Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
határában. Ezzel megszűnt a Tama vizeinek kalandozása a Jászság felé. Mindezek a munkák a Tisza ármentesítési munkáival párhuzamosan folytak. 1955-ben Szolnok városban levő Zagyva töltés egy szakaszán 1,5 m biztonságra építették ki a véd- töltéseket. A Tisza védvonalán a védtöltések alatti talaj mintegy 35%-ában kötött, vízátnemeresztő, 15%- ában áteresztő, míg1 45%-ában szikes anyagú. Erősen szivárgó altalaj található a védvonal mintegy 5%-ám. A töltésieknek mintegy 40%-a szikes anyagból épült. A szikes gátszakaszokon hosszantartó árvizek alkalmával, hullámveréseknél az átázás nyomán csusza mlások keletkezhetnek. A téglaburkolatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és nagy árvizeknél minden alkalommal több helyen beomlottak. A Zagyva védvonalán, a töltés anyaga túlnyomóan kötött és csak kis részben szikes. Szivárgás, csurgás vagy fakadóvíz csak hosszantartó árvizeknél jelentkezik és csak szórványosan. A töltésiek magasságilag a Szolnok—újszászi szakaszon (a városi szakaszt kivéve (1,50 m-es biztonságra vannak kiépítve; keresztmetszeti méreteik megfelelők. Az Ujszász fölötti szakaszon még nincs végig kiépített töltés, hanem csak a tervezett fenék felett 5 m-es zagyvái vízállást tartó nyárigátszerű töltések épültek. Töltésszakadások a tiszai védvonalon a következők voltak: 1855. évben kisebb szakadás; keletkezett Nagykörű felett az ún. „Hidasérben”, amikor 115 ha került víz alá. 1879. évben Sarudnál a beltelki magasparton 300 m szélességben ömlött át a víz és 14400 ha^t árasztott el. 1888-ban a, Laskó gátja szakadt át, a sairudi „száraz”-gátig terjedő 450 ha- nyi terület 6 óra alatt megtelt vízzel, majd a szárazgát is átszakadt rövid idő alatt, 4 helyen. A kitört árvíz nyomán 58000 ha került víz alá. A Zagyva védelmi vonalán töltésszakadás bekövetkezéséről feljegyzés nincs. 8. Űjszász—Szolnok—Tószeg ártéri öblözet Határa északról a Tápió vízfolyás jobbparti töltése, keletről a Zagyva-folyó Üjszász—Szolnok között húzódó jobbparti védtöltése, délről a Tisza Szolnok—Tószeg községiek között húzódó jobbparti védtöltése. Nyugatról pedig az Űjszász—Tószeg között húzódó magaspart. Az öblözet két részre osztható, a volt Szolnok— zagyvarékasi Ármentesítő Társulat öblözetére és a Szolnok—Tószeg között húzódó területre, amely a Gerje—Perje Társulat kezelésébe tartozott. Az árterület nagysága 12 000 ha. Az öblözet jellege a Zagyva mellett mezőgazdasági, a Tisza mellett ipari. Szolnok város területén helyezkednek el a Tiszamenti Vegyiművek, a Papírgyár, Cukorgyár, Bútorgyár, Dohánybeváltó és a Terményértékesítő Vállalat raktárai. A Zagyva mentén a töltés építkezés megkezdése előtt az árvízvédelmi védvonal a szoktok—újszászi műút volt, amely átlag 0,5 méterre emelkedik ki a terepből, Zagyvarékás község körgátat épített. A védtöltések építését a Szolnok—zagyvarékasi Ármentesítő Társulat 1923-ban kezdte meg, a töltések méreteiről közelebbi adatok ismeretlenek. 1929. évben a töltésépítés a Tápió ömtözőcsatoma torkolatánál — ameddig a Tisza árvize visszaduzzasztott — befejeződött. 1940-ben a Folyammémöiki Hivatal újabb töltésépítési tervet dolgozott ki. Szolnok városát az 1888. évi árvízig csak a Zagyva-folyó jobb- partján a vasúti töltésnél lévő 300 fm hosszú nyúl- gát védte. A Folyammérmöki Hivatal többször is elkészítette a város árvízvédelmi tervét, míg végre a kiviteli munkálatokat 1914-ben megkezdték, de a háborús események következtében igen lassan haladtak. 1932-ben megépült a Szolnok város; biztonságát szolgáló ún,. tégliabázi vasbeton, árvízvédelmi fal. 1940-ben elkészítették Szolnok város biztonságát szolgáló esztétikai sezmpontból is mintaszerű, a Tisza-szálló előtti vasbeton árvízvédelmi falat. Szolnak—Tószeg között 1939-ig a műút volt az árvízvédelmi védvonal. 1939-ben megkezdték a műúttal párhuzamosan haladó árvízvédelmi töltések építését a volt szolnoki Folyammérnöki Hivatal tervei alapján. A töltésépítést 1944 októberében fejezték be. 1958-ban a töltésszakaszt mintegy 500 méter hosszúságban meghosszabbították. A töltések állékonysága a Zagyva vízfolyás menr tén kielégítő. A töltések anyaga általában erősen kötött talaj, azonban hosszantartó magas árvizeknél rövidebb szakaszokon szivárgó és fakadó víz jelenkezik. A tiszai védvonal állékonyságát nagyban gyöngíti a Szolnok város belsőségében lévő különböző szervek kezelésében levő és nem megfelelő állapotú zsilipek, vízki vételi művek, szennyvízátemelők. 9. Tószeg—tiszakécskei ártéri öblözet A Tisza jobbpartján húzódik. Tószegtől—Tisza- kécskéig, részben, árvízvédelmi töltések, részben magaspartok határolják. Az öblözet mezőgazdasági jellegű, fejlett szőlő- és gyümölcskultúrával. Az öblözet nagysága 800 kh. Az öblözet ármentesítésére, a terep magas fekvése miatt a társulat nem alakult. Töltésépítési munkákat a volt szolnoki Folyammérnöki Hivatal kezdte meg. 1905-ben Tiszavárkony és Vezseny községek magaspartjait töltéssel kötötték össze. 1940-es években, e töltésszakaszt bellebbeznd kellett, mivel a Tisza szakadó partja a, töltés lábát elérte. 1939—1944 időszakban Tószeg—Tiszavárkony között épített töltést. 1931-ben a magasparton fekvő Tószeg község mély részednek védelmiéire készült el az árvédelmi töltés, amelyet az 1932. évi nagyárvíz teljesen elmosott. Helyreállítása nem történt meg, mivel a helyreállítási költségek nem álltak arányban a mentesített terület nagyságával. 1948-ban, a Kőrösér völgyeletét mintegy 150 fm hosszúságú védtöltéssel lezárták, így megakadályozták, hogy az árvizek a Kőrösér völgyeietébe behatoljanak. A védtöüitbések legtöbb helyen az LNV magasságával megegyező magaslaton haladnak, így csak a biztonságot szolgálják. A védtöltések állapota kielégítő, gyep takarójuk azonban gyenge. Gátszakadás 1919-ben következett be a Tisza- várkony—Vezseny közötti töltésszakaszon. A szakadáson kitörő vizek Jászkairajenőig jutottak el. 117
