Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
arányában közepes és nagyobbmértékű fejlesztés lehetséges. 2.2324 KARSZTVIZEK MÉRLEGE A területen hideg karsztvíz feltárására nincsen mód. A meleg karsztvizek mérlegével a következő pontban foglalkozunk. 2.2325 HÉV- ÉS ÁSVÁNYVIZEK MÉRLEGE A TVK-egység területe ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárás szempontjából kedvezőtlen. A mezozoos alaphegység-pászták az eddigi fúrások tanúsága szerint alig adnak hévvizet s a feltárás igen költséges és kockázatos. Az alsó pannon legfelsőbb részének a kifejlődése is kedvezőtlen. Egyedül a felső pannon alsó részéből lehet valami termálvizet nyerni. A jelenlegi feltártság mellett ásvány-, hév- és gyógyvízmérleget készíteni nem lehet. Egészen hozzávetőleges becslés alapján közöljük az alábbi táblázatot, mély a vízminőségek figyelmen kívül hagyásával a 35° C-on felüli hőfokon vagy e hőmérséklet körüli vizek mérlegére ad némi tájékoztatást. A réteg megnevezése vízkészlete lit/s eddigi fel- használt- ság lit/s szabad készlet lit/s kihasználtsága % Felső pannon alsó része 450 15,6 434 3,5 Megjegyezzük, hogy a becsült készletben a 35° körüli hőfokú vizek dominálnak és 45—50° C feletti hőmérsékletű víz alig akad közöttük. A jelenleg feltárt hévizeket strand-, tisztasági fürdő és ivóvízellátás céljaira hasznosítják. A TVK-egység országos viszonylatban igen kedvezőtlen termálvízfeltárási lehetőségekkel rendelkezik. Főleg a melegvíz határán mozgó vizek feltárására lehet számítani. 2.233 A terület fejlesztési lehetősége a vízmérleg szemszögéből Összefoglalva megállapítható, hogy a TVK-egység területén az 1960. évi vízmérleg szerint elsősorban a Duna mellékén és az ezzel összefüggő Duna—Tisza Csatorna és a Dunavölgyi Főcsatorna mentén mutatkoznak számottevő szabad felszíni vízkészletek. Nagymértékű fejlesztést tesz lehetővé a Duna partiszűrésű-, a 7/« jelű részterület talaj-, végül a 7/A és 7/D jelű tájegység rétegvízkészlete. Termálvíz feltárására a TVK-egység területe kedvezőtlen. 2.3 Távlati vízmérleg A „távlati vízmérleget” két idősávra vizsgáljuk. A következő 2.31—2,34 pontok alatt az 1980-ig terjedő fejlesztéseket vesszük figyelembe, míg a 2,4 pontban az ún. „nagytávlati vízmérleghez adunk néhány, ma már előrelátható irányértéket a további fejlesztéshez. 2.31 a tAvlati vízmérlegről AltalAban 2.311 A távlati vízmérleg készítésének célja és alapelvei A 20 éves távlatra készülő vízmérleg a 2.2 alatti „jelenlegi vízmérleg”, mint kiindulási alap, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Keretterv előző fejezeteiben vízgazdálkodási ágazatonként rögzített távlati tervek alapján készült. Figyelembeveszi tehát a vízkészleteknek az 1960—1980. tervidőszakban az előrelátható műszaki beavatkozások következményeként, ill. kölcsönhatásaként jelentkező változását csakúgy, mint a vízigényeknek éppen a Kerettervben megtervezett vízépítési létesítmények megvalósulása miatti változását. (Ilyen viszonylag rövid időszak alatt a vízkészletek természetes okok miatti változásának nemcsak mértéke, hanem még előjele is csak nehezen becsülhető. Figyelembevételétől a „távlati vízmérleg” szerkesztésénél tehát eltekintettünk.) Vízmérlegünk feladata, elsősorban a Kerettervben előadott távlati elképzelések vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának, ill. annak összefoglaló ellenőrzése, hogy a szakágazatonként készült Keretterv-fejezetekben a vízigényeket mindenütt egymással és a vízkészlet-adottságokkal összhangban irányozták-e elő. Vízkészletgazdálkodási szempontból általában reálisnak tekinthető az a Keretterv, melynek megvalósulása egyetlen vízgazdálkodási részegységben sem okoz 100%-ot meghaladó, ill. általában a készletféleségre megengedhetőnek Ítéltet meghaladó elméleti kihasználtságot, azaz amelynek tervezett vízigényei, jelenlegi ismereteink szerint, az előírt biztonság mértékéig kielégíthetők. (Az utóbbi megfogalmazásból az is következik, hogy olvan készletféleségeknél, melvek nagyságának meghatározása fokozott bizonytalansággal jár — elsősorban tehát a különböző felszínalatti vízkészleteknél — amellett, hogy a készlet inkább alá-, mint túlbecsülésére törekszünk, kedvező kihasználtsági mérőszámul — a bizonytalanság mértékétől függően — 100 %-nál alacsonyabb értéket tekintünk. A hazai viszonyok közt, jelenlegi ismereteink szerint. a talajvizeknél az 50 %-os, a rétegvizeknél a 20 %-os kihasználtságot nem tanácsos, de általában nem is szükséges túllépnünk.) Természetes, hogy ilymódon a „távlati vízmérleg” elméletileg visszahathat az előző fejezetekre is. Amennyiben ugyanis azt mutatná ki, hogy pl. az újabb vízigénylők telepítésének tervezésénél a Keretterv valamelyik fejezete nem vette volna kellő mértékben tekintetbe a tervezés időszakában meglévő szabad vízkészletek (vízfölöslegek) természetadta területi elosztottságát vagy a készletnövelés gazdaságos lehetőségeit, esetleg az illető TVK- fejezet átdolgozása is szükségessé válhat. A mérlegelésben rejlő számos bizonytalanság miatt azonban olyan esetekben, amikor valamely vízgazdálko300
