Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
szintje miatt a tavat teljesen lecsapolni nem lehet, ezért a keményszárú vizinövényzet is nagyon elbur- jánzott benne. Enn-ek irtása a természetes hozam érdekében elsőrendű követelmény. (A természetes hozam jelenleg 60—65 kg/ha.) 3. A fajszi Vörös Csillag mg. tsz. egy, az öntözőtelepéhez közelfekvő, kb. 1,5 ha-s vályoggödröt használ fél halastóként. Vízellátása részben öntöző telepi csurgalékokból, részben szivattyúzással a Dunából történik. Lecsa- polása gravitációs, de a belső lecsapoló árokhálózat még itt is hiányzik. Természetes tó lévén, a töltésfenntartás és a hullámvédelmi művek felújítása nem okoz gondot Természetes hozama 40 kg/ha. 4. Csávoly község határában korábban az Űj Élet, ma az Egyesülés tsz. kezelésében lévő, 3,5 ha területű völgyzárógátas halastó 1955-ben épült. Víztáplálása a Kígyósból történik gravitációsan. 5. A szeremlei Béke tsz. 1956-ban helyezte üzembe a Fás—Duna csatorna medrében épített 3,5 ha- os, két rekeszes halastavát, azonban a rendkívüli nagy dunai árvíz tönkretette a tavat. Fel töltése csapadékból, magas dunai vízállások idején fakadó vizekből történik. A tavak természetes hozama 60 kg/ha, de a sok „szélvíz” folytán elhatalmasodott a vizinövényzet irtása itt is súlyos gondot okoz. A tó felújítása indokolt. 6. Sükösd község határában (Ó-Sükösd-puszta felett) a Sárközi I. sz. Főcsatorna holtmedrét alakította át a Vörös Zászló mg. tsz. tógazdasági hal- tenyész+ésre (1954-ben). A tó, amelynek területe 2,3 ha, 1955-ben volt üzemben, először; vízellátása résziben gravitációs, részben motorikus. Természetes hozama hektáronkint 1 q körül volt. Az 1956. évi tavaszi jeges árvíz során ez a tó is tönkrement, így azóta nincs üzemben. Helyreállítása — a kis kiterjedésű víztükör miatt — nem volna rentábilis. 7. Kunszentmiklós határában, múlt év óta a Solti ÁG. tart üzemben, egy két rekeszre osztott 20 ha-os, körtöltéses tógazdaságot, amelynek vízellátása (táplálása és lecsapolása) a XXX. sz. csatornából történik. A tavak átlagos vízmélysége csupán 0,5 m, ami mind tenyésztési, mind fenntartási szempontból kedvezőtlen. Az elmúlt évben nem halászták le, így a tavak fajlagos hozamát nem ismerjük. 8. Dávod község határában, az ú. n. Püspökpusztai halastavak a Tolna—Baranya megyei Halgazdaság kezelésében vannak és — a terepadottságoknál fogva — inkább dombvidéki tórendszerűek. A tógazdaság, amely 3 rekeszből áll, még a század elején (1905-ben) épült, így a vidék legrégibb halgazdasága. Vízellátása — a Dekassa csatornán át — a Ferenc csatornából történik, részben gravitációsan, alacsony vízállások idején pedig szivattyúval. A tavak vízmélysége igen változó (0,3—1,40 m), a víz- veszteségek pótlása nagy gondot okoz. A tavak természetes hozama csupán 30 kg/ha. 9. A Mohács határában fekvő Rihai tavak korábban a Tolna—Baranya megyei Halgazdaság kezelésében voltak, de az elmúlt év óta ezeket a homo- rudi Kossuth mg. tsz. tartja üzemben. A tavakat 1921-ben állítottak üzembe és völgyzárógátas jellegűek. (Természetes érmeder rekeszgátakkal,) Tápvizét a Karapancsa-i főcsatornába gravdtáló belvízi csatornákból, továbbá csapadék- és fakadó vizekből nyeri. A vízszincsökkenés, a nagy vízmélységek folytán, nem okoz zavart. A különböző vízmélységek miatt a lehalászás, illetve a lecsapolás — különösen a vastag fenékiszap folytán, — igen körülményes. A felső vízréteg gravitációsan, az alsóbb vízrétegek azonban csak szivattyúval csapolható le. A tavak még így sem szikkaszthatók ki, ezért sok itt a ragadozó. A vízinövényzet irtása állandó munkát jelent. 10. a, Karapancsai tavak a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság (Baja) tulajdonában vannak, de a, múlt évben már a nagybaracskai Szabadság htsz. üzemelte. Ez a tógazdaság a buzsáki holtág rekesz- gátalásával épült ki, területe 27 ha. Régen 4 tóból állt, de az utóbbi években, a, negyedik tórekeszt ne- mesfűztermesztésre állították be. A tógazdasághoz tartozik még hat teleltető medence és két ivató is. Vízzel a Ferenc csatorna, látja, el a jobbparti töltésében épített zsilipen át. A teleltetők táplálása ugyanígy van biztosítva,. A tavakat az elmúlt évben már felújították, de a szakszerű kezelésük, hiányzik. (A természetes hozamuk is alacsony.) 1.23 A JÁRULÉKOS haltenyésztés MŰLTJA ÉS JELENE Pest megye A területen járulékos haltenyésztés nem volt és jelenleg sincs. A rizstelepek haiasításától hazai tapasztalatok alapján a, jelenlegi adottságok között a termelők idegenkednek. A Kiskunsági ÁG. apaj- pusztai tógazdasága egyben belvíztározóként is szerepel. Bács-Kiskun megye és Baranya megye Számottevő járulékos haltenyésztés ezen az alsó- dunavidéki területen nem volt. Kunpeszéren (1955— 1957-ig) ugyan próbálkoztak egy, kb. 25 ha-os rizstelep halasi fásával, de az nem járt nagyobb eredménnyel, mivel előfeltételei (a telep járul,ék,os berendezései, kiegészítő tógazdaság és megfelelő szak- irányítás) nem voltak biztosítva,. 1.3 A fejlesztés szükségessége Pest megye 1960. évi összes halfogyasztás 650 q volt. Az egy főre eső évi halfogyasztás 1,4 kg/fő. Miután az éghajlati és természeti adottságok rendkívül kedvezőek, a főváros piac — közelségére tekintettel a fejtés Szükségessége nem kétséges. Bács-Kiskun megye és Baranya megye Az AlsódunaVidék területén az elmúlt évi összes (természetes vizi és tógazdasági) haltermés 6763 q volt. A terület iélekszárria (íegutóbbi statisztikai adatszolgáltatás alapján) 1 226 628 fő, vagyis az egy főre eső haltermés alig éri el a 0,6 kg-ot, az országos 160
