Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.414 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Területünk felszínalatti vízkészlete, melyet a Duna partiszűrésű készlete nélkül kereken 13 m°/ s-ra becsültünk, két nagyságrenddel elmarad ugyan a felszíni készletet kizárólag képviselő Duna augusztusi 85 %-os tartósságú vízhozama mögött, mégis a maga nemében — országos viszonylatban is — igen számottevő érték. A Duna 17,5 ms/s-nyi partiszűrésü készletét is hozzászámítva, az összesen tehát 30,5 m3/s^ra becsült felszínalatti vízkészletnek 57 %-a partiszűrésű-, 15%-a talaj-, végül 28 %-a rétegvíz. A felszínalatti vizekből jelenleg a vízigényeknek csak elenyésző részét elégítik ki: viszonylag legszámottevőbb — de a becsült készlethez mérten elhanyagolható — a talajvíznek öntözés céljára történt igénybevétele. Ennél is jóval kevesebb vizet az ipar igényel a rétegvizekből. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázatokkal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg a talaj-és partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” és a „Vízmérleg karszt- és rétegvizekre c. (1960. évi állapot)” c. 1:500.000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön elsősorban a Duna mente hatalmas partiszűrésű- és talajvízkészleté- nek hasznosítása, valamint a terület nyugati és déli részén a rétegvízkincs további feltárása felé mutat. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat ősz- szefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzáró rétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átűagérték- által meghatározott szint körül ingadozik. A víz- szint ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztipusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízszintészlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 7. sz. vízgazdálkodási területegységen 112 db országos hálózati és 80 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvízészlelés. Egyes kutak igen régóta (25—30 év) működnek, sok kútnál 1950 óta folyamaitos az észlelés, s majd mindegyiknél legalább 7—8 éves adatsor van. Az országos hálózat kielégítőnek mondható. Üj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talaj vízviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz fcözeÜfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével, a terület talajvízviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen a talaj vízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a
