Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

hogy mennyi belőle az utánpótlódó készlet és meny­nyi az alapkészlet-fogyasztás. A melegvizek — amennyiben nem meleg karsztvizek — már alig rendelkeznek utánpótlódással. Ezért becsléseink in­kább csak arról tájékoztatnak: milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartókat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudják az igényeket zavartalanul kielégíteni. A 35 C° feletti hévvizeket két alapvető csoport­ba sorolhatjuk, éspedig az alap- és fedőhegységek­ből, továbbá a medenceüledékekből származó hév­vizekre. Az első: csoportba általában karsztos- jellegű, vagy lejtőtörmelékből származó hévvizek, a másikba pedig rendesen homokkőből, ritkán ho­mokból kilépő vizek tartoznak. Mai ismereteink szerint geológiai időkben gondolkodva mindkettő­nek, de elsősorban az alap- és fedőhegységi vizek­nek van utánpótlásuk. Műszaki szempontból azon­ban ezeket — néhány sajátos terület kivételével — gyakorlatilag utánpótlás nélkülieknek kell tekin­tenünk, s így a készlet-meghatározás feladata megint olyan irányértékek adása, amelynek hasz­nosítása mellett évtizedekre-évszázadokna elegendő lesz a készlet. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelkezésre álló kevés adat miatt a készletek meghatározására mód nincs, csak tájékoztató adatokat lehet megjelölni a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. A meleg- és hévvizek a terület általános és helyi sajátságainak megfelelően a legkülönbözőbb ösz- szetételüek lehetnek. Ezek közül kerül ki az ás­vány- és gyógyvizek döntő többsége is. A készlet- becslésnél ezert csak a ténylegesen feltárt víz mi­nősege alapján lehet sorolni e készletfajtát. A sztatikus és dinamikus készlet mellett az ás­vány-, hév- és gyógyvizeknél még a vegyi készlet meghatározásának a kérdése is fel szokott merülni. Ezzel itt nem foglalkozunk, — tekintettel a meg­határozás jelenlegi leküzdhetetlen nehézségeire, másrészt arra a veszélyre, hogy a gyógyítás és nép- egészségügy szolgálata elsikkadhatna és helyette egyesek vegyi bányának tekintenék a termális vizeket. 2.22 a vízfelhasználás 1960-ban 2.221 Л vízhasználatok adatainak begyűjtési módja és megbízhatósága A felhasznált vízmennyiségek adatai általában a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseiből szár­maznak. A kisebb vízkészletfogyasztóknál mérési lehetőség hiányában becsült adatokra lehetett csak támaszkodni, ezek szakszerű helyszíni ellenőrzése csupán részben volt biztosítható. 2.222 Az ivóvízfelhasználás A vízfogyasztás értékét a törpevízműveknél a napi mértékadó víztermelési kapacitásból, általá­ban a szivattyúk és meghajtó elektromotorok telje­sítményéből számítással, a körzeti vízvezetékeknél viszont csak a folyamatosan túlfolyó vízmennyiség helyi becslése útján állapították meg. A néhány községi törpevízmű és körzeti vízveze­ték által felhasznált rétegvíz mennyisége elenyé­sző. A terület két városa, Baja és Kalocsa sincsen közművesítve. 2.223 Az ipari víz felhasználása Az üzemi vízhasználatok megállapításánál figye­lembe vettük az iparvállalatok 1958. évi jelentései­ben foglaltakat. A nagyfogyasztó ipartelepek vízfel­használása adatait helyszíni ellenőrzés alapján az 1960. évi tényleges maximális vízhasználatokra mó­dosították. Ivóvíz-minőségű vizet igénylő jelentős üzem is kevés található a mezőgazdasági jellegű tájegység­ben. A néhány, főként élelmiszeripari üzem cse­kély vízszükségletét túlnyomórészt rétegvizekből biztosítja. A terület összes ipáid vízfelhasználása 1960-ban 0,063 m3/s volt. 2.224 Mezőgazdasági vízfelhasználás A vízhasználatok vízigényét a víznormák figye­lembevételével, becsléssel állapították meg. A számbavétel szempontjait illetően a követke­zőket kell megjegyeznünk: a) Mezőgazdasági vízigényekkel szeptemberben már nem számoltunk; a csurgalékvizeket elha­nyagoltuk. b) Az öntözés augusztusi bruttó vízigényét — az esőszerű öntözés kivételével — úgy állapítottuk meg, hogy a júliusi (maximális) nettó vízigény 90 %-át vettük, majd 20 % veszteséget hozzá­adtunk : Nmvénycsoport (öntözési mód Augusztusi bruttó vízigény, lit/s ha Dunavölgyben (1—7 TVK) Rizs 5,21 Szántó 0,61* Kert 0,71 Legelő, rét, egyéb 0,54** Esőszerű 0,11*** * A barázdás és a sávos-csörgedeztető öntözés víz­igényeinek számtani közepe. ** A csöi'gedeztető-árasztó öntözés normája. *** Az esőszerű öntözött szántóföldi kapás- és takar­mánykultúra, valamint zöldségkertészet júliusi nettó vízigényének átlaga. c) A tógazdasági vízpótlás értékeit 0,90 lit/s kh-ra, ill. 1,56 lit/s ha-ra vettük fel. d) A felszín alatti készletekre támaszkodó mező- gazdasági igényeket — mivel az évnek csak kb 1/3-án keresztül jelentkeznek — 0,35-tel redu­káltuk. 299

Next

/
Thumbnails
Contents