Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
A tőzege® és tápterületekéin igen, nagy a talajvízszint szabályozás lehetősége. Enélkül ilyen területeken mező- és erdőgazdálkodás el sem képzelhető. A talajvízszinit szabályozás nyílt árokhálózattal és alapcsövezéssel (drénezéssel) történik. Nyílt árok- hálózat esetén a művek a belvízrendezés műveivel azonosak, de sűrűbb zsálipelési lehetőséget keli biztosítani. Alagcsövezés a terep szintje alá elhelyezett alagcs'őhálózatból és ennek tartozékaiból áll. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A BELV1ZGAZDÄLKODÄS mültja és jelene A Közép-Tisza és Mátravidék belvízjárta területének gerincét a Tisza folyó képezi Abádszalóktól kezdődően déli irányba húzódva a Hármas-Körös torkolatáig. A két parton elterülő öblözetek területed, úgy a Tisza jobb, min annak balpartján közel azonos arányúak. A belvízárteret keleti irányban a Hortobágy—Be- rettyó-főcsa,torna határolja, a jobbparton a Las- kó patak torkolatától Alpárig húzódik, és a Tisza folyó e szakaszához irányuló ,kisvízfolyások, mint a Tama, Zagyva, Tápió, Perje, Gerje és Körösér ár-, illetőleg részbeni gyű j tő területeit is magában foglalja, összes területe a Tisza mindkiét partjára kiterjedően 6330,8 km2. Ennek a területnek a sajátos természeti viszonyai azt eredményezték, hogy a Tiszántúlnak több mint kétharmad része, a Tisza- j obbparti területnek szintén jelentős nagy része állandóan, vagy időszakosan vízzel borított terület volt, amelyen rendszeres mezőgazdásági termelésről alig lehetett szó. Ez azért fejlődött ki így, mert a Tiszántúlon, a Tisza és Körös árvized nemcsak az utóbbi folyó torkolatánál közlekedtek egymással, hanem egyéb helyen is, széles erek közvetítésével, mint amilyen a Mirhó nevű ér, a Tisza és Berettyó között, melynek alsó szakasza, Kákát név alatt ismeretes. A Tiszának e veszedelmes kiágazása a terület jórészét elárasztotta vízzel, máért is még azt 1780-ban egy fceresztgáttai élt öltött ék. Hasonlóan vezette a Tisza árvizeit a Körös völgyébe a Fegyvernek pusztától Öcsöd községig vezető ún. Büdös és Hék ér. A Tisza jabbpartján a Szolnoktól északra eső terület a Tisza kiöntésein kívül a Tama és a Laskó, Szolnoktól délire eső része pedig a Gerje, Perje és a Körös-ér árvizeinek a Haj ta mocsár vizeinek, illetve a Kecskemét környéki magasabb síkságú területekről lefolyó csapadékvizek betörésednek is ki volt téve. A rendszeres és akadálytalanul beköszöntő árvizek hatására a mélyebben fekvő területeken hatalmas kiterjedésű mocsarak keletkeztek, melyekből szinte csak szigetszerűen emelkedtek ki a lakott helyek és a művelhető hátasabb területek. E mocsarak közül a legnagyobb kiterjedésű volt a Tisza balpartján az ún. Nagysáirét, a Tisza jobbpartján a Tárná árvizei okozta Jászkisér körüli hatalmas mocsárvilág. A Tárná vizeim kívül ezekbe a kiséri mocsarakba futottak bele a tiszai kiöntések is. A mocsárvilág legdélibb részéből az ún. Kürtifenékből, annak mintegy árapasztójaként szakadt ki dél felé a Miller, mely nem a Tisza fattyú ága, hanem a kísér—ladányi mocsarak levezetője volt. A vízrendezések kezdeti próbálkozásaira számos feljegyzés van, amelyek azonban csak helyi kérdések megoldására, vezettek, de végérvényes eredménnyel nem jártaik. A folyószabályozás és ár-mentesítés után a beü- vízrendiezésd munkák tényleges megkezdése az 1870-es évek környékén olyan állapotnak nevezhető, mely mellett az ármentesítés ellenére csapadékos esztendőkben a jelentkező belvizek szinte az ős- állapotot állították vissza és teljesen bizonytalanná tették a mezőgazdasági termelést. A belvízmentesítési munkálatokat azok megkezdésekor elsősorban az akkori vízitársulatok végezték. A tárgyalt területen működött a Tisza balpartján a Hortobágy—Berettyó vidéki belvizeket szabályozó társulat, melynek feladata a Hortobágy—Berety- tyó-főcsaitama kiépítése volt. A Középtiszai, Ármentesítő Társulat működött a Tisza balpartján a Szolnok—békéscsabai vasútvonalig. Ettől délre a Mezőtúr—mesterszállási, a Tisza balpartján az Alcsi— Tenyő—Kengyeli, Szolnok—Csongrádi Tisza Balparti Ármentesítő és eBlvízszábályozó Társulat. A Tisza jobbpartján a Zagyvától északra eső területen a Heves—Szolnak—Jászvidéki, Zagyva közvetlen környékén Zagyvarékás—szolnoki, ettől délre a eGrje, Perje Belvízrendező Társulat, a Kecskeméti Társulat, illetve a Köröséri belvízrendszerben a Nagykőrösi, Kultúrmérnöki Hivatal működött. A társulatok általában nem vízrajzi egységeken alakultak, és így a belvízrendezési kérdésieket területükön belül igyekeztek megoldani, függetlenül a domborzati viszony októl. A csatornák vonalvezetésénél a meglévő birtokhatárokra kellett figyelemmel lenni, tekintet nélkül a domborzati viszonyokra. A kialakulatlan számítási módok következtében a csatornahálózat és1 műtárgyainak tervezését egy- egy katasztrofális belvizes esztendő tapasztalatai alapján végezték, és a katasztrófa bekövetkezése után. Ennek a módszernek eredményeként a rendszerek állandó bővítést igényelnek. A korszerű mezőgazdasági igényeket teljes egészében kielégítő mértékben rendezett belvízrendszer a tárgyalt területen nincsen, így múltbeli rendszeres' belvízgazdiálkodásról beszélni nem lehet. A jelenben a belvízgazdálkodás érdekeit szolgálja az a lehetőség, hogy a tászasülyi és villogói korszerű szávattyútelepefc úgy épültek, hogy azok a belvizeket öntözés céljára magasvezetésű öntöző- csatornába is tudják emelni. 1.211 Belvizes területek rendezésének múltja és jelene A fentebb ismertetett belvíztér a társulatoknak 1948-ban történt államosítása után az egységes vízügyi szolgálat Szolnoki Vízügyi Igazgatóságának kezelésébe ment át. Az igazgatóság szervezete és a területek belvízrendezésének érdeke megkívánta a területnek egységes belvízrendszerekbe foglalását és ezeken belül belvízöblözetekre váló tagolását. 146
