Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Akasztóig közelítőleg a Klasz-féle terv nyomvon,alát követi és jellegzetessége, hogy az érdekeltségi területen kívül vezetve Baján,ál gravitációsan, torkollik a Dunába. A vissza duzzasztó dunai árvizek, ellen, a csatorna az alsó szakaszának jobb oldalán árvíz- védelmi töltés létesült. Ezt a tervet a Vízügyi Műszaki Tanács 1912. II. 15-én. tartott tárgyalásán elfogadta, és, kivitelre is került. A torkolatnál árvíz- ka.pú épült a dunai árvizek kizárására. A főcsatorna esés szempontjából két részre tagozódik. A torkolattól a felfelé 129 km-ig 0,06%, azon felül 1,15% esésű. A tőle keletre eső fennsíki csatornák, nagyobb esésűek, a nyugatra eső, síkságon fekvő csatornák, kis esésűek. A főcsatorna méretezésiénél 10 l/s/km.2, a mellékcsatornáknál 17,4,1/s/km2 fajlagos vízszállítást vettek alapul. Az építési munkák 1912-ben kezdődtek és 1929-ben fejeződtek be, az eredeti tervtől több kisebb-nagyobb eltéréssel. Az 1936. évben kezdődött nedvesebb periódus bebizonyította, hogy a 22 évi átlagos csapadék alapján méretezett csatornák a lefolyó vizeket nem tudták idejében levezetni. Ekkor született meg az a, gondolat, hogy a főcsatorna, felső szakaszáról érkező belvizeket övárokkal összefogva a Soroksári Duna- ágba vezessék. Az 1940—42. évi rendkívüli belvizes időszakban a csatornarendszert nemcsak a számításba vett vízgyűjtőjéről származó többletvíz. terhelte,, hanem a főcsatornától keletre, a Duna,—Tisza közötti vízválasztóig terjedő leginkább homoktalajú és magatsaibban fekvő területekről is soha nem látott belvizek kerültek levezetésre. Ezeknek gyors levezetése céljából legmélyebb helyeken átvágták a homokdombokat és a vizet ideiglenes árkokkal a Dunavölgyi csatornarendszerbe vezették. A túlterhelt főcsatorna, és, a mellékcsatom.ák vize kilépett a medrekből és az alacsonyfekvésű területeket elborította.. A főcsatorna, mederszelvényének szűk volta és a hosszú gravitációs levezetés elve változtatást követelt, ami az akkori kormányhatósági rendeletekben úgy nyilvánult, hogy a Budapest és, Ba ja közötti területen működő három ármentesítő és belvízlevezető társulatot 1943-ban Pestmegyei Duna- védgát Társulat név alatt egy egységbe fogta össze. Ekkor az egységes vezetés a főcsatorna tehermentesítésére három árapasztó csatorna építését rendelte el, mégpedig a dömsödi, a hartai és a csórna—foktői árapasztókat. Ezek közül 1942—43. évben elkészült a Dömsödi árapasztó csatorna és a szunyog- pusztai belvízátemelő szivattyútelep névlegesen 6,0 m3/s teljesítménnyel. Ez az árapasztó csatorna az átemelt belvizet a Soroksári Dunaágba vezeti. A soron következő második árapasztó csatorna a hartai lett volna, mely még nem épült meg. — A harmadik a Csoraa-foktői árapasztó csatorna építeése 1942. óta folyamatos ugyan, de befejezést még nem nyert. A belvízrendszer kiépítettségére jellemző adatokat a 2.4 I. sz. táblázat tartalmazza. A 17. sz. Dunavölgy-déli (Sárközi) belvízrendszer rendezésére vonatkozóan ugyancsak a Klaszr-féle terv volt az irányadó. Az 1872. évben megalakult Pestmegyei Sárközi Dunavédgát és Csatornázási Társulata legsürgősebb árvízvédelmi munkák után, programba vette a le csap olás és belvízrendezés megindítását. A terület — amelyre a Társulat szervezése folytán kiterjedt — ma mintegy 804 km2 kiterjedésű. Az ártér határát nyugaton a Duna balparti véd gát képezi Ordastól Bajáig, keleten a Dunavölgyi főcsatorna, jobb parti depóndája Akasztótól Bajáig, délen a Baja—bátaszéki vasútvonal magastöltése, míg északon Dunapataj—Kiskőrös községek vonala vehető határnak. A tervek általában kihasználják azt a természet- adta adottságot, hogy a fő- és mehékcsatomákat a régi vízjárások feltöltödő medrében (helyi elnevezés szerint „fokokban”) lehet a legkönnyebben kialakítani. A. „fokok” vonulata adta meg a főcsatornák nyomvonalát, amelyek a terep északkelet—délnyugati irányú lejtésével közel egyezően vezették a vizet a Duna partjához. A Dun.a folyam átvágásai miatt az 1883—1898-ig terjedő 15 éven át nyomvonalában, többször megváltozott védtöltés átvágásával bocsaj tották le a kárt okozó belvízieket, később e helyekre, betétgerendás ácsolt faszerkezetű zsilipeket építettek,, melyeket az 1898—99. évben vascsőzsilipekké építették át. 11899. évben, megépítették Ösükösdpuszta határában az ún. Vajastoroki vascsőzsilipet. A gravitációs lebocsájtás azonban az ekkori mezőgazdasági igények szempontjából sem volt mindig kielégítő, ezért 1897 évben Érsekcsanád- nál a gőzüzemű szivattyúteleppel együtt megépült egy újabb vascsőzsilip is. Bajaszentistván község és Baja város területének az ártérbe való bekapcsolása után megépültek az ún. Csákosfoki, a Békavári és a Baja—Posványosi zsilipek. Az érsekcsanádi gőzüzemű szivattyútelep átemelőképessége 6,0 m3/s volt. A főcsatornákon levonuló belvíz 1937 évben a tavaszi hónapokban az ártér egyetlen stabil szivattyú- telepét annyira terhelte,, hogy a leérkező vizet a telep több napon át — teljes üzem ellenére — késedelem nélkül átemelni nem tudta. Ez a jelenség 1940—42 közötti három évben megismétlődött úgy, hogy 1942 évben a szivattyútelep a belvíz elöntésétől való megmentése végett, az árvédelmi töltést 6,0 m szélesen, át kellett vágni a nagytömegű belvíz gravitációs lebocsájtására. Ezekben az években a tavaszi hónapokban a belvízi helyzet évről-évre romlott, mert a mellék,csatornahálózat, különösen pénzügyi okokból, nem fejlődött a szükséges mértékben. 1942 évben kisebb-nagyobb foltokban elöntés alá került kb. 23,200 ha. Ugyanezen időszakban a Sárközi ártérhez északon csatlakozó Pestvármegyei Dunavölgylecsapoló és Öntöző Társulat belvízártéren előállott rendkívül súlyos belvízviszony,ok a csatornahálózat kiegészítését tették szükségessé. Ez a szükségesség paran- csolóan követelte az árapasztó csatornák tervezését és építését is. Ezek közül az ún. Csatorna—foktői csatorna a sárközi belvíz,téren halad keresztül, felhasználva a sárközi I. számú főcsatorna nyomvonalát Kalocsától Csomapusztáág. A belvízrendszer jelenlegi állapotát jellemző adatokat ugyancsak a 2.4 I. sz. táblázat tartalmazza. A 18. sz. Kígyós belvízrendszerben a múltban végzett belvízrendezésekre vonatkozóan dokumentumok nem állnak rendelkezésre. 1 is. :