Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Tisza ugig. 1874—1875-ben megépült a gát Cibakháza—Sáp között. 1877—1878 között az 1876-os ár- vízszín fölé magasítják 0,9 m-el a gátak korona- szintjét. 1880—1883. éviekben az 1879-es árvízszánt fölé 1,0 m-reü emelik a töltés magasságát, 4,0 m széles koronával, 1:3 vízfelöli és 1:2 mentett oldali rézsűvel. A mélyebb helyeken árvízszim alatt 1,0 m-re a 3,0 m koronaszélességű felső padkát, esetleg az alatt 1,5 m-re ún. alsó padkát is építenek. 1890—1893 között a töltéseket árszín fölött 1,5 m biztonságúra építik át a fenti méretekkel. 1910— —1913 között az 1895. évi árvízszint fölé 1,0 m-rel. 1924—1926 között az 1919. évi árvízszint fölé 1,5 m-rel magasították a töltésk aron át és a fels ő padka koronaszintjét is felemelték az árvízszintre. 1949— —1954 között a martfűi gátszakaszon és a tiszaföld- vári őrháztól dél felé 5 km hosszúságban, valamint a nagyrévi—sápi őrjárásban 600 fm hosszúságban 5,0 m koronaszélességre építették át a töltéseket. 1895. április 9-én a betömött Sárszegi zsilip helyén 70—80 m szélességben átszakadt a gát. A gátszakadásnak az oka az volt, hogy az elbontott zsilip helyét igen; rossz minőségű szikes anyaggal töltötték be. A védtöltés legnagyobb része erősen kötött talajból készült, amely hosszantartó árvizeknél az átázás miatt csúszásra hajlamos. A védtöltés több helyen Tisza holtágakat keresztez, amely szakaszokon hosszabb árvíz alkalmával az altalajon keresztül átszivárgás észlelhető. 5. Tisza-köröszügi ártéri öblözet Határa nyugatról és délről Tiszaugtól—Csong- rádig a Tisza balparti védtöltése, keletről Csong- rádtól—Kunszen tmárt ónig a Hármas-Kőrös jobbparti védtöltése, északról pedig homokos magaspart. A terület jellege mezőgazdasági. Az árterület két öblözetre osztható: a szelevényi magaspart és a kunszentmártoni határ között elterülő ún. tóköze- istvánházi öblözetre és a Tisza—köröszúgi öblözetre, amely Szelevénytől—Tiszaugig húzódik. Az árterület nagysága: 8000 ha. A tóköze—istvánházi öblözetben a szelevényi gátépítés 1846—1949-ben kezdődött. Írásbeli adatok nincsenek a gátépítésről. A Tisza—köröszúgi Ármentesítő és Belvízszabályzozó Társulat 1894-ben kezdte meg a töltések építését, 4,0 m-es koronaszélességgel, 1:5 hullámtér felőli és 1:2 mentettoldali rézsűvel. A védtöltés koronája 1,5 méterrel lett magasabb az 1881. évi árvízszintnél. A gátépítés befejezése után a töltéskoronát 5 méteresre kiszélesítették. E szelvényméretre építette ki a két egyesült társulat a tóköze—istvánházi gátakat is. 1922 —1926. években az 1919. évi árvízszint fölé 1,5 méterrel építették ki a védtöltésieket a fenti szelvényekkel. A töltések állékonysága Tiszasastól—Szelevényig húzódó szakaszon kielégítő. Az öblözet altalaja a esongrád—nagyréti és a csépai szakaszon, valamint Tiszasas határában igen áteresztő. A tőköze-istván- házi öblözet töltésének anyaga legnagyobbrészt szikes. Gátszakadás 1919-ben következett be, amikor az árvíz alkalmával a katonaság felrobbantotta a véd- gátat Tiszasas határában, a jelenlegi 18,000 gát- szelvény környékén. Az árvíz 8700 kh-at borított el. 6. Kunszentmárton—kungyalui ártéri öblözet Keletről a Hármas-Körös-jobbparti védtöltése, egyebütt magaspartok határolják. Az árterület nagysága 6200 ha. A terület teljes mezőgazdasági jelegű. Az árvizek elen a magaslatokon húzódó nyárigátakkal védekeztek a helybeli érdekeitek. 1952— —1961 között védtöltés épült, amelynek koronaszélessége 3,00 m és magassága 1,00 m-rel magasabb a LNV-nél. Rézsűje 1:3, és 1:2 hajlású. A töltések még árvizet nem kaptak, előttük hullámverés elleni véderdő nincsen. Az árvízvédelmi szervezet csak a felszabadulás után jött létre az öblözetben. 7. Sarud—szolnoki ártéri öblözet Az öblözet a Laskó, Kis-Tisza, Tisza és a Zagyva szögletében terül el. Területe 95 200 ha. Az ármentesített terület jellege túlnyomóan mezőgazdasági. A terület jelentős részén öntözéses gazdálkodás folyik. Az ármentesítés szétválasztható a Tisza és' a Zagyva—Tama menti munkákra. A Tisza mellett 1853. év őszén kezdték el az építést, de a munkát az 1855. évi árvíz megsemmisítette. 1859 évben fejeződött be a Tisza-jobbparti töltés építése, mely 84,5 km hosszú volt, és magassága az 1855. évi árvízszint fölé 1,26 m-rel emelkedett, koronaszélessége 3,80 m, oldallejtői 1:2 haj- lásúak voltak. 1860. évi nagy árvíz után helyreállították és végig megmagasították a töltéseket. 1880- ban megépült az ún. „szárazgát” Sarud község Tisza felé eső oldalán. Ez a gát nem tartozéka a mai védvonalnak. 1890. évben befejeződött a kb. másfél évig tartó újabb töltésemelés és erősítés. A magasságot az 1888. évi nagy árvíz fölött 1 m-re építették ki. 1911—1914. években történt meg a töltéseknek újabb erősítése, most már a Tisza-völgyére nézve egységesen kidolgozott elvek alapján,. A padkákat-az 1895. évi árvízszint magasságáig, a töltéskoronát pedig az árvízszint fölé 1,50 m-rel építették ki. Ugyanakkor épültek meg a téglaburkolatok is. 1934—1935. években történt meg a töltések kiépítése a mai alakjukban. A sarud—tiszapüspöki szakaszon az 1919. évi LNV, a tiszapüspök—szolnoki, továbbá a zagyvái vonalon az 1932. évi LNV fölött 1,5 m biztonságra épültek meg a töltések. 1955-ben Szolnok város belsőségében a vártemp- lom környékén kő- és vasbeton árvízvédelmi fal épült. A Zagyva vízfolyás mellett 1854-ben épült ki Jászalsószentgyörgynéi az ún. „Borsagát” 12,5 km hosszban. Ennek nyomai már 50—60 évvel ezelőtt is megvoltak. Ez volt a Jászság első gátja, amely a Tárnából kitörő vizek ellen védte Jászalsó- szentgyörgy községet. (Ma nem tartozik az árvízvédelmi védvonalhoz.) 1859. évben az alsószász- bereki határban, Szászberek— Alcsi között és a Gulyásér—Békésér mentén építenek töltéseket. 1873- ban megépült a Tama, gátja Jászdózsa és Tamaőrs 116
