Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
szolgáló és a jövőben is csak haltenyésztési célokat szolgáló víztározókkal a VII. Fejezet (HALÁSZATI VÍZHASZNOSÍTÁS) foglalkozik. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A SÍKVIDÉKI TÄROZÄS MÜLTJA ÉS JELENE A tárgyalt terület domborzatát tekintve sík, csak elvétve szakítja meg az egyhangú síkságot egy-egy 20—30 m szintkülönbségű domb, vagy mélyedés. A területen 1953-ban építettek Apajpuszta (1) területén, tározót, amely eredetileg kísérleti, az altalaj szivárgási veszteségének megállapítására készült. A 4 tóegységből álló halasi tett tározórendszert 1955—57 évkben tovább bővítették. 7 tóegységből álló tározórendszerrel. A 4 tóegységből álló rendszer 98 ha területű és vízét a dömsödi árapasztóból kapja. Lecsapódása nincs megoldva. — A 7 tóegységből álló 233 ha vízfelületű rendszer vizét a XXX. belvízcsatornából, 3,5 km-es tápcsatornán át nyeri. A tározó elsődleges célja halhústermelés, időszakonként a körynező terület öntözővízzel való ellátása. Mint belvízi tározó szükségtelen, mivel a meglévő Szunyogi szivattyútelep ezt feleslegessé teszi. Talajviszonyok A tározás durvaszemű homokfeltalajon létesült, a szivárgás által okozott vízveszteség ennélfogva meglehetősen nagy. A szivárgást némileg csökkenti a tározási terület alatt húzódó iszapos réteg, amely 0,80—1,20 m mélységek között, 30—40 cm vastagságban mindenkor fellelhető. A talaj szikes, így a tározott víz öntözésre csak fenntartással alkalmas. Műszaki viszonyok A tározótavak földgátakkal vannak körülvéve, a medencék átlagos mélysége 1 m. Az egyszerű szabványos beeresztő, illetőleg leeresztő építményeken kívül külön műtárgy a tározókon nincsen. A tógazdasági és az időszakos öntözési lehetőségeken kívül — a terület nagyobb helységtől való távolsága és rossz megközelítési viszonyai miatt — egyéb célú hasznosítás nem történt. 1.22 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TÄROZÄS MÜLTJA ÉS JELENE A terület domborzati szempontból tipikusan síkvidéki terület. Ennél fogva hegy- és dombvidéki tározás egyáltalán nem lehetséges. 1.3 A víztározás és annak többcélú hasznosítási fejlesztésének szükségessége A Dunavölgyi főcsatorna völgyében az öntözések nem alkotnak a jelenlegi állapotban teljes kiépítésű, egységes rendszert. Minthogy a belvizek elvezetőhálózata és az öntözés főcsatornái ugyanazok, a belvízievezetés és az öntözés rendszere igen szoros kapcsolatban van egymással. A nyári idényben elég gyakran előálló záporok, mértékadó csapadékhullások hirtelen levezetésének szükségessége esetén az öntözővízzel megtöltött főcsatornák környezetében károsan magas talajvízelöntések, esetleg felszíni elöntések lehetségesek, de a gyors víz- elvezetést követő száraz időszakokban az öntözések vízigénye nem elégíthető ki maradéktalanul. A levezetendő víz összegyűjtése és esetleg öntözésre való felhasználása a nyári idény folyamára vonatkozóan ennélfogva a megoldandó feladat. Vízminőségi okok miatt a téli vagy tavaszi belvizek összegyűjtése és nyári felhasználása aligha lehet kívánatos, viszont az öntözési idényen belüli — vagy azt túlzottan meg nem haladó időszakon belüli — víztározás és vízfelhasználás nem látszik megoldhatatlannak. A tározási lehetőségek ilyenformán több megoldási mód közül az évszakos tározás megoldási módját helyezik előtérbe. 2. A VÍZTÁROZÁS és annak többcélü hasznosítási fejlesztése 2.1 A tervezés alapjai 2.11 TUDOMÁNYOS kutatások, FELTÁRÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK ÉS TERVEZÉSI MUNKÄK ISMERTETÉSE A 7. TVK területén a víztározás többcélú hasznosítása érdekében önálló és átfogó terv, amely a kérdések maradéktalan megoldását tűzte volna ki maga elé, nem készült. A tudományos kutatások szempontjából a leglényegesebbek azok az alapvető, kiindulásul szolgáló helyszíni vizsgálatok, amelyeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) kezdett el Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dömsöd és Kiskunlacháza helységek körzetében. Ezek a vizsgálatok a talaj fizikai jellemzőinek meghatározására terjedtek ki. A vizsgálatok során felszinközéli mintavételek voltak, amelyekből szemeloszlási és talajplasztikussági elemzéseket, a talaj vízáteresztő képeségének megállapítását végezték. A fenti adatokat kiegészítették a talajvíz megfigyelések eredményeivel és ezáltal lehetőség nyílt a síkvidéki víztározások környező területek talajvízre gyakorolt hatásának meghatározására. A VITUKI a fent említett helyszíni vizsgálatokat megelőzően is gyűjtött már adatokat egyes tározási helyeken a vízháztartás várható viszonyaira vonatkozóan: ezzel kapcsolatosan a vízfelületi párolgás és a talajban történő függőleges 246
