Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. si i ; I Az első időszak határa 1960. december 31.-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás célja a vízkészletnek a vízfogyasztáshoz igazodó kiegészítése. A víztározásnak — a tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — két fő változatát különböztetik meg: a síkvidéki, illetve hegy- és dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további kétféle megoldás lehetséges a tározótémek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint. A tározás történhet magában a folyómederben (meder, illetve hullámtéri tározás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes (holtágakban, stb.), illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul elő. Síkvidéki tározás A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmedrek, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tározással megoldandó vízgazdálkodási célok: a) öntözés, b) hal- és víziszámyas tenyésztés, c) belvízvisszatartás, d) nád, sástermelés, e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok, /) egyéb vízigénykielégítés (ipar. stb.) Hegy- és dombvidéki tározás A hegy- és dombvidéki tározáson valamely vízfolyásnak völgyzáró gáttal történő elzárásával előálló mesterséges tó értendő, mely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában két, vagy több cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és. dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet: a) vízhozamszabályozás (árvízcsökkentés, kisvíz- hozam növelés), b) ivóvízellátás, c) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal- és víziszámyas tenyésztés, f) vízerőhasznosítás, g) vízparti üdülés, fürdés, vízisport, h) egyéb. A tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból, vagy töltésből áll. Völgyelzáráson a völgyzárógáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékürítő, stb.). Medencén a felduzzasztott víztől nedvesített völgyrészletet (tározótér) értik, a hozzá tartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt. A bruttó tározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb szolgáló holttérből. A tározó teljes abszolút teljesítőképességét állandó egyenletes m3/s-ben kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni, a gát szelvényében. Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamnak a viszonyszáma a gát szelvényében. Eves tározónak nevezzük azt a tározót, mely a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő középvízhozamát túlfolyás nélkül hasznosítja. Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízhozam állandó biztosítását szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. Megjegyzés: A kizárólag tógazdálkodási célokat 245
