Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
és a vízhozamgörbe segítségével megállapítják a napi vízhozamokat. A napi vízhozamadatok pontossága a vízhozamgörbe ill. az egyes vízhozam- mérések pontosságától, az adatsor folyamatossága a vízállásészlelés folyamatosságtól (pl. rajzolómércék alkalmazásától) függ. Vannak vízhozammórő állomások, amelyeken időszakonként vízhozammérésit végeznek, de a vízhozamgörbét nem határozták meg, vízhozamnyilvántartást nem vezetnek. Ezek az állomások tehát csak szórványos adatokat szolgáltatnak, nem pedig folyamatos adatsort. Vízhőfokmérés egyelőre csak a közepes és a nagyvízfolyások, továbbá a nagy állóvizek vízmérceállomásainak egy részén folyik. A mérést higanyos hőmérővel, a partról, a felszínien, naponta egy alkalommal, reggel végzik. A hordalékmérő állomásokon, — amelyek egyben vízhozamnyilvántartó állomások is —, vízhozamméréssel egyidejűleg vett vízminták segítségével meghatározzák a lebegtetett hordaléktöménységet és hordalékhozamot, továbbá hordalékfogóval megmérik általában a fenéken görgetett hordalék hozamát is. A vízhozam és a hordalékhozam kapcsolata igen laza, ezért a hordalékhozam-adat- sor megbízhatósága egészében véve csekély. Valamennyi állomás a hónap elején küldi be adatait a VITUKI-ba, de van. éhány kiválasztott állomás, amely naponta táviratilag jelent, sőt kiépülőben van az automatikus távjelző-rendszer is, amelynek 1960-ban két állomása (Rajka és Budapest) van vezetékes állandó összeköttetésben a VITUKI vízjelző szolgálatának központjával. Az általánosabb értelemben vett vízjárás eddig felsorolt elméletein kívül a vízkészletgazdálkodás számára a párolgási-, csapadék- (és hó-) adatok ismerete is igen fontos. Ezeket azonban nem itt, hanem a 2.2 Éghajlat c. fejezetrészben ismertetjük. 2.3123 VÍZMINŐSÉG VIZSGALATOK A felszíni vizek vízminőség-vizsgálatának célja a szennyezettség mértékének megállapítása, a szennyezés okának felderítése, továbbá a különböző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majdnem valamennyi komponens meghatározását szükségessé teszi. PL; ivóvíz minősítésénél legfontosabb az oxigén- és nitrogénháztartás, valamint a coli-titer és a lebegőanyag, az öntözésnél az összes oldott só és Na %, a kazántápvíznél a keménység, stb ismerete. Minden vizsgálatnál meghatározzák tehát a következő komponenseket: vízhőfok C°; pH; lugosság W°, vezetőképesség 10e -1. cm -1; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammonia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, oxigéntartalom mg/1 ; oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI5, HCO3-; összes száraz anyag, összes oldott anyag, összes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/1.) A vízminőség vizsgálatával egy- idoben szükséges a vízhozamot is megállapítani. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, krón, cián, stb.) ismeretére is. Vízmintákat általában hossz-szelvényszerűen (szel vényen ként egy-egy pontban), különlegesebb esetekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények több pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgála tokát a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szeny- nyeződés egyenletes elkeseredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvény-vizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznék. A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik, erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínien történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad C02 és az ammonia ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik. A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a Vízügyi Igazgatóságoknál működő 12 minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően, — tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossZr-szelvény- szerűen és kb. 20 keresztszelvényben. A meghatározásokat a VITUKI által összeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az Intézet a közös csehszlovák—magyar felszíni vízvizsgála- tok-végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerekkel egyeztetve alakította ki. A rendszeres felszíni vízminőségvizsgálatok további feladatai: még több adat gyűjtése a vízminőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások szennyvíz terhelhetőségének megállapítása. 2.313 Összefüggés a szomszédos területek felszíni vizeivel A terület vízkészletének döntő többségét a Duna hozza, mely az 1. sz. Északdunántúli TVK területéről, Csehszlovákia és Magyarország között államhatárt képezve érkezik. Ugyancsak államhatárt alkotva halad a Csehszlovákiában eredő Ipoly folyó is, mely — ha a Duna vízmennyiségét nem számítjuk — a kisvízi készletnek több mint a felét képviseli. — Területünkről a vizek a Dunán keresztül koncentráltan távoznak, — kivételt képez a Dunavölgyi főcsatorna — és jutnak el az 5. sz. Keletdunántúli és 7. sz. Alsó- dunavölgyi TVK-ek területére. Az alábbiakban a fenti kettős bontásban tárgyalj ulk a szóbanforgó kérdéseket. 68
