Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
nagysága 12 600 ha. Az öblözet jellege mezőgazda- sági. Ipartelepek Hatvanban és Jászberényben, találhatók. A Zagyva menti öblözet vízrendezéssel egybekötött ármentesítését az 1940—1941. évi nagy árvizek után indították meg. 1941-ben a miskolci Kultúrmérnöki Hivatal tervei alapján megkezdték a Zagyva—Nagyér szakaszán az árvízvédelmi töltések építését. 1944-ben elkészült a Jászberény feletti Zagyva-szakasz mederrendezési, terve. E tervek alapján indultak meg a kotrási munkák Jászfelső- szentgyörgyön és fejeződtek be 1956-ban Apcnál. 1948-ban a kotrásból kikerült depóniákat 3,0 m koronaszélességű, a hullámtér felé 1:2, a mentett oldal felé 1:1,5 rézsűhajlású védtöltéssé alakították át Szentlőrinckáta. határában, Hatvan város környékén. A Zagyva e szakaszán lévő védtöltések keresztmetszeti és magassági méreted nem megfelelőek . A Tama öblözet magába foglalja a Tamóca és a Bene patakok hatvan—miskolci vasútvonaláig terjedő szakaszát, valamint a Gyöngyös és Szarvágy patakok torkolatuktól Szolnok megyehatáráig terjedő szakaszát és a Gyangya patak 0—1,7 km-ig terjedő szakaszát. Az öblózetben, az ármentesítést a patakrendezésekkel párhuzamosan hajtotta végre az, 1898-ban, alakult Alsótarnavölgyi Társulat. A vízrendezés a helyi szükségleteknek megfelelően indult meg 1904-ben és 1926 körül fejeződött be, amikoris a mederrendezésből kikerült föld- mennyiségből közvetlenül a vízfolyás partjára ár- vízvédelmi töltéseket 'építettek a Tárná mellett 3,0 m koronaszélességgel, 1:2 vízoldali, l:l,5-ösmentett- oldali rézsűhajlással. A Gyöngyös, Bene és Tar- nóca patakok mellett 2,0 m koronaszélességgel, 1:2, illetve 1:1,5-ös rézsűhajlással. A Tárná mellett megépített töltések sem keresztmetszeti, sem magassági méretben nem megfelelőek és a hullámtér szélessége sem biztosítja, az árvizek alkalmával a víztömeg elvezetését. Az, 1941—1954. évi árvizek alkalmával az árvizek a töltéseket meghágták és az árterületet elborították. 1.22 FOLYÖK ÉS TAVAK SZABÄLYOZÄSÄNAK MŰLTJA ÉS JELENE A 8. TVK-területére esik a Tisza folyó Tiszafüred—Körös torkolata 242,1—433,6 km-ek közötti és a Zagyva folyó 0—61,1 km-ek közötti szakasza. A Tisza folyóból 181 km hosszú szakasz a Kö- zép-Tisza vidéki, 10,5 km szakasz pedig az Alsó-Ti- sza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van, míg a Zagyva teljesen a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területére esik. A fenti Tisza-sza- kasz 4 megye határát érinti^ éspedig Heves, Szolnok, Bács-Kiskun és Csongrád megyék határát. A szabályozási munkák során nagyvízi, középvízi és kisvízi szabályozásokat végeztek. A szabályozás előtt a Tisza folyó nagyon kanyargós volt és az Alföldön a sok kanyarulat és a rendkívüli kis esés miatt a víz lefolyása igen lassú volt. A medrét állandóan változtatta, a levonuló árhullámok a körülötte lévő területeket döntötték, a vizek hosszú ideig az ártéren maradtak úgy, hogy a folyó környéke teljesen elmocsarasodott. A Tisza szabályozását Széchenyi István sürgette, akinek műszaki tanácsadója Vásárhelyi Pál és később Paleocapa Péter volt. A szabályozás terveit Vásárhelyi készítette el, aki a meder rendezését és fejlesztését tartotta a legfontosabbnak, azért a folyó útját átvágásokkal kívána megrövidíteni és szőkébb töltések közé szorítani,. Az egész; Tisza, folyó mentén; 101 átvágást tervezett. A 8. TVK-területén 20 átvágás létesült. A párhuzamosan, megépíett gátrendszerrel a vizet összetartani, irányítani akarta, ez,ért a töltéseket aránylag a folyóhoz közel kívánta elhelyezni. Vásárhelyi a munkálatok megkezdése előtt meg- halt. Halála, nagy veszteséget jelentett az egységes folyamszabályozási és árvédelmi tervek végrehajtásában. A Tisza, szabályozásában részt vett utódai nem vették figyelembe teljes egészében a folyó jellegzetességeit, az árvizek levonulását olyan mértékben, mint ahogy az átvágások következtében a folyó vizeinek, levonulása megkívánta volna. Széchenyi István lángelméje már akkor megállapította, hogy a vízbajok, megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ár- mentesítés, az azt követő lecsapolás, a belvízhálózatok kiépítése, amelyeket azután az öntözésnek kell betetőznie. Paleocapa a szabályozási munkálatokat ármentesítés szempontjából kívánta végrehajtani, ezért a folyót természetes; állapotában akarta meghagyni, csupán az árvizek káros kiöntésének megszüntetése céljából a folyótól távolabbi töltések építését javasolta. A 8-as TVK-területére eső Tisza folyó középső és alsó szakaszán összesen 21 helyen javasolta a nagyvízi szabályozás készítését. A nagyvízi szabályozás tehát egyrészt átvágásokból másrészt a védtöltések építéséből állott. Az átvágások létesítése az állam feladatát, a töltések építése az érdekelt társulatok feladatát képezte. A 8. TVK-területére eső szakaszon folyamszabályozási munkálatok 1850. évtől kezdve folynak. Összesen 20 átvágás készült, amelyekkel a folyó hosszát 136,7 km-rel rövidítették meg, ezek zöme (17 db) az 1850—1866 közötti évekre esett. Az újabban létesítőt három átmetszés az elfajult kanyarok rendezését szolgálta és a folyó hosszát lényegesen nem rövidítette meg. Az átvágások építése a talajvíz megjelenéséig kézi erővel, utána kotrással történt. Az átvágások után még bővítő, illetve mélyítő kotrásokat is kellett végezni. A mederátmetszési munkálatok lényegében a századfordulóig tartottak, attól kezdve az átvágások anyamederré váltak és a víz levezetéséhez szükséges keresztszelvény terület rendelkezésre állt. A nagyvízi szabályozás második része az árvízvédelmi töltések építése a mederáttvágásokkal részben párhuzamosan haladt, részben azt megelőzte. Az érdekeltségek, ugyanis nem várták meg, amíg az állam a Tisza medrét rendezi, hanem sok helyen előbb hozzáfogtak a töltések építéséhez ,A társulatok működésében nem az általános érdek, hanem 11»
