Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
 felszabadulás után a Kamarás Dunán újból fejlődni, alakulni kezdtek a vállalati strandhelyek, klubházak, s jelenleg 19 működik. A strandhelyek mentén a vízpart rendezett, fásított és részben parkosított. Közegészségügyi és járványügyi szempontból veszélyt jelent a Kamarás-Duna vizének szeny- nyezettsége, melyet a beömlő, részben derített városi szennyvizek okoznak. Fokozza a veszélyt az a körülmény, hogy a Kamarás Dunának alig van vízmozgása a Ferenc-csatornán keresztül, és így lényegileg állóvíznek tekinthető. A Nagy-Duna jobb partján a várossal szemben levő területen 2 db hatóságilag kijelölt szabadfürdő van. Említésre méltók Dunavecse község dunai bal- és jobbparti fürdőhelyei, és Mohács város dunai balpartja a Margitta-szigeten, valamint a Szabadság zátony déli részén. A Dunán kívül üdülési-fürdés vonatkozásában figyelemre méltók a területen lévő szikes tavak. A dunapataji Szelidi tó és a soltvadkerti Petőfi (Büdös) tó. Az evezősport és sporthorgászat területén ismét Baja városé a vezető szerep. A Kamarás Duna és a környező holtágak mindkét sportágnak kedvelt helyei. A Soroksári Dunaágban Tass községben a sporthorgászatnak van nagy jelentősége. Természetvédelmi terület az ócsai Nagyerdő és Mádencia erdő, a kiskőrösi Szűcsi erdő, a Csukástó környéke, a kunpeszéri gyöngyvirágos tölgyes, a kúnadacsi büdöskúti tölgyes és a kúnbaracsd égeres tölgyes. A terület Pest megyei részén üdülés- fürdés szempontjából fejlesztésre javasolt terület Dunaharaszti, Taksony és Dömsöd, vízisport szempontjából Dunaharaszti, Majosháza és Dömsöd. Bács-Kiskún megyében Baja város fürdővárossá való kiépítése a fejlesztés egyik legfontosabb feladata. A természetadta lehetőségek ésszerű kihasználása indokolttá teszi Baja városának fürdővárossá való kiépítését, mivel a szabad fürdőzés, tisztasági fürdés, úszás, evezés, sporthorgászat lehetőségei biztosítottak. A Kamarás Duna által körülölelt Petőfi-szigetnek a tervek szerinti kiépítése a kis Margitszigetet varázsolja az Alföld közepére. Fürdőterületté való kialakításra kerül még bajai vonatkozásban a Vén-Duna torkolata, az érsek- csanádi Veránka-sziget, a Móricz-zátony, a Kádár- Duna és a nagypandúr-szigeti Kalocsai-tó. Az üdülés, fürdés és sport célra fejlesztésre javasolt terület még a dunapataji Szelidi-tó, a soltvadkerti Petőfi-tó, szabadfürdőhelyek céljára a Dunán Dunavecse, Foktő és Mohács, a Ferenc- csatornán pedig Nagybaracska és Dávod községek területe. Természetvédelem szempontjából védett területté nyilvánításra szóba jöhet: Ócsa— Alsónéme- di—Felsőbabád-puszta közötti háromszögben 394 ha, Felsőbabád-puszta—Sári között elterülő Nagyturján és Nagyerdő 331 ha, továbbá Ürbő-pusztá- nál 206 ha, és Dabasnál 96 ha terület. A fejlesztésre előirányzott összköltség 70,5 millió Ft. 2.214 Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények A Duna folyót magyarországi szakaszán a hajózáson kívül más célból még nem hasznosították. Vizsgált területen csak most folyik a középvízi szabályozás (DB. vízszint alatt legalább 2,5 m vízmélység biztosítása és ennél a vízállásnál 400 m széles mederszélesség elérése, minimálisan legalább 150 m hajózóút szélesség mellett). Ez a szabályozás azonban alacsony vízállásnál nem tudja biztosítani a zavartalan hajózást, mert csak korlátozott nagyságú hajók közlekedhetnek ezen időszakban. Felmerült tehát a folyócsatomázás gondolata. Ez több szempontból ás hasznos lenne, mivel duzzasztók beépítésével biztosítva lenne a hajózó út, továbbá meg volna a lehetőség az energiatermelésre és öntözővizek biztosítására is. A Dunára építendő vízierőművek gondolata már régebben felmerült, azonban a tervezés színvonalánál tovább még nem fejlődött. A Duna magyarországi szakaszának komplex vízhasznosítását a VÍZI- TERV tanulmányai alapján a Nagymarosi, Ado- nyi, Fajszi, és Mohácsi Vízlépcsővel kívánják megoldani. A Duna—Tisza Csatorna gondolata azonban még régebben, már 240 évvel ezelőtt felvetődött, és ez a probléma még ma is aktuális. Jelen viszonyaink között csakis egy komplex Duna—Tisza Csatorna érdemli meg a megvalósításhoz szükséges erőfeszítéseket. A Duna—Tisza Csatorna. A Lampl—Hallósy-féle mű 13 csatorna változatot értékel, melyek fokozatos fejlődés után jutottak el a XI. változathoz. A részleges kivitelre végülis az elfogadott XI. variáns — a Soroksár—Kecskemét—Űjkécske vonalazású, mérsékelten magasvezetésű csatorna — került. Hossza 106 km, 9 lépcsője lesz. 1947-ben az elfogadott változat építését megkezdték. Dunaharaszti és Sári között 22,5 km hosszban fél szelvénnyel el is készítették a csatornát. 1953-ban megváltoztatták a nyomvonalat. A megépült csatornaszakasz folytatásában a módosítás szerint 122 km után torkollik Tiszaugnál a Tiszába. A változtatás következtében elérték, hogy a földmunka némi emelkedése árán a lépcsők száma 3-ra csökkent. A DTCs továbbfejlesztésének kérdése igen fontos, megvalósításának szükségességét újabb indokok igazolják. Az emberiség gyors szaporodása, a technika rohamos fejlődése a víz értékét egyre emeli. A DTCs kiépítését 4 ütemben tervezik elvégezni. Az I—IV. ütem teljes költsége 4 345 millió Ft. A földmunkamennyiségek alakulása: a már kész szakasz 2,3 millió m3 I—III. ütem 26,0 miihó m3 IV. ütem 38,5 millió m3 összesen: 66,8 millió m3 A Duna komplex vízhasznosítására 1960-ban készült el az első tanulmányterv, amely alapja lett az 1961. évben készített keretterv alapdokumentációjának is. Ezeket a terveket azonban nem előzték meg részletes feltárások. Ezért a kérdéssel kapcsolatos, jelenleg meglévő hidrológiai, geológiai és geodéziai adatokat ki kell egészíteni. Ezek a feltárások felszínre hozhatnak olyan egyelőre ismeretlen körülményeket, melyek költségkihatásai a jelenleg már megállapított költségtervezeteket módosíthatják. A Duna komplex hatása kiterjed a víz- gazdálkodás úgyszólván minden ágára. A létesített vízlépcső energiatermelésre használható. A duzzasz346
