Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Fontossági sorrendben a harmadik a Dobad bel- vizöblözet kiépítése, illetve torkolati szivattyútelepének bővítése, mivel az előzőekben már kiépített csatornahálózat méretei olyanok, hogy azok sokkal nagyobb mennyiségű belvíz levezetésére alkalmasak, mint amennyit a torkolati szivattyútelep át képes emelni. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyították, hogy belvízjárásos időszakban a szivaty- tyútelep kapacitása nem elegendő magas egyidejű befogadó vízállás esetén, és ekkor hordozható szivattyúegységek felállításával kellett a szivattyú- telep kapacitását megemelni. Azonban ez olyan kapacitást igényel, mely hordozható szivattyúkkal csak igen nehézkesen oldható meg, mivel a bővítés mértéke a jelenlegi szivattyúkapacitás kétszeresét meghaladja. 1965. és 1980. között a Dibai szivattyútelep kiépítésének befejezése mellett fontossági sorrendben elsőként a Hanyi-főcsatoma felső szakaszának kiépítését javasoljuk megkezdeni, tekintettel arra, hogy ezen a területen — a Hanyi felső vízgyűjtő területén — a csatornahálózat kiépítésével meglévő alsó művekre támaszkodva jelentős mezőgazdasági területeket tudunk biztosítani. Ebben az időszakban sorrend szerint a harmadik jvasolt munka a Körösén belvízrendszer rendezése. A munka első lépéseként a torkolati zsilip átépítése szükséges, mellyel már gén nagy eredmény érhető el, ugyanis a meglévő csatornahálózat a belvizeket késleltetés nélkül tudja így a befogadóba juttatni. Ezen a munkán belül következő lépés a csatornahálózat bővítése, illetve új csatornahálózat létesítése, melynek segítségével a mezőgazdaság jól használható jelentős területekhez jut. A Hármas-Körös^ jobbparti belvízrendszer a tárgyalt terület egyik legrosszabb hatásfokú rendszere, mert részben a meglévő csatornahálózat és műtárgyai a belvizek elvezetésére a korszerű igényeknek megfelelően nem elegendők, részben pedig a kiépítetlen területeken a biztonságos mezőgazdasági művelés sem biztosítható a csatornahálózat kiépítése nélkül. A Mesterszállás—Bartapusztai belvízöblözet debreceni és békéscsabai vasútvonal közé eső része jelenleg kiépítetlen, viszont igen értékes mezőgazdasági területeket foglal magában. Belvizes években ezekről a területekről csatornahálózat hiányában a belvizek elvezetése nem lehetséges, viszont a terület talaja olyan, hogy viszonylag gyorsan képes befogadni a csapadékvizeket, és ezért ebben az időszakban az öblözet rendezését időrendi és fontossági sorrendben ötödikként javasoljuk. 1980. után javasoljuk befejezni elsőként a Hanyi—Sajfoki belvízrendszer kiépítését, a Hanyi felső vízgyűjtő területének csaitomahálózatát és a Sajfoki szivattyútelep átépítését. A Gerje—Perje belvízrendszer a tervezett abonyi öntözőrendszer területére esik, és ezért annak üzem- beállítása előtt javasoljuk az előzőekben tárgyalt belvízszabályozási művek kiépítését. Sorend szerint harmadik ebben az időszakban a Túrkeve—Mezőtúri belvízrendszer, melynek bővítése és fejlesztése a Nagykunsági öntözőrendszer függvényeként szükséges. A Kécskei belvízrendszer rendezésével, melyet ebben az időszakban ötödikként javasolunk, az ún. Kövér völgy rendezését biztosítjuk, melynek folyományaként a jelenlegi mocsaras területek helyett mezőgazdasági művelés folytatható. A Nagyivám belvízrendszer Sarkadéra öblözeté- ben legelőterületek vízelvezetését kell megoldani, melyek jelenleg a belterjes művelésből kiesnek. Sorrendben hetedikként javasoljuk a Száj öli belvízrendszer kiépítését. A Tinóka-érben elpangó belvizek elvezetése a terület belvízrendezését jelenti. A meglévő művek átépítése, illetve bővítése szükséges a Gyenda—Tiszabői belvízrendszerben, illetve annak a Mirhó—Gyolcsa, Ledencei, Tólaposd belvízöblözeteiben, mivel az öntözések fejlődésével a jelenlegi kiépítettség a belvízelvezetés igényeit nem elégíti ki. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A tárgyalt terület 6 330,8 km2 kiterjedésű belvízgyűjtő területe 17 belvízrendszerre oszlik. A tervezett fejlesztés előtt a területen 21,2 1/sec/km2 fajlagos vízszállítóképesség volt gravitációsan, és 10,6 l/sec./km2 szivattyúsán. Ez a fejlesztés után 30 l/sec./km2, illetve 18,5 lsec./km2 értékre növekszik. Űj, illetőleg bővítendő csatornák hossza 685,5-f714.3 = 1 399,8 km, a meglévő 3,953 km hosszú csatornahálózaton felül, illetve részben a meglévő átépítésével. A csatomasűrűség 6,24 m/ha a fejlesztés előtt, míg a fejlesztés végrehajtása után 7.3 m/ha. A belvízrendezési munkák kivitelezése során 5 494 800 m3 földmunka, 23 290 m3 betonmunka, 10 250 m3 kőmunka elvégzésére kerül sor, melynek kiviteli összköltsége 244 200 000 Ft. Ez 385 Ft/ha fajlagos beruházási költséget jelent. A tárgyalt területre az eddigi 56 794 ha öntözött terület helyett a jövőben 232 430 ha öntözött terület jut. A fajlagos vízszállítás új értékének meghatározásánál a magyarországi tűrési idő alapján összeállított táblázat adatait vettük figyelembe. Így érvényre jutott az az elv, hogy a rövid ideig — a mezőgazdasági terményeket nagyobb mértékben károsabban nem befolyásoló elöntésá időtartamokat el kívánjuk tűrni, ezek a megengedhető elöntések a talajmunkák szempontjából sem jelentenek még számottevő kiesést. A tűrési idő fogalmának bevezetésével gazdaságossági szempontokat érvényesítettünk. Az említett táblázatból kiemelt fajlagos 156
