Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
mindezek alapján a lefolyásra kerülő vízhozamoknak, változásuknak, a szélső értéküknek, valamint ezek bekövetkezési valószínűségének minél tökéletesebb ismerete, illetőleg az utóbbiak legmegbízhatóbb meghatározása. A fajlagos belvízhozamok számítása a Margittaszigeti területen kettős feladatra bomlik: a) a lefolyásra kerülő csapadékvizek és b) a lefolyásra kerülő fakadóvizek mennyiségének, illetőleg ezek összeesési valószínűségének meghatározása. Az a) alatti meghatározásra a magyár irodalomban található módszereket Bogárdi János: A le- folyási tényező és a levezetendő vízmennyiség c. tanulmánya alapján használtuk, míg a lefolyásra kerülő fakadóvíz mennyiségeket részben mérések, részben 'becslések eredményei alapján nyert értékekkel számoltuk, megjegyezve azt, hogy a Margit- taszigeten elhelyezett kútsorok, valamint az árvízvédelmi töltésekben létesített piezometrikus szelvények — mint a kutatásoknak egyik kísérleti berendezése — ezt a óéit szolgálja. Az öblözet vízrendszerére', vízrendszerének kialakulására vonatkozóan használható segédleték: Ihrig Dénes: A margittaszigeti ármentesítő és belvízlevezető társulat általános belvízvédelmi terve. Műszaki leírás. 1947. Kézirat. Ihrig Dénes: A Margittasziget belvízrendezése. Tanulmány a Vízgazdálkodási Monográfia részére. 1958. Kézirat. Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság: a Margittaszigeti Nyugati Főcsatorna vízgyűjtőjének tanulmányterve. Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság: Belvízvédekezési terv. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK — A belvízrendezés és belvízhasznosítás összefüggő megtervezése érdekében a földrajzilag és víz- rajzilag is összefüggő 4876 km2 kiterjedésű 16. sz. Dunavölgyi és 17. sz. Sárközi rendszereket egy-egy befogadó köré csoportosítva 7 öblözetre tagoltuk. Ennek a tagolásnak a TVK szempontjából megvan az a hátránya, hogy a 2.4 II. táblázatban feltüntetett belvízrendszerek, illetőleg öblözetek egészen más csoportosításban jelentkeznek, mint a jelen állapotot feltüntető 2.4 I. sz. táblázatban, így a fejlesztés szemlélete a két táblázat összehasonlítása nyomán nem közvetlen. Viszont be kellett vezetni ezt a területi differenciálást, mivel csak így valósítható meg az a belvízrendezési fejlesztési elv — melynek hiánya a Dunavölgyi rendszerben sokáig érezhető volt — hogy a belvízrendezés hatékonysága annál érezhetőbb, minél inkább megközelíti a rendszer vagy öblözet területe azt az optimális kiterjedést, melyről vízelvezetés és melyen vízhasznosítás a mezőgazdasági érdekek megkívánta időszakon belül eszközölhető. Ezen elvek szem előtt tartásával a Dunavölgy— Sárköz területe, egy-egy befogadó köré csoportosítva az alábbi öblözetá beosztás szerint nyert megosztást: 16/a. jelű a Duna—Tisza Csatornára támaszkodó öblözet 744 km2 16/b. jelű a szunyogi szivattyútelephez és Dömsödi árapasztóhoz tartozó öblözet 262 km2 16/c. jelű keleti fennsíki öblözet gravitációsan megvalósítható tározásokra támaszkodóan 1041 km2 16/d. jelű a Dunavölgyi főcsatorna befogadóhoz tartozó öblözet 1880 km* 16/e. jelű a dunavölgyi rendszerből 145 km2 a Sárközi rendszerből 276 km*-t magában foglaló öblözet a Csoma- foktői főcsatornához tartozóan 421 km* 17/a. jelű a Sárközi belvízrendszer középső része, Kalocsától Érsekcsa- nádig terjedően a vajastoroki és érsekcsanádi zsilipekre és az ér- sekcsanádi szivattyútelepre támaszkodva 517 km2 17/b. jelű a Sárköz déli csúcsát képező bajaszentistváni öblözet, ugyanezen csatornára és a torkolatnál meglévő zsilipre, valamint a tervezett szivattyúállásra támaszkodóan __ 11 km2 összesen: 4876 km2 A megosztás mind a vízelvezetés, mind a komplex vízhasznosítás érdekeire messzemenőleg figyelemmel volt. A 18. sz. Kígyós belvízrendszerben a belvízrendezést és belvízhasznosítást azon egységes elképzelés alapján tervezzük, hogy elsősorban — a terület mezőgazdasági jellegének megfelelően — a mezőgazdaság igényeit elégítsük ki. A 19. sz. Igali belvízrendszerben hasonló az elképzelés. A 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszer belvíz- rendezési, belvízhasznosításá és belvízvédelmi tervezésénél a gazdaságosság és a terület egységének biztosítása mellett különösen az alábbi kérdéseket kell szem előtt tartani. Az első kérdés az, hogy az egyéb vízgazdálkodási ágazatok milyen súllyal fognak szerepelni a jövőben a terület vízgazdálkodásában. A terület mind termőtalaja, mind termőképessége, mind klímája, mind vízrendszerei és víznyerési lehetőségei miatt öntözésre kiválóan alkalmas. A második kérdés az, hogy ezen a belvízi és talaj- vízgazdálkodási szempontból kényes területen miképpen kell a fajlagos vízhozamot az egyes főcsatornákra és a szivattyútelepre vagy telepekre a legnagyobb valószínűséggel meghatározni. A harmadik kérdés az, hogy a belvizek — miután a mély teknőszerű szigetből a csapadék vagy fakadó vizek gravitációs úton csak a rendszer egy kisebb, északi részén távolíthatók el, nagyobb részén azonban északnyugati—délkeleti lejtése miatt a lefolyás 125
