Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

XI. fejezet. Víziutak, kikötők

stb. be- és kirakás okozza, amelynek összege a Du- na-szakasz forgalmában csak egyszer szerpel. A Duna-szakasz átrak ©forgalmának 25 %-a a bajai rakodón és kikötőben, 20 %-a a mohácsi tö­meg- és darabáru-rakodókon, 6 %-a a dunaszekcsői rakodókon, 3 %-a a kalocsai, 2 %-a a hartai rako­dón bonyolódik le. 4—5 állami erdőgazdasági ra­kodó kimutatott forgalma ugyancsak 2 % körül van, de ezeknél részben hozzá van számítva a szom­szédos ideiglenes rakodók forgalma. A többi rako­dó forgalma lényegesen kisebb. A MAHAJOSZ kotrói által Úszód és Mohács térségében kitermelt homokos kavics a teljes áru­forgalom 35%-át teszi. Ennek legnagyobb része Ba­jára, számottevő része Mohácsra kerül. A forgalom 6 %-át kitevő pécsi szén a mohácsi rakodó forgal­mát növeli. Az erdészeti rakodók forgalma 20 %-ot tesz ki, ennek egyhammada Baján és Mohácson ke­rül kirakásra, a többit felfelé elszállítják. A DunaszakasZ egyetlen medencés kikötője a Bajai forgalmi és téli kikötő. Átrakó forgalmával a bajai rakodóével együtt foglalkoztunk. Itt téli­kikötői szerepét jellemezzük. A telelő hajók száma 1870—1950-ig 30—80 darab között váltakozott. 1953—54 télen 104 darab telelt, mégpedig 3 db nagy vontatóhajó, 79 db nagy (400—1000 tonnás) uszály és 22 db kis vonattó, dereglye és állóhajó. A Duna- bizottság adatai szerint 25 db 20 dm, 50 db 12 dm és 30 db 8 dm merülésű, összesen 110 db hajó telel­het itt. Jellemző adat még a vállalatok, intézmények hajóparkjának a Dunaszakasz belhajózási forgal­mában való részesedése. A tonnamennyiség meg­oszlása: MAHART 47, MAHAJOSZ 43, Baja vidéki állami erdőgazdaság 8 %, Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (Baja) 2 %. A forgalom tonnakilomé­ter teljesítmény szerinti megoszlása 67—30— 1—2 %. Tehát a távolsági forgalomban túlnyomó a MAHART szerepe, a megmozgatott árumennyi­ség szempontjából azonban kisebbségben marad, így a rakodók forgalmában jelentős szerepet visz­nek a kisebb tonnatartalmú uszályok, ez pedig hát­rányosan befolyásolja a rakodók teljesítőképes­ségét. Gépesített rakodás csak a Mohácsi Farostlemez­gyár rakodóján van 2,db félportál daruval, továb­bá a mohácsi és bajai gabonatárháznál az elevátor révén. Az erdészeti rakodókon a csörlős görgetés, a kavicsrakodásnál pedig a részben alkalmazott patemoster-szalag csak félgépesítés. Nem mutat a gépesítés tekintetében teljes képet a kikötők és ra­kodók táblázata. így például a teljes kavicsmeny- nyiséget a kitermelés helyén a kotró rakja az uszályba. Azonkívül nagyobb útépítési kőszállítá­soknál úszódarut is alkalmaznak. A folyamszabá­lyozási építkezéseknél pedig a beépített terméskő­mennyiségnek mintegy 70 %-át úszódaru emeli ki az uszályokból és rakja be az épülő műbe. A rakodók forgalmi adataival kapcsolatban meg kell említeni, hogy a MAHART forgalmi statisz­tika a belföldi viszonylatoknál bizonyos összevo­nást eszközöl. így például a valamely folyamszabá­lyozási munkahelyen kirakott terméskő a legköze­lebbi nagyobb rakodónál van forgalomként kimu­tatva. Ezért egyes rakodók kimutatott forgalma a valóságnál valamivel nagyobb, de ez az adatok alapján nem helyesbíthető. Az adatok megbízhatósága tekintetében közölni kell, hogy a személy- és darabáru-forgalmi adatok a MAHART-tól származnak. A tömegáru-forgalom adatait a Dunabizottság külforgalmi statisztikája, a MAHAJOSZ belforgalmi adatai, MAHAJOSZ és VÍZIG adatok alapján állítottuk össze. A tömegáru­forgalmi adatok a Dunaszakaszra vonatkozólag ter­vezési célokra kellő megbízhatóságúak. A rako­dókra való szétosztásnál az adatok hiányossága miatt a tömegáruknál helyenként becslések történ­tek, mégis jó megközelítésnek tekinthetők. A Dunaszakasz EGB hajóút-kategórizálás szerint, amely megfelel a KGST kategóriának is, a IV. cso­portba tartozik, vagyis 1500 tonnás uszályokkal lenne hajózható. Jelenleg 1000 tonnások a legna­gyobb uszályok. A Ferenc-csatorna a II. kategóriába van. sorolva, tehát elvileg 650 tonnás uszályokkal hajózható. A Deák Ferenc hajózsilip azonban 800 tonnás uszá­lyok átzsilipelésére alkalmas és megfelelő karban­tartása esetén ezek a csatomamederben is elférnek. Gyakorlatilag a 7, részben időleges jellegű ponton­híd nehéz kezelhetősége csaknem teljes mértékben megakadályozza a forgalmat. Korábbi tanulmányok szerint 25 000 tonna termény elszállításával és 8 000 tonna építő- és tüzelőanyag, valamint iparcikk odaszállításával lehet évente óvatos becsléssel szá­molni. Az előadottak szerint a vízgazdálkodási terület szempontjából az építőipari, erdőgazdasági és üzem­anyag (szén) szállítás tekintetében jelentős a vizs­gált víziút belforgalmi szerepe, a mezőgazdasági és egyéb ipari vonatkozásban a jelenlegi szerepe cse­kély, inkább a kihasználás lehetőségei nagyok. A helyi vonatkozású forgalom kislhajózás jellegű. Sze­repe ugyanis helyi, vagy rövid távú fuvarok le­bonyolítása, a termelő területeknek a nagyhajó for­galomba való bekapcsolása közúti szállítások megtakarításával. A nagyhajózás szerepe a vizsgált terület szempontjából távolsági és átmenő jellegű. Külforgalmi, átmenő szempontból sokkal jelentő­sebb a Duna-szakasz szerepe, ezért mint víziút nemzetközi kapcsolataink és kötelezettségeink ösz- szefüggéseiben vizsgálandó. 1.3 A víziutak, kikötők és rakodók fejlesztésének szükségessége A víziközlekedés fejlesztésének és a tömegáru­forgalomban való részvétele fokozásának szüksé­gességéről hazánkban először általánosságban kell szólnunk, a vasúti-, belvízi-hajózási és tehergép­kocsi-szállítás részesedési aránya a teljes teherfor­galomban (tkm) 85—7—8%. Ez az arány megköze­lítőleg azonos a Szovjetunióéval. Azonban adottsá­gaink mások: ott a folyók tekintélyes része több mint féléven át nem hajózható, a népsűrűség, a domborzati viszonyok és a távolságok lényegesen mások. Mérsékelt éghajlatú, nagyobb népsűrűségű, kisebb kiterjedésű, síkvidéki jellegű ország va­gyunk, tehát jobb összehasonlítási alapot nyújta­221

Next

/
Thumbnails
Contents