Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Belvízgazdálkodás, belvízvédekezés 2. A BELVIZGAZDALKODAS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÄRÄSOK ÉS TERVEZÉSEK ISMERTETÉSE A 16. sz. dunavölgyi és 17. sz. sárközi belvíz- rendszerekre vonatkozó tanulmányok és komplex vízgazdálkodási tervek a következők: Az első tanulmány a Vízügyi Közlemények 1940. évi 2. számában jelent meg, „A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat munkálatai és jövő feladatai” címen. Ennek a tanulmánynak eredményeképpen épült meg 1942—44 években a Dömsödi árapasztó csatorna, és a szunyogi szivattyútelep. A MEVITERV 1952-ben „A dunavölgyi vízrendszer és belvízhálózat komplex vízhasznosítása” tervét készítette el. Ez az első terv, mely 50 ‘éves csapadékadatok alapján, a Montanari féle klimatikus függvénye alkalmazásával számol. A terv alapelvei: a) Minden csepp gazdaságosan visszatartható vizet a mezőgazdtság érdekében visszatartunk, b) minden csepp gazdaságosan felhasználható vizet a mezőgazdaság fejlesztésére felhasználunk, c) a mezőgazdaságra káros minden csepp vizet a gazdaságosság és biztonság feltételeinek megfelelően a leggyorsabban elvezetünk, d) a tározási tér hasznos és káros részének arányát folyamatosan javítjuk, ej a tározás, felhasználás, elvezetés és javítás eredményeit folyamatosan ellenőrizzük. A VIZITERV a 10.329 sz. „Kiskunsági öntözőrendszer belvízi tanulmányá”-t 1954-ben készítette. A terv alapelve, hogy a Kígyósértől nyugatra eső területek (Vadas, Sákor, V. sz. csatorna) belvizeit, a Dunavölgyi főcsatornától függetlenül kell a Dunába vezetni. A VÍZITERV-ben 1957. évben 10.994 sz. alatt készült a „Dunavölgyi főcsatorna, vízrendszere fejlesztésének ütemezési terve.” Részletesen összefoglalja a korábbi tervekben kidolgozott belvízi megoldásokat, az időközben elkészült csatorna, átkötéseket és új hidrológiai számítást ad. Alternatívát dolgozott ki a fennsíki területek belvizeinek, mély- vezetésű árapasztó helyett, magas vezetés mellett a Dunába vezetésére. A mértékadó fajlagos vízszállí- nál a 25 éves előfordulási gyakoriságot vette számba. Az OVF a főcsatorna torkolati szakaszára vonatkozóan: 15 1/s. km2 értékben adta meg a fajlagos vízvezetést. A 17. sz. belvízrendszeren áthaladó és 1942 év óta épülő Csoma-foktői árapasztó csatorna befejezését és a Foktői szivattyútelep építését irányozza elő a fejlesztés. A Csorna-foktői árapasztó csatornán lefolyó víztömeg egy részét (2,5 m3/sec) szükség esetén a Sárközi I. sz. főcsatornán lehet levezetni. A meglévő érsekcsanádi szivattyútelep 6,0 m3/s. teljesítményének kiegészítésére Vajastoroknál új 4,0 m3/s. teljesítményű szivattyútelep építése1 van terv- bevéve. A tervezés nem számol a Sárközi főcsatornák (fokok) tározóképességével és a főbefogadó Duna árhullámainak általában rövid időtartamával. A VIZITERV 11281. sz. a „Dunavölgyi főcsatorna torkolatának árvédelmi biztonsága” című tervének lényege az, hogy a Dunavölgyi belvízrendszer ú. n. fennsíki területeinek belvizeit két csatornával ösz- szefogva a Kecskemét—Solt közötti betonút déli szomszédságában haladó, 8 km hosszon terep feletti magas vezetésbe gravitációsan Fülöpszállástól nyugatra és a nevezett betonúttól délre elterülő, mély- fekvésű, ma teljesen használhatatlan vad,szikes tavakba vezeti és ott tárolja. A főcsatornát csatorna- híddal, a budapest—kiskúnhalasi vasútvonalat és a mellette húzódó Fülöpszállás—Szabadszállás közötti országutat együtt bújtatóval keresztezi. A VIZITERV 11308. sz. vázlatterve a Dunavölgyi VII. sz. csatornához csatlakozó fennsíki területek belvizeinek elvezetését célozza,, Kiskörös—Soltvad- kert—TázJár—Pirtó környékéről. A tavasszal ösz- szegyűlő belvizeket részben két tóban tározza, a többletet a VII. sz. csatornán vezeti le a Dunavölgyi főcsatornába. A Lázár és Szarvastavat nem mentesíti, hanem vízfelületét kiöntésmentesen, állandósítja. A torkolatnál 17 1/s. km2 fajlagos' vízszállítással számol. E terv alapján készült kiviteli tervek szerint a csatorna a 0—19,400 km-ek között kiépült. A VIZITERV 12868. sz. „Dunavölgyi vízrendszer északi részének fejlesztésé”-re vonatkozó terve Dunaharaszti—Öcsa — Dabas — Kunpeszér — Kun- szentmiklós—Tass és a Soroksári Dunaág által bezárt terület belvízrendezési és vízhasznosítási feladatait tárgyalja. A már korábban készült terveket használja fel elvi változtatás nélkül és a várható nagyobb kiterjedésű öntözési igényeknek megfelelően dolgozza át főleg a fajlagos vízszállítási értékeket, melyek 17—41 1/s. km2 között ingadoznak. A VIZITERV 12924/2 z. terve Duna—Tisza Csatorna építéséről szól. A Duna—Tisza Csatornának ez a nyomvonala a fennsíkon tervezett csatornahálózatot oly nagy mértékben befolyásolja, hogy azokat az új létesítményre tekintettel feltétlenül át kell tervezni. Ugyancsak érinteni fogja ez az új létesítmény a belvízi tározókat is. A 18. sz. Kígyós és a 19. sz. Igali belvízrendszerekben jelenleg sem a belvízrendezéssel, .sem a talajvízszintszabályozással kapcsolatban kutatás és kísérlet nem folyik. A két vízrendszerre vonatkozóan csak az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnak az utóbbi években folytatott adatgyűjtése és fenntartási tanulmányterve áll rendelkezésre. A 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszerre vonatkozóan, a belvízgazdálkodás fejlesztésénél és tervezésénél legfontosabb feladatok: az öblözet meglévő vízrendszerének és kialakulásának, a talajviszonyoknak, a csapadékjárásnak, a talajviszonyoknak, 124
