Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
mitban) térozotfc vizet, Ш. azt a vizet, ameiy földalatti útjának nagyobb részét karsztosodott kőzetben teszi meg. d) A mélységi víz a földkéreg mélyebben fekvő likacsos, hasadékos és üreges kőzeteiben elhelyezkedő víz, rendszerint nyomás alatt áll és a felszín- alatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk rétegvizekre, rétegzetten kőzetek (eruptívak, kristályos palák, stb.) vizére és nyomás alatti mély karsztvízre. A különböző felszínalatti vizek (talaj-, karszt-, mélységi víz) között gyakran nincsen éles elválasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi összetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegyi összetétel alapján megkülönböztetünk közönséges^, ásvány- és gyógyvizet. Ásványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz, amelyben 1000 mg/lit. oldott alkotórésznél több van, vagy egyes ritka, de élettanilag aktív elemből (lithium, jód, fluor, bór, arzén, rádium, rádium- emanáció) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gyógyvíz olyan ásványvíz, ami vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. Ásványvizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 2.412 A felszínalatti-, felszíni- és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet táplálása, a felszínalatti- felszíni- és csapadékvizek összefüggése szempontjából elsőrendű fontosságú szerepet játszik a karszt- és a felszínnel összeköttetésben lévő hasa- dékvíz, valamint a talajvíz, mert az egész felszínalatti vízkészlet táplálása, ezeken keresztül lehetséges. A felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adottságok mellett is csak a felszíni vizek mentén elhelyezkedő szűkebb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talajvíznél és a karsztvíznél szoros összefüggés mutatkozik a csapadék és az időszakosan előálló vízkészlet-változások között. A mélységi vizeknél jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karsztvíz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzeteknél — a karsztvízben — mindig tartós készletnövekedés jelentkezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgásnál. A laza, üledékes kőzeteknél — a talajvízben — csak időszakos póttódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó összege több, mint a párolgás, de ez a csapadékból származó póttódás nyáron teljes egészében elpárologhat. A csapaidékhatás egészen szoros kapcsolatokkal a téli félévben, mutatható ki. A csapadékból származó utánpóttódás a talaj Víztükör mélységének növekedésével csökken, több hétre, vagy egykét hónapra terjedő késleltetés állhat elő és a hazai időjárási viszonyoknak megfelelően maximálisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő taíajvíztükor esé- tén mutatható ki. Folyók és állóvizek partjainál a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a felszíni vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz hűen követi a felszíni víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 6,0—0,1 km szélességgel jellemezhető. Folyók mellett kimutatható egy második sáv is, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, de több árhullám összegezett eredményeként halmozódott taíajvízállás emelkedés, alacsony vízállás idején talajvíz leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 13,5—0,2 km határértékekkel jellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízforgalom alakul ki, árhullámok idején a folyó táplálja a partmenti sáv talajvizét, hosszantartó kisvizek idején a folyó talajvíz-elszívó hatása észlelhető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősorban a folyó vízállásváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.413 Összefüggés a szomszédos területekkel TVK-egységünk határa általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók, elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos egység felszínalatti készletére is, és viszont: az e víztartók (készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok TVK-egységünk felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkésttetgazdálkodásá- nak tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. A Duna hatalmas partiszűrésű vízkészlettel is rendelkező, összefüggő kavicsterasza végigvonul területünk nyugati határán. Északon és délen, ahol vízgazdálkodási terület határa, ffl. országhatár metszi, a határ közelében, keskeny sávon belül települő, partiszűrésű — és talajvízhasználatok a szomszédos területek (6. TVK-egység, Ш. Jugoszlávia) határközeli készletgazdálkodását is megváltoztathatják. (Megemlítjük, hogy a Duna III. szakaszának a 2.414 pontban, továbbá a XVII. fejezetben meghatározott partiszűrésű készlete a 4., 5. és 7. TVK-egység közös kincse, amelyet azonban — tekintettel jelenlegi kis kihasználtságára — nem osztottunk, hanem valamennyi érintett területnél változatlanul feltüntettünk.) A területünket a szomszédos 5., 6., 8. és különösen a 9. TVK-egységtől, továbbá a Jugoszláviától elválasztó határ sok helyen, jelentős rétegvíztartó egységeket metsz: a határhoz közel települt rétegvízhasználatok tehát észrevehető mértékben is érinthetik a szomszédos területek felszínalatti víz- gazdálkodását. Ц 7 TVK 81
