Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
Dima Gőzhajózási Társaság építtette 1852-ben főképpen a tulajdonát képező mohácsi-pécsi vasútvonalon a pécsi bányájából szállított szén rakodása céljából. A felső végén, az 1448,7 fkm-nél levő 600 m2 alapterületű 8 szintű gabonatárház 1941—44- ben épült. A MÁV kezelésébe az 1948. évi államosításkor került. Rakodóvágányok és műút, nyílt tárolótér, kőszórásos rézsű, kikötőbakok, irodaépület, alsó végén a szemelőgéphajók részére állóhaj ó- híd- és támaszrú dfészke кkel a felszerelése; daruk nincsenek, a rakodás paternoster szalagokkal és talicskázással kézi erővel történik. A gaibonatárház elevátorral van felszerelve. A Baja-vidéki állami erdőgazdaság állandó jellegű üzemi farakodói: Gémespuszta 1497 fkm, Gemenc 1495, Feketeerdő 1491, Buvat 1489, Rezét 1484,2, Bajai híd 1480,1, Alsópandur 1470, Gyűrűsalj 1468,5, Karmos 1439, Bök 1435,3 fkm. Berendezésük: kőszórásos rézsű, néhol földpart, kikötőbakok, kisvasút és földút csatlakozás. A bajai híd alatt farakodónak közút és vasút csatlakozása van és a többi rakodóval ellentétben csak uszályból kirakodásra szolgál. A farönkök rakodása nagyrészt csőrlővel és csúzdával, a hasáb- és gömbfa rakodása tragacsolással kézi erővel történik. A fentieken kívül még mintegy 16 ideiglenes farákodó működik, ezek forgalmát területi csoportosítás szerint hozzászámítják a végleges rakodókéhoz. Továbbá még ugyanennek az erdőgazdaságnak a kezelésében az 1497,2 fkm-nél betorkoló Sió alsó szakaszán Góga- révi végleges, Keselyüsi és több ideiglenes farakodó működik, mivel ezek a Sió forgalmi területéhez tartoznak, a rakodók kimutatásában nem szerepelnek. d) Ferenc-csatorna A mai alakjában 1871—75. években kialakult Ferenc-csatorna hálózat: a Bezdán—óbecsei 122 km-es, a Kissztapár—újvidéki 63 km-es csatornából, a Baja—bezdáni tápcsatornából (46 km), és a bajai Kamarás—dunai kikötőből (2 km) áll. Ebből a 233 km hosszú hálózatból Magyarország területére esik a Baja—bezdáni tápcsatorna, mai néven Ferenc-csatorna 35 km hosszú szakasza és a bajai kikötő. A csatorna a kikötő 1 ,$ km szelvényéből kiindulva, nagyjából déli irányban halad Bezdánig. A zárt cisatorna-szakasz a kikötőtől 1,5 km-re lévő Deák Ferenc hajózsilipnél kezdődik. A hajózsilip hossza 61 m, szélessége 9,4 m, tehát 800 tonnás uszályok átzsilipelésére alkalmas. A csatorna fenék- szélessége 16,0 m, esése 12,4 mm/km. Az előírt üzemi vízszint magassága 2 m, azonban a Duna vízállásától függően 20 éves átlagban évente 2 m-es vízmélység 270 napig, 1,5 m-es vízmélység 300 napig tartható. A magyar csatornaszakaszon 1 vas- betonhíd, 1 rossz állapotban lévő fahíd és az elpusztult fahidak helyén 7 ideiglenes pontonhíd van. Ezek és a mederben elburjánzó nád, hínár, továbbá a feliszapolódás a hajózást akadályozzák. A csatorna mentén kiépített rakodók nincsenek, csupán községenként kijelölt földrézsüs rakodóhelyek. e) A Dunaszakasz, a Ferenc-csatorna, a kikötők és a rakodók forgalma és gazdasági szerepe A tárgyalt Dunaszakasz a nemzetközi víziút elválaszthatatlan része és így különösen forgalmi és gazdasági szempontból külön alig tárgyalható. A belha józásban a MAHART, a MAHAJOSZ, az állami erdőgazdaságok és a vízügyi szervek hajói vesznek részt. A nemeztközi áruforgalomban magyar részről a DETERT és a MAHART, azonkívül az összes parti államok hajózási vállalatai vesznek részt. Az 1. sz. mellékletben, feltüntettük az 1958— 1959—1960. évre a Dunaszakasz teljes forgalmát, belforgalmát, átmenő forgalmát a magyar és külföldi hajóval. A három év átlagával számítva, kerek értékben a teljes forgalom 4 millió tonna, a bel- forgalom 0,4 millió tonna. A belforgalom megoszlása az 1958—1960 3 év adatai alapján árunemek szerint a tömeg- és darabárunál: építőanyag: terméskő, homokos kavics, tégla, stb. 68 % erdészeti termék: tűzifa és ipari fa 20% bányatermék: szén, brikett, egyéb 8 % mezőgazdasági termék: gabona, takarmány, cukorrépa, egyéb 3 % iparcikk: 1 % 100 % A teljes forgalomra vonatkozó adatok szerint az áruszállítások 75 %-a felfelé irányul, és csak 25 %-a lefelé. Eszerint nemcsak a víziút, hanem még a hajótér sincs főképpen a külhajózásban kihasználva. A belha józás elsősorban a mezőgazdasági termékek és az iparcikkek szempontjából nem használja ki a víziutat, de a többi tömegáruk szempontjából is bizonyos egyoldalúság mutatkozik. A Duna-menti kőbányákból az alsó Dunasza- kaszra irányuló terméskő, a Dunapartá löszvonulatokra telepített téglagyárak termékei, a Duna medréből kikotort homokos kavics, a dunai ártéri és hullámtéri erdők faanyaga, végül a pécsi bányák szene Mohácstól hajózási és Duna-menti célokra, a földrajzi és gazdasági adottságoknál fogva vizen szállítandó. A belforgalomban szállított mezőgazdasági termékek évi mennyisége 10—12 000 tonna. Az érintett Dunaszakasz és a Ferenc-csatorna mentén kétoldalt minimálisan 20—20 km-es sávot — nem az autó, hanem a szekér egy napi fordulóját — véve érdekeltnek, s az elsőrangú mezőgazdasági termőterületen kát. holdanként csak 1,5—2 q, vagyis hektáronként 1 tonna elszállítandó termés- mennyiséget feltételezve, a víziútra terelendő mezőgazdasági termények minimális mennyisége 5—600 000 tonna/év. Az iparcikkek évi 4—5 000 tonnás forgalma ugyancsak megokolatlanul alacsony. A rakodók és a bajai téli kikötő 3 évi forgalmi adatait a 3. sz. melléklet tartalmazza. A rakodók összforgalma 20—25 %-kal nagyobb mennyiséget mutat, mint a Duna-szakasz belhajózásd áru mennyisége. Ezt a szakaszon belüli fa-, kavics-, tégla220