Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
V, FEJEZET Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás sarán három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1961-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és lenem határait időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A kisvízfolyások rendezése mindazon vízépítési munkákat foglalja magában, amelyek az e csoportba tartozó vízfolyások kártételeinek csökkentésére irányulnak. Kisvízfolyás alatt csapadékvízből, illetve forrásból táplálkozó természetes eredetű kisebb patakot, csermelyt, eret értünk. Ezeket a vízfolyásokat nagyságuk alapján három kategóriába osztották. Az I. kategóriába tartozó vízfolyásoknál a rendezés állami feladat, a III. kategóriába tartozó vízfolyások rendezését a helyi érdekeltség látja el. A közbeeső II. kategóriába tartozó meder- rendezések végrehajtása általában állami feladat. A költségeket a II. kategóriájú kisvízfolyásoknál túlnyomórészt az állam, míg a III. kategóriájú vízfolyásoknál túlnyomórészt az érdekeltség viseli. A terület kisvízfolyásai a hosszúkat tekintve 12,7°/ol, 32,0% és 55,3% arány szerint oszlanak meg az egyes kategóriák között. A TVK az I. és II., valamint a III. kategóriába eső vízfolyásokkal egyenként foglalkozik. Ha egy vízfolyás) szakaszai több kategóriába tartoznak, úgy adatai kategóriák szerint is bontva vannak. A kisvízfolyások (patakok) befogadójuk (pl. Zagyva, Tama) szerint csoportosítva kerülnek tárgyalásra, de kategorizáltan megyénként is készül összesítés. A kisvízfolyások medreinek állandóan és mind gyakrabban bekövetkező feliszapolódását legfőképpen a kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek hibás mezőgazdasági használata okozza. E hibás használat következményeként a talaj a lejtőkről lemosódik (erózió) és azok lábánál lerakodik. Feltölti a vízfolyások medreit, növeli az árvízveszélyt. A talaj lepusztulása miatt a helyben maradó talaj szerkezete és ezzel a vízgazdálkodása állandóan romlik. Mind kevesebb csapadékvíz szivárog a csapadék lehullásának, vagy megjelenésének (eső, zápor, hóolvadás) ideje alatt a helyszínen a talajba. Mind gyorsabb lesz a felszíni vizek keletkezése és azok levonulása A medreket mind gyakrabban -tisztítani, szelvényüket bővíteni kell. Mind nagyobb és nagyobb méretű műtárgyak építése szükséges. A kisvízfolyások medreinek gyakoribb jókarbahelyezési munkálatai során mind több hordalékot kell a vízfolyások partjain deponálni. Mind nagyobb területek kerülnek időszakosan víz alá, nő a víztelenítendő, lecsapolandó terület. A talajok lepusztulásával nemcsak a vízügyi szolgálat feladatai és műszaki fenntartási költséged nőnek, hanem romlik a mező- és erdőgazdaságilay használt területek termőképessége is. A talajok rohamos szegényesedésével évről évre esik a termésátlagok szintje. Mind kevesebb és kevesebb terményt takarítunk be ugyanarról a területről. A szegényedő talaj, a vízmosásoktól mind sűrűbben szabdalt lejtőik művelése technikailag mind nehezebb, költségesebb lesz. A termelés összes ráfordítása nő és a népgazdasági eredmény csökken. A talajok lepusztulását nemcsak a víz, hanem a szél is okozza (defláció), bár e kártétel hazai viszonylatban jóval kisebb jelentőségű, mint a vizek kártételei. Mind a víz, mind a szél okozta kár annak következménye, hogy az emberi beavatkozás nyomán lejtős területeinken eltűnik a természetes növényi takaró, a talajok az év bizonyos szakában fedetlenek. A talajművelést és a. növények ápolását lejtőirányban végzik. A kedvezőtlen infiltrádós viszonyok miaibt a fedetlen talajon, a lejtő irányú művelési nyomokon megindul a felületi elf olyás, majd a talaj lemosása. A víz- és szél okozta talajkárok ellen a talajvédelem nyújt segítséget. A talajvédelem nem csupán néhány agronómiái, vagy műszaki eljárás egymástól elszigetelt, illetőleg egymással lazán összefüggő alkalmazása, hanem maga az okszerű, hegy- és dombvidéki nagyüzemi gazdálkodás, annak minden komplex összefüggésével. A talajvédelem jellemzői: A talajvédő szabályokat követő földrendezés és táblásítás végrehajtása, a hegyvidéki viszonyokhoz alkalmazkodó sajátos növénytermesztés és állattenyésztés, intenzív trágyázás, különös gonddal foly21 8 TVK 161
