Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Tízszállítási értekéket a vízgyűjtő terület jellegének megfelelő talajkötöttségi adatoknak figyelem- bevételével határoztuk meg. A tárgyalt területen a téli félév csapadékösszege 225 mm alatt van, és általában a talajvíz helyzete magas'. Ezeknek ismeretében a fajlagos vízszállítási értékei meghatározhatók voltak. Ezeket az adtokat a területen tervezett öntözések figyelembevételével javítottuk, mely egynél nagyobb szám szorzását jelentette. A mezőgazdasági termelés fejlődése és különösen a tárgyalt területen az öntözéses gazdálkodás terjedése megköveteli a belvízrendezés nagyobb mértékű kiépítését. A mezőgazdaság a talaj és a növény természetes vízgazdálkodásának kedvezőbbé tételét használja fel a termelés fokozására. Ennek eléréséhez nemcsak az szükséges, hogy a hóolvadás és a nyári záporok után a termőföldek víztartalmát meghatározott időn belül a normálisra szállítsuk le, tehát, hogy eltávolítsuk a káros vizeket, hanem azt is, hogy a fölös vizeket visszatartsuk, a nyári vízhiányos időszakra tároljuk, és a tárolt vizet használjuk fel öntözésre, illetve más úton hasznosítsuk. Ezáltal kevesebb vizet kell levezetni, szivattyúzni, továbbá a száraz időszakra megőrizzük a termelés számára a csapadékvizeket. Ennek a teljes vagy komplex vízgazdálkodási szempontnak szem előtt tartásával tervünkben visszatartó művek létesítését terveztük. Az elvezetésre kerülő belvízmennyiség nagyságát befolyásolja az a körülmény, hogy agrotechnikai eszközökkel a feltalaj helyes művelésével, morzsa- lékos talajszerkezet kialakításával, füves vetésforgóval, mélyszántással, altalaj porhanyítással, tehát a talaj kultúrállapotának javításával a talaj vízbefogadó képességét növelni kell, és ennek hatását terveink összeállításénál figyelembe is vettük, feltételezve a mezőgazdaság ez irányú fejlődését. Meg kell jegyezni azonban, hogy a talaj vízbefogadóképességének növelése csak a kisebb belvizek előfordulásának gyakoriságát csökkenti. A nagyobb, a belvízvédelem szempontjából mértékadó belvizek keletkezésére azonban nem döntő, mivel komoly belvizek esetében a talaj befogadóképessége korlátozott, annak fagyott állapota, csapadékkal való telítettsége, vagy talajvízzel való telítettsége következtében. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a fejlesztés mértéke az öntözés fejlesztésétől függ legnagyobb mértékben. Figyelembe vettük a folyók szabályozása során készült átvágásokkal lemetszett holtmedrek szerepét. Ezek kiegyenlítő medencéül szolgálnak, ha a vízgyűjtő területről levezető főcsatorna a holtmederbe torkollik, és a holt medernek vízfolyás szerinti alsó végénél van elhelyezve a vizeket a folyóba emelő szivattyútelep. A holt meder tárolóképességének megfelelően meghosszabbítható a szivattyúzás időtartama, így a csúcsterhelés csökken, és a szivattyútelep működése egyenletesebb lesz. Ezek az adottságok a fejlesztés előtti időszakban már rendelkezésre állottak. A Tisza csatornázás szempontjából azt kell figyelembe venni a tervezés folyamán, hogy azokon a helyeken, ahol a gravitációs betorkollás a duzzasztott víz következtében megszűnik, szivattyútelepet kell építeni. Az állandó, illetve gyakori, de csak mérsékelt kapacitást igénylő szivattyúzásra a nagy gépegységekkel épült szivattyútelepek nem alkalmasak. Ennek a feladatnak az ellátására a telepeket ids egységekkel keli bővíteni, illetve megépíteni. A terepadottságok következtébe nnincsen lehetőség arra, hogy a duzzasztott vízszint feletti területek vizét a Tiszába különválasztva, gravitációs bevezetéssel lehessen eltávolítani. A tervezett belvízrendezések végrehajtása, után a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésével lépést tartva, a terméseredményeknek fokozása érdekében a termelési biztonságot tudjuk állandósítani. A beruházások nagyságrendjét a fajlagos víz- szállítás értékének figyelembevételével úgy határoztuk meg, hogy azok az elhárítható károkkal összhangban legyenek, tehát gazdaságosan működjenek. A területen a, talajvízszint szabályozás nem, szerepel súlyponti kérdésként belvízrendezési szempontból, ugyanis a talajvízszint jelenlegi magas voltát a belvíz-csatornahálózat nagyrészének kettős működése okozza, mivel közvetlenül öntözővízszállításra is felhasználást nyernek. Ennek megszűnésével az ún. stabilizációs munkák végrehajtása után lehet számolni. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A fejlesztés, a fenntartás önköltség-csökkentése érdekében első lépésként a belvízrendezések tervezési adapadatait kell egyértelműen meghatározni. Az eddigi kísérleti öblözetek, melyek tapasztalati adatokkal lennének hivatva alátámasztani az elméleti kutatások eredményét, nem hoztak kielégítő és a gyakorlat számára közvetlen használható értékeket, mivel beállításuk óta jelentős és mértékadónak vehető csapadékterheléseket ezen területek nem kaptak. A gyakorlat igényli a folyamatban levő és a várhatóan nagy lépésekkel fejlődő fejlesztés szükségessé teszi, hogy csapadékok hiányában is megfigyeléseket lehessen végezni, mivel azok értékelése a tervezésnél égetően szükséges. Ennek a célnak az elérése érdekében célszerű lenne a kísérleti öblözetekben mesterséges csapadékokkal, gyakorlatilag öntözésekkel olyan körülményeket előállítani, melyek belvizes időszakban keletkezhetnek. Az így szerzett tapasztalatok gyors eredményeket hozhatnának. Fejleszteni kell a megfigyelő hálózatot mind a meteorológiai elemek észlelésénél, mind pedig a vízháztartási elemek meghatározásában. Szükségszerű ebben a témakörben a meglévő csapadékadatok olyan természetű feldolgozása tájegységenként, mely azok mértékét az előfordulás gyakoriságában állapítja meg. A belvízrendezés gazdaságos kiviteléhez a tényleges káradatok ismereté szükséges, melynek állandó jellegű regisztrálására külön szervezet alakítása szükséges, mivel a jelenlegi apparátus eze157
