Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
1.23 a vIzkészletgazdAlkodâssal KAPCSOLATOS EGYES JOGI ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK A vízgazdálkodás alaki szabályait első ízben, példamutató alapossággal, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t. c. rendezte. A törvény — kisebb kiegészítésekkel — kereken hat évtizeden át mutatott irányt a vízügyek intézéséhez. A vízgazdálkodással szemben támasztott újabb, fokozott igények kielégítésére született a 2/1952. M. T. sz. rendelet a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában. — A rendelet a vizikönyv célját kibővíti, hangsúlyozva, hogy azt alkalmassá kell tenni a vízkészlet-feltárásra, valamint a vízmérleg összeállításra vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is. — A vízkészletgazdálkodás szempontjából elsőrendű jelentőségű még a vizek tisztaságának biztosításáról szóló 1/1961. Korm. sz. rendelet is. Az érvényben lévő jogszabályok szerint a vízkészletgazdálkodással kapcsolatos tennivalók zöme a Vízügyi Igazgatóságokat és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot terheli. A munkában a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Tervező Iroda is közreműködik. A jogszabályok körültekintő előírásai ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy a vízkészletgazdálkodáshoz nem rendelkezünk iga2íán megfelelő alapokkal. A vízkészletek feltártsága és nyilvántartása csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél kielégítő, a hatósági jogkört betöltő szerveknél nem. — Ezeknél a vízhasználatok és vízi munkálatok vizikönyvi nyilvántartása értékes, de nem teljes a vízkészletgazdálkodás céljaira (közigazgatási egységekre tagozódik, műszaki adatai hiányosak, a változásokat nem követi, a vizek minőségéről alig ad tájékozódást), ezért a Keretterv munkálataihoz is különféle más adatgyűjtéseket kellett felhasználni, illetve végezni. — Vízmérleget gyakorlatilag csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, vagy a Vízügyi Tervező Iroda készített, az elsőrendűen érdekelt területi szervek (a legutóbbi időkig) nem. Az ezirányú területi munka szervezeti feltételeit a területi vízgazdálkodási központok (vízügyi igazgatóságok) alapjainak lerakása útján az Országos Vízügyi Főigazgatóság a közelmúltban, megteremtette. Biztosítottnak látszik tehát, hogy az e fejezetben összeállított anyagot a területi szervek — központi főhatósági irányítással és kutató intézeti segítséggel — az élet igényeinek megfelelően folyamatosan javítják és minden szinten megvalósul a vízmérlegen alapuló vízikészletgazdálkodás. 2. TERÜLETI VÍZMÉRLEG 2.1 A területi vízmérleg készítésének alapelvei 2.11 A FELHASZNÁLT ADATOK ÉS AZOK MEGB1ZHATÖSÄGA A vízmérleg összeállításánál a téma jelentőségét megillető, tehát az elérhető legnagyobb pontosságra törekedtünk. Ennek azonban határt szabott a rendelkezésre álló, ill. beszerezhető adathalmaz mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízmérleg három nagy fejezetre bontható: a vízkészletre (amelyet részletesen a Területi Vízgazdálkodási Keretterv II. „Természeti adottságok. Területi vízmérleg” c. fejezete tárgyal), a vízigényre (amelyet részletesen a III—XIV. fejezetek tárgyalnak) és végül magára a mérlegre, amely e fejezet tárgya. 2.H1 Vízkészletek A vízkészleten belül megkülönböztetünk felszíni és felszín alatti készletet s ez utóbbin belül parti- - szűrésű-, talaj-, réteg- és karsztvízkészletet. A felszíni vízkészlet mennyiségi meghatározása a vízrajzilag kellő részletességgel tanulmányozott vízfolyásokon, azaz a folyókról és a nagyobb vízfolyásoknál, az észlelések és mérések alapján ösz- szeállított vízhozamnyilvántartásból statisztikai úton történt. Ilyen a 7. TVK területén egyedül a Duna. Ezeknél a vízfolyásoknál a vízhozamok általában kb. + 10—20 %-os pontossággal ismertek. A rendszeres vízrajzi észlelésekbe be nem kapcsait (vagy csak újabban bevont) vízfolyásoknál — vagyis a kisebb vízfolyások nagyobb részénél — a szórványos megfigyeléseket és a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeit felhasználva határoztuk meg a jellemző vízhozamértékeket. Itt a pontosság kb. ± 20—30 %-ra tehető. A felszínalatti vízkészletek közül a parti szűrésű vízkészletre csak a nagyobb folyók kavicsos terrasz szakaszaiból számíthatunk. Itt általában a folyók mosott partjait vettük csak számításba s ezt is bizonyos biztonsággal tettük azért, hogy a részletesen fel nem tárt területeken inkább alá-, mint túlbecsüljünk a tényleges értéknél. Ilyen módon a megadott partiszűrésű vízkészletek + 50 % eltéréssel fogadhatók el. A Duna mentén jelentékeny parti- szűrésű vízkészlet áll 'rendelkezésre'. A talajvízkészletet a talajvízforgalom és az áramló talajvíz alapján becsültük meg. A talajvíznek csak az utánpótlódó részét tekintettük felhasználódó vízkészletnek. A pontosság a nagy talajvízkészlettel rendelkező — és így jobban ismert — területeken + 50 %-on belül mozoghat. A jelentéktelen talajvíztartó területeken még ennél is kisebb megbízhatóságról beszélhetünk, mert az ország ezen területein a vízadórétegek elhelyezkedését sem ismerjük kellő részletességgel. Karsztvízkészlet a 7. TVK-egység területén nincs. 293
