Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Az Alsó-Dun&vidék délkeleti szögletét áthálózó Kígyós vízrendszer tulajdonképpen kisvízfolyásom jellegű. Az egyes vízfolyások széles völgyében keletkező vízkárok a belvízi elöntésekhez hasonlóak. Ezért már kezdettől belvízrendezési munkákat hajtottak végre, úgy hogy egy-egy vízfolyást főcsatornának képeztek ki. A Kígyós belvízrendszer az alábbi öblözetekre tagozódott és a belvízrendezések ezeken belül az alan- tiak voltak: a) Borsodi kígyósén ág, mely az öblözet nyugati részén folyik, és Katymártól Ny.-ra, az országhatárnál torkollik a főágba. E természetes vízfolyás fenntartásának kö telezettsége В ácsborsód és Bácsbokod községek határáig a Kigyós-éiri lecsapoló társulatra, míg a felső szakasz a helyi érdekeltségre hárult. b) A bácsalmási főág Ölegyennél az országhatárnál, egykori vízimalom lépcsőjénél kezdődik és Tataházáig tart. Az ún. tataházai mellékággal együtt egy érdekeltséget képez. A Kigyósér főága Bács- szentgyörgy község területén mégegyszer érinti az ország területét. Az öblözet vízi munkáinak végrehajtása és fenntartása a Kigyóséri Lecsapoló Társulat feladatát képezte. c) A volt Felsőbácskai Lecsapoló Társulat feladatát a Mélykút—Jánoshalma községek határába eső, lefolyás nélküli vizes területek lecsapolása és víz- rendezési munkái képezték. A lefolyás nélküli mély területek vizei csak a vízválasztó átvágásával voltak a Kigyósér vízgyűjtőjébe bevezethetők. Az öblözet bel- és külvizeinek elvezetésére alakult a Társulat Jánoshalma székhellyel. d) A Borota—Jánoshalmi Társulat öblözetének déli határát a Baja—Bácsalmás—Jánoshalmi közút képezte. E területről mesterséges beavatkoszásal levezetett kül- és belvizek befogadója a Kigyósér tataházai—mátételkei mellékága. A vízrendezés során időbelikig legelőször karba- helyezték, illetve szabályozták a Kigyósér bácsalmási ágát, majd ennek megtörténte után kiásták a Kigyósér borsodi ágát. miközben a legnagyobb nehézségek mutatkoztak a borsodi nádas lecsapolásá- nál. Fajlagos vízlefolyásra a Kigyós-éri vízrendszernél 16 1/s km2, míg a felsőbácskai társulati és borota —jánoshalmi munkánál 10 1/s km2-t vettek számításba. A Kígyós vízrendszer csatornahálózatának fenntartása révén Katymár, Mélykút, Bácsalmás, Jánoshalma községek területei a vízkároktól mentesültek, sőt az 1941. és 1942. évi rendkívüli belvízjárás idején sem keletkeztek nagyobb vízkárok. A társulatokat 19Ы évben a Földművelésügyi Minisztérium egy társulatba tömörítette. E belvíz- rendszerben öntözésre berendezett terület és halastó a múltban nem volt. A községek belsőségének víztelenítése a bel vízrendezési munkákkal egy időben jórészt megtörtént. A 19. sz. Igali belvízrendszer múltjára vonatkozóan ugyancsak hiányzanak a dokumentumok. E rendszer és belvízrendezési munkáival a volt budapesti M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal foglalkozott. A belvízrendszernek — helyesebben az Igali vízfolyáshoz tartozó vízgyűjtő területnek • - kiterjedése 297 km2. Általános lejtése észak-déli irányú, emellett az igali vízfolyás völgyelete felé gravitáló. Felszíne hullámos, buckás, tengerszint feletti átlagos magassága 100 m körül van. A talaj homokos vályog és homok dunai öntés-talajon. Belvízlevezetés szempontjából a mérvadó fajlagos vízlefolyás 20 1/s km2-re becsülhető. Az öblözetben a belvízi-endezési munkák megindítása előtt. Bajától délre, Vaskút, Gara, Csátalja, Dávod és Herceg- szántó községek határában mintegy 2400 ha rét- és szántóterületet sújtott állandó vízkár. A vízkárokat az Igali gravitációs főcsatorna mentén fekvő területeken, Vaskút, Gara és Hercegszántó községek határaira kiterjedően, a mederből kilépő vizek idézik elő, míg az aránylag mélyfekvásű Dávod község határában a lefolyás nélküli csapadékvizek okozzák. Az öblözet vízrendezési tervét 1913' évben a volt budapesti Kultúrmérnöki Hivatal készítette el. Ez a terv magában foglalta a mai országhatár mentén fekvő területék vízelvezetését is, ezt azonban Jugoszláviában való megegyezés hiányában végiehaj- tani nem lehetett. A terv lényege az Igali vízfolyás mederrendezése, illetőleg belvízi befogadó-főcsatornává való kiépítése 41 km hosszúságban. A főcsatorna egy régi holt Dunaág, mint tározó közbenjöttével a Ferenc-csatornába torkollik, ahol táblás zsilippel zárható el a tápcsatorna magas vízállás esetén. A főcsatorna Hercegszántó községtől északra keresztezi a másodrendű dunai védvonalat. Ezen a ponton ikercsőzsilip épült 2,52 m3/s vízmennyiség emésztésére. A régi holt-Dunaágban tározódott vizeknek a Ferenc tápcsatornába emelésére létesítették a 0,68 m3/s teljesítményű Hercegszántói szivattyútelepet. Az igali öblözet vízrendezésére a tervek elkészülte után, 1913 évben társulat alakult. Az első világháború miatt azonban érdemi munkát nem tudtak végezni. A munkálatok 1925-ben kezdődtek meg és 1928 évben nagyjában befejezést is nyertek. A víz- rendezési munkák sikerét legjobban az 1941. és 1942. évi országos nagy belvízjárás mérlegén mérhetjük le; az öblözetben még ebben az időszakban sem jelentkeztek említésre méltó vízkárok. öntözés és halastavak a belvízrendszerben jelenleg nincsenek. A 20. sz. Margittaszdgeti belvízrendszer kialakulására vonatkozóan 1830. év óta vannak különböző térképek, amelyek a Sziget változását tüntetik fel. A Szigetet eredetileg két Duna, a Nagy Duna és az ún. Baracskai Ó-Duna vette körül, így az tiszta árterület volt, melyet a két Duna árja szabadon járhatót és elboríthatott. Topográfiai fekvése azonban olyan szerencsés volt, hogy nemcsak északról dél felé, hanem nyugatról kelet felé, azaz a mai Dunától a Baracskai C-Duna felé is lejtett. Számtalan ki- sebb-nagyobb fok szelte át. Egész területén, a fokok szövevényével északnyugat—délkelet irányú természetes vízlevezetésről és így a kiöntött árvizek, de a belvizek nagyobb része is a Baracskai Dunába futott le, de nemcsak a két Duna közötti Margitta- szigetről, hanem az Ó-Duna balparti, bácskai árterületéről is. 1870-ben részben az Ö-Duna felhasználásával megépült a Ferenc-csatorna Baja—bezdáni tápcsa119
