Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

új tógazdaság létesülne 20 év alatt, amely az 1960- ban üzemben volt tavakkal együtt kereken 63 000 ha (110 000 kh) tógazdaságot eredményezne.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

Távlati terveink szerint az 1960. évi 1,4 kg/fő országos (átlagos) halhúsfogyasztást 4—5 kg/főre kívánjuk felemelni, ami ebben a körzetben — az előző évek halhozamaához viszonyítva — nagyobb- mérvű termel ésf ok ozást követel, amire itt meg is van a lehetőség.

A halhúshozamok növelése céljából, de a természetes vizek halállományának tervszerű és fokozott utánpótlása érdekében is, elsősorban a mesterséges halastavak területét kell növelni, de törekednünk kell a bőven található természetes tavak és holtágak megfelelő átalakítására is, hogy azokban is belterjes haltenyésztóst folytathassunk. A tavaszi bel- vízcsucsok visszatartása céljából — nagyobb vízmélységek betervezésével — növelnünk kell a halastavak tározási térfogatát. A beruházások megtérülésének rövidítése végett pedig, mint járulékos hasznosítást, be kell vezetni halgazdaságainkban a víziszámyasr-tenyésztést is.

Halastavakat azonban csak olyan mélyfekvésű és mezőgazdaságilag alig hasznosítható területeken szabad létesíteni, ahol költséges talajjavítás után sem lehet belterjes növénytermesztést végezni.

A jelentősebb kommunális és élelmiszeripari üzemek szennyvizeinek halastavi utótisztítását is szorgalmaznunk kell a következő hármas cél érdekében :

a) a szennyvizek tökéletes tisztulása,

b) az így elvezetett szennyvizek további felhasználási lehetősége és

c) a trágyázások nélkül is magas haltermések céljából.

A Kiskunsági öntözőrendszerben — mint már az 1.332 alatt is említettük — a 29 000 ha-nyi (50 000 k.h) öntözendő területből 2 000 ha (3 450 kh) terület rizstelepet is tervbe vettek. Ezeken a telepeken önként kínálkozik mellékági hasznosításként a haltenyésztés és csak (bizonyos járulékos beruházásokat kell biztosítani, továbbá ezekhez a rizstelepekhez kiegészítő tógazdaságot is kell építeni.

Ennek legegyszerűbb módja a rizs táblák közepén 100 kh-ként 800 négyszögölön ivató tavakat létesíteni, ahol az anyákat leívatva, a kis pontyivadék két hét múlva a tápláló vízzel kerül ki a rizstáb- láfcra. Az így megtervezett rdzs-halasítás eredménynyel hasznosítja a rizsföldi, nagy plankton képződést. A rizstáblák lecsapolásával augusztus hó második felében gravitációs úton távozó vízzel az ivadék is lebocsájtandó egy felfogó tóba, mely legtöbb rizstelepen megvalósítható és itt továbbnevelődik az október hóban bekövetkezendő lehalászásig.

Szakszerű üzem mellett, anélkül, hogy kárt okoznánk a fő-kultúrában, ha-ként (átlagosan) egy mázsa halhozam is könnyen elérhető, vagyis a rizsföldi halhústemielés ebben a térségben. 2 000 q körül mozoghat.

De számításiba kell venni az öntözővíz-tározók járulékos halasztását is a Harta-, Büdös-, Kondorés a Csiratóban, vagy pl. a Decs-i holt-Dunában. Ezekben ha-onként 1—2 q halhozam is biztosítható.

A nagyobb (állami) halastavakban — a tiszalöki térség Óháti halastavainak példájára — be kell vezetni a váltógazdálkodást, már a takarmány-önellátás érdekében is.

A tóépítési beruházásokat a területi és a terepadottságok, továbbá a vízellátás módja (gravitációs, vagy gépi emelésű), valamint a tápvíz minősége és a talaj víztartóképessége befolyásolják. A tógazdasági kijelöések alkalmával tehát ezekre a körülményekre figyelemmel kell lenni. A tógazdaság ugyanis a belterjes gazdálkodásnak, illetve a telkesítésnek egyik igen előnyös formája, de vannak hátrányai is. Az előnyök viszont túlsúlyban vannak, csak megfelelő agronómiái és vízgazdálkodási szakismerettel kell végezni azok létesítését, továbbá igen körültekintő gazdaságossági mérlegelés után szabad javaslatot tenni a tavak építésére.

A többirányú hasznosításra igénybevett vízügyi létesítmények : a komplex vízgazdálkodású sík- és dombvidéki tározók, halasított rizstelepek,, vagy a szennyvízi tógazdaságok munkamennyiségeit és beruházási költségeit az egyes vízhasználatok jövedelmezőségi arányában kell megosztani.

(Ezért ebben, a fejezetben, csak a, halászat érdekében végrehajtott beruházások költségeit vettük figyelembe.)

Csak azok a tógazdaságok tekinthetők gazdaságosaknak, amelyek beruházási megtérülése — egyirányú hasznosítás mellett — legfeljebb 10—12 év, körtöltésű tórendszerben.

2.2 A halászati vízhasznosítás keretterve

2.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÄSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK KERETTERVE

A 2.41. sz. táblázat (lásd 1. sz. melléklet) adatai szerint az Alsódunavidéki körzetben jelenleg 15 669 ha-nyi természetes vízterületet hasznosítanak halá- szatilag, összesen 5 479 q halzsákmány mellett, amely átlagosan 35 kg/ha (fajlagos) halhozamot jelent. Ezt a halzsákmányt — perspektív terveink szerint — legalább a kétszeresére kell felemelni. Ennek érdekében az alábbi intézkedések szükségesek:

a) A vizeik tisztaságának a biztosítására vonatkozó 1/1961. sz. Korm. hat. szigorú végrehajtása, a vízminőség érdekében,

b) a holtágak intenzívebb halászata, a többirányú vízgazdálkodás során, azok megfelelő átalakításával,

c) a természetes tavaknál legalább időnkénti vízfrissítés, továbbá a tökéletes lecsapolás lehetőségének biztosítása,

d) tervszerű és állandó halutánpótlás; különösen olyan halfajtákat kell telepíteni, amelyek ezekben a vizeknek a takarmánykészletét jól értékesítik,

e) a halfogási technika korszerűsítése. Evégből, ahol a haikitermelés bizonytalan, ott elektromos

163