Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
vízkészletből. A talajvízkészletet elsősorban öntöző, a rétegvízkészletet túlnyomórészt ipari, kisebb részben ivóvízigények terhelik, továbbá — elenyésző mértékben ugyan — öntöznek is belőle. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)” „Vízmérleg a talaj éts partiszűrésű vizeikre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg karszt és rétegvizekre” (1960. évi állapot) c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya elsősorban a terület középső és délkeleti (tiszántúli) részén feltárható rétegvízkincs, továbbá — inkább elszórtan, helyi jelleggel — a talajvízkészlet további hasznosítása felé mutat. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.415 A terület bányavizei A TVK területén nagyobbmérvű bányaművelés folyik a nógrádi szénmedencében és a Mátra alján, Rózsaszentmárton környékén. Nógrádiban általában kicsi a vízveszély. Csak a mélyebb bányákban (pl. Kányáson) okoz veszélyt a széntelepes összletben „csapdák”-ban lévő, után- pótlódás nélküli, erősen gázos víz egyszeri vízmennyisége. A Mátra alján a mélyművelésű bányászat nagy akadálya a nem állékony kőzet miatt a széntelepes összlet vize. Ezért a mélybányászat csökkentésével egyre inkább térnek át a nagytömegű lignit külfej- téses művelésére. Egy nagy külfejtés már működik (Réde), az ennél sokkal nagyobb előkészítés alatt van. (Visonta.) 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszín alatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat ö&z- szefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb -nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszína, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A víz- szín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően több féle talajvíztípust .különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízszintészlelő kúthálózat A talajvízházitartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 8. sz. Középtisza- és Mátravidéki Vízgazdálkodási Keretterv területén jelenleg 145 db országos hálózati és 132 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvízmegfigyelés. A legtöbb kútnál kielégítő adatsorral rendelkezünk, a hálózat fejlesztése nem szükséges. Új tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talajvízviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével a terület talajviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú sz. térkép tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a mellékelt táblázat (27. sz. táblázat) foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kútakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. 92
