jászberény városát, le- jebb Jánoshida és Jászalsószentgyörgy községet hozták veszélyes helyzetbe. Ennek következtében rendelték el 1941-ben a Jászberény környéki Zagyvaszabályozással a Tárná torkolati szakaszának rendezését is a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal terve alapján. Az átmetszéssel megrövidített torkolati 168
