Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
Áz Öntözéseik öntözési mód szerint a következő képpen oszlanak meg: Öntözési mód Baja-Kiskunhalas Bácska összesen hektár 1 */• hektár 1 % hektár % Felületi 23 000 19,3 7 000 18,9 30 000 19,1 Esőszerű felszínalatti 64 000 53,2 19 000 56,8 85 000 54,2 Esőszerű hordozható 33 000 27,5 9 000 24,3 42 000 26,7 Összesen: 120 000 100% Az öntözőrendszer vízellátása a Dunából történik. Az északi rész, a Baja—Kiskunhalasi egység a Du- navölgyi főcsatornába emelt vízből látható el, míg a déli része a Ferenc csatornából emelt vízzel. Az utóbbi — mint az ország egyik legjobb talajú, fejlett gazdálkodású területe — önállóan is kiépíthető. D/18. Margittaszigeti öntözőrendszer A Margittaszigeti öntözőrendszer a Duna balpartján a Duna és Ferenc csatorna között helyezkedik el. Területe jól termő dunai öntéstalaj, amely igen meghálálja az öntözést. Vízbeszerzésének megoldására a tervezett vízkivétel Szerembe magasságában a Dunára épül és innen közel É—D-i irányú főcsatorna szállítja az öntözővizet a területre. A talajviszonyokra részletes adatok nem állnak rendelkezésre. Az öntözhető terület 10 000 ha, melynek vízellátásához 7 m3/s szükséges. A terület kultúramegoszlása a következő: II. Szántó 7 500 ha 75% Kert 1 500 ha 15% Szőlő-gyümölcs — — Rét-legelő 1 000 ha 10% Összesen: 10 000 ha 100% z öntözött területből felületi öntözés 3 000 ha (30 %) földalatti esőszerű 2 000 ha (20 %) hordozható esőszerű 5 000 ha (20%) II. Rendszeren kívüli öntözések a) Felszíni vizek DRK/9. Dunamenti öntözések Ebben az egységben a Duna (balpartján önálló vízkivétellel ellátható kisebb öntözött területeket foglaltuk össze. A területet a rendszerből kimaradó és felszínalatti vízzel sem ellátható területek határolják körül. A terület sík, öntözésre megfelelő terep. A terület talaja általában mindenütt jótermő dunai öntéstalaj, amely középkötött vályog, ritkábban 37 000 100% 157 000 100% lazaszerkezetű finom homok, vagy homokos iszap formájában lelhető meg a talaj felszínén. A terület mintegy 80 %-a 1. kategóriájú, 15 %-a 2. 'kategóriájú, 5 %-a 3. kategóriájú, 4. és 5. hategóriába sorolható talaj nem is fordul elő a Duna mentén. Az öntözővízellátás minden esetben a Dunából történik, gépi emeléssel. Attól függően, hogy esőszerű, vagy felületi öntözés kerül megvalósításra, csövön, vagy csatornán vezetjük a vizet az öntözendő területre, az elképzelések szerint 15 200 har-ra. Konkrét igényként jelentkezik ezek közöt a Kandalok! öntözőfürt megvalósítása. Ez a beruházási program adatai szerint 3 500 ha öntözését fogja lehetővé tenni. A terület a Margittaszigeti Vízgazdálkodási Társulat működési területén van. Ezen felül a tervezés alatt álló igények mintegy 11 700 ha-ra, terjednek ki. b) Felszín alatti vizek A TVK területén széleskörű lehetősége van a csőkutas öntözésnek, mintegy 29 000 ha területen. A kutas öntözésnek nagy jelentősége van azokon a területeken, ahová felszíni csatornán az öntözővíz vezetése nem lehetséges, vagy gazdaságtalan a nagy költségek miatt. Ezzel a pozitívummal szemben áll a kutas öntözés bizonytalan vízhozama. Kutatóink feladata, hogy elhatárolják azokat a területeket, amelyek csak bizonyos határértékek között ingadozó vízhozammal, jó minőségű öntözővizet szolgáltató kutak fúrására alkalmasak és az üzemszerűen kiemelt vizet tartósan adják. A vízadóképességi vizsgálatok eredményeképpen a 7. TVK területén a Duna és a feltételezett kavicshatár között, tehát a Duna negyedkori árterületén, maximálisan 2000—3000 lit/perc közötti vízhozamra lehet számítani. A legnagyobb vízadókópességű területfoltok a Dömsöd, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszál- lás, Solt, Harta vonalában, valamint ettől délre Dunapataj, Úszód,, Kalocsa, Drágszél környékén adódtak. Ezeken a helyeken az egy kútból kitermelhető vízhozam értéke helyes kúttechnológia mellett, 1000—2500 lit/perces értékre becsülhető. Elég jó vízadóképességű területet találhatunk még a Mohács-szigeten Hercegszántó, Nagybaracska vonalától Ny-ra. 161
