Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2. A magas légkör hőmérsékleti-, nedvesség- és légnyomásviszonyait Budapesten 8 km magasságig ábrázoló függőleges metszet (emagramm). 3. A 850 mb-os AT (850 millibáros abszolút topográfiai) térkép, mely az átlagosan 1500 m magasságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat, 4. a 700 mb-os, AT térkép, mely az átlagosan 3000 m magasságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat, 5. az 500 mb-os AT térkép, mely az átlagosan 5500 m magasságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat, 6. a 300 mb-os AT térkép, mely az átlagosan 8000 m magaságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat ábrázolja, Végül 7. az 500/1000 mb-os RT (relatív topográfiai) térkép, mely az 1000 mb-os (talajközeli) és az 500 mb-os (átlagosan 5500 m magasságú) szintek közötti távolságokat ábrázolja. Tekintettel arra, hogy a hideg légtömegek kisebb, a meleg légtömegek nagyobb kitérjedésűek, a térképről a hideg és meleg légtömegek területi elhelyezkedéséről kap a meteorológus képet. A felsorolt térképek alapján készült 36 órás prognózist az Országos Meteorológiai Intézet (OMI) naponta 14 órakor rádió útján, továbbá Időjárási Napijelentés c. kiadványában teszi közzé. E prognózisok átlagos beválási valószínűsége az Országos Meteorológiai Intézet értékelése szerint hazánkban a Kárpátok és az Alpok időjárást módosító hatása miatt 80 %. Hosszabb idejű (2 hetes) kísérleti előrejelzéseket jelenleg az Országos Meteorológiai Intézet Távidőjelző osztálya készít. Ezek beválási valószínűsége ugyanazon értékelés szerint 65 % körül van, ezért csak hivatalok, intézmények kapják meg. A vízgazdálkodás szempontjából fontos időjárási elemek 5—10 napos előrejelzése módszerének kidolgozásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérletezik. 2.3 Felszíni vízkészlet 2.31 Általános ismertetés Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függetlenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvetlenül a légköri csapadékból erednek, részint pedig a felszínalatti vizekből, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak (partiszűrésű talajvizek). A földkéreg időlegesen vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mélyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó irányú folyamatos mozgást végző vizek a folyóvizek vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a vizek pedig, amelyek valamely mélyedést, tefcnőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak vagy állandók. Az ember természetalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (pl. tározókat, halastavakat) is. 2.311 Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát, szaros összefüggésben a vízgyűjtőterülettel és a műszaki beavatkozásokkal. Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb, fogalmak a következők: vízállás, vízhozam (víz- mennyiség), vízhőfok, jégmegjelenés, — zajlás, — beállás, — felszakadás, hordalékhozam (hordaléktöménység), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám stb. I A vízállás a vízszín magassága a vízfolyás: vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap nullpont- ja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszínt magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenkint átfolyó vízmennyiség. A víz- mennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a vízmennyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pont- jabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint C°-egységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmák maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó ill. vízfolyás vízében lebegő Ш. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványsizem- cse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak azi a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart, ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a .hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék, súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hardalékmennyiség. A 62
