Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.4412 RÉTEGVÍZJÁRÁS A következőkben sorravesszük hazánk területének jelentős (I), korlátozott (II) rétegvízutánpótló- dással rendelkező és réteg ví zu tán p ó tló dással gyakorlatilag nem rendelkező (III) területtípusait és jellemezzük rétegvízjárásukat. I. A nagymennyiségben utánpótlódó vízadókat elsősorban, sőt majdnem kizárólag a hegység! peremeken találjuk (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd vidéke). Itt a rétegvíz utánpótlása háromféle lehet: a) A hegységperemeken a rétegek a felszínen vagy a felszín közelében vannak s ott jut 'beléjük a helyi és a hegységről lefutó csapadék egy része. (Például Pécsett a Tortyogói vízmű területén.) b) Az utánpótlódás a melyebben lévő karsztos kőzetekből alulról vagy oldalról is történhet. Ez számos hegységperemen igen bővizű rétegek táplálója (pl. Komló, Lige t-or őszi ói és Budafa-mánfai vízművek). Az a) és b) módon utánpótlódó víztartókra jellemző, hogy rétegvizük nyomása és dinamikus vízkészletük változása jól követi a száraz Ш. nedves évek periódusait. c) A rétegvizet nagy mélységből törések mentén feltörő hévíz is táplálhatja (például Budapesten a Gellérthegy-lukácsfürdői úgynevezett termalis vonalon). A rétegvíz ilyen jellegű utánpótlódása a tapasztalat szerint csak addig számottevő, ameddig megfelelő fiatal vagy megújult törésrendszer van a területen. II. A medencék belsejében a vízutánpótlódás már általában korlátolt, és — az I/a és I/b alatt tárgyalt lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed. Három lehetséges módját ismerjük: a) A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csafck felszínközeli és csak durva üledékes, törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a Kisalföldön). b) A második lehetőség, a vizet adó alapkőzetből a törések mentén történő táplálódás. Ez Alföldünkön nem jelentős, bár egyes nagy szerkezeti vonalak mentén érdemes lenne megvizsgálni. c) Végül az utánpótlódás a felszínről a talajvízen keresztül szivárgó víből is történhet. Ennek mértéke a talajvízháztartásra vonatkozó mai ismereteink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan nagy leszívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyomásesés miatt már lejuthat mélyebbre is. A korlátozott utánpótlódású területeken a rétegvíz nyomása és dinamikus készlete — ameddig a terület nincs túlterhelve — általában állandó, Ш. változása oly kicsiny, hogy azt az üzemeltetésnél nem lehet észrevenni. III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, de ez az utánpótlódás szempontjából figyelmen, kívül hagyható. A rétegvíz ilyen utánpótlódás nélküli területei csak az Alföldön tál,álhatók ott, ahol az alaphegység nem mezozoos, és a szerkezeti viszonyok sem indokolnak mélyebbről, vagy a felszínről történő utánpótlódást. Az utánpótlódás nélküli területeken dinamikus vízkészletről nem beszélhetünk. Amennyiben ilyen területek rétegvizéből termelni kezdünk, nem utánpótlódó passzív vízkészlethez nyúlunk (lásd 2.4413 alatt), ezért itt a kitermelhető készlet és a rétegnyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező rétegvízjárást és ezzel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni. 2.4413 A RÉTEGVÍZKÉSZLET FELOSZTÁSA. MENNYISÉGI BECSLÉS A hazai rétegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük. Számos elvi kérdés1 merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres, részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949. óta létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vizadó réteg van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 28. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznositható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének összegeként kaptuk. Minthogy ez a mennyiség a természetes passzív készletnek csak elenyésző része, a a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kitermelése gyakorlatilag nem jelent beavatkozást a felszínalatti vízkörforgalomba, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. „Területi vízmérleg” c fejezet 2.111 pontját). 2.4414 VÍZFÖLDTANI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25/a sz. ábrát és „A hasznosítható réteg- és karsztvizek” c 1:500000 méretarányú térkén pet). A tájegységek elhatárolásánál általában a fő- víztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a TVK-egységek határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbrészt a mélyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 18. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők s csak tájékoztatóul szolgálnak. A 28. táblázatot a TVK-egység vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) 90
