Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2.3131 A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRŐL ÉRKEZŐ VIZEK A Duna folyam területünkre az Alpok, a Morva- medence, a Kárpát-medence északnyugati részé­nek, valamint az 1. sz. Északdunántúli TVK-terü- let vizeit hozza. Vizének zöme külföldről szárma­zik és csak elenyésző százaléka ered hazai terület­ről. A területihatáron felveszi az ugyancsak kül­földi eredetű Ipoly vizét, majd területünk kisvízi- folyásainak befogadása után hagyja el a 6. TVK területét. Az elmondottakból is jól érzékelhető, hogy a te­rület vízgazdálkodását milyen nagy mértékben be­folyásolják az ország határán kívüli vizimunká- latok és vízhasználatok. Mind Ausztriában, mind Csehszlovákiában egyre nagyobb méreteket ölte­nek a Dunán és mellékfolyóm a tározó építke­zések (leginkább vízéróbasznosítási célból), melyek­nek kisvízihozamokat növelő hatása magyar terü­leten jelenleg alig érződik. A csehszlovák—magyar Dunaiszakaszon és köz­vetlenül felette, osztrák területen, vízerőhaszn osítási lehetőségek rejlenek, melyek kihasználásáról ál­lamközi tárgyalások folynak. Ugyancsak jelenleg vannak kialakulóban az elmúlt évek kisminta­kísérleteinek felhasználásával az ún. Felső-Duna (a csehszlovák—magyar Dunaszakasz nagyobb esé­sű része) szabályozása elvi alapjainak kialakítása. A tárgyalás alatt álló, illetve komolyabb beavat­kozások végrehajtása kétségtelenül megváltoztatja a vízkészletek időbeni megoszlását is. Az 1. sz. Északdunántúli TVK területén végre­hajtott vízrendezések és vízhasználatok vízmennyi­ségek tekintetében nem éreztetik hatásukat, mert a Duna nagy vízgyűjtőjénél fogva nem érzékeny a viszonylag kis régiókra kiterjedő munkálatokra. Más lenne természetesen a helyzet a Duna vízjá- rási viszonyainak lényeges megváltoztatása esetén. Az Ipoly folyó Közép-Szlovákia vizeinek befoga­dója, míg délről a nógrádi kisvízfolyások táplálják. Az Ipoly államhatárt alkot területünk és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság között és mint ilyen, közös érdekű vízfolyásnak min|ősül. Cseh­szlovákia az 1950-es évek végén az Ipolyra vonat­kozóan általános vízgazdálkodási tanulmánytervet készített, mely számos tározó építését veszi számí­tásba mind az Ipolyon, mind mellékvizein. Az Ipo- lyon tervbevett rárosi tározó csehszlovák—magyar közös érdekű mű lenne. A tározó építésével kap­csolatos államközi tárgyalásokon még nem szüle­tett megállapodás, de mind Csehszlovákia, mind Magyarország a vitás kérdések eldöntésének tisz­tázására mélyebb előtanulmányokat és feltárásokat végez. A rárosi és a felsőbb területeken szóbaj ött tározók az Ipoly vízjárását, vízkészletének időbeni alakulását gyökeresen megváltoztatják. A tározók építésével a minimális vízhozamok nagyságrenddel emelkednének, míg az árvízhozamok lényegesen csökkennének. Ugyancsak most van napirenden az Ipoly nagyvizi szabályozásának kérdése is. A nagy- vizi szabályozás következtében az árvÍ2hozamok növekedése és az árvízszintek emelkedése várható. Az Ipoly jelenlegi vízhozamainak megoszlása te­kintetében Csehszlovákia és Magyarország között 1954-ben megállapodás jött létre, mely szerint 500 1/s feletti vízhozamok esetén mindkét fél kor­látlanul, 500 1/s alatt pedig 50—50%-ban használ­hat fel vizet a folyóból úgy, hogy a mederben 100 1/s hagyandó, melynek felét-felét a magyar és cseh­szlovák fél köteles biztosítani. Vízminőség tekintetében a Duna elfogadható minőségben, kissé szennyezetten érkezik. Az 1. TVK területén a Duna mellett elhelyezkedő és a Dunába ömlő kisvízfolyások mellé települt ipari üzemek a vizeket jelentősen szennyezik. Bár a Dunia nagy vízhozamai kellő hígítást és öntisztu­lást biztosítanak, az érkező víz minősége mégis ki­mutathatóan magán viseli az 1. sz. Északdunántúli TVK terület vízhasználatainak szennyező hatását. Javulás új szennyvíztisztító berendezések létesíté­sével, ill. a meglévők rendeltetésszerű üzemelésével érhető el. Az Ipoly érkező vize aránylag tiszta; mind ipari, mind öntözési célra alkalmas, csupán közegészség- ügyi szempontból minősül kissé szennyezettnek. 2.3132 A szomszédos területeikre távozó vizek A területünkről távozó vizeket gyakorlatilag egyedül a Duna továbbítja az 5. sz. Keletdunán­túli és a 7. sz. Alsódunavidé'ki TVK-ek területei felé, melyek között a határon folyik. Területünkön a Duna vízkészlete lényegesen nem csökken, bár Budapest vízigényét a Dunából elégítik ki. A víz- mennyiségekre gyakorolt szabályozási és egyéb hatások tekintetében a 2.3131 pontban mondottak vonatkoznak. A területről — a Soroksári Dunaág- ból — a Dunán kívül még a Duna-Tisza csatorna megépült szakaszának közvetítésével a Dunavölgyi Főcsatorna is kap vizet. Vízminőség tekintetében már lényeges változás áll be területünkön. Budapest közel 2 millió lako­sának házi szennyvize, valamint az ipari üzemék sokszor nem kellően tisztított szennyvize az ér­kező „elfogadható” minősítésű vizet szennyezetté teszi. Bár a Duna nagy öntisztulási képességénél fogva hamar feldolgozza szennyezettségét, a folyó mégis csak a 7. sz. Alsódunavidéki TVK területére érve nyeri vissza „elfogadható” minősítését. A víz­minőségek javulása csak a szennyvíztisztítás foko­zottabb bevezetésének és ellenőrzésének megoldá­sával várható. A Dunavölgyi Főcsatornába átadott ví minőségileg elfogadható. 2.314 A felszíni vizek jelentősége a terület vízgazdálkodásában A Duna készletét figyelmen kívül hagyva, terü­letünk kisebb felszíni vizeinek augusztusi 85%-os tartósságú természetes készlete — mintegy 1,3 m3/ s, amiből 1,0 m3/s az Ipoly hozama — alig haladja meg a felszínalattiakénak egynegyedét. A szeptem­beri 99%-os tartóssági érték az előbbinek mintegy 2/3-ára tehető. Különösen eltörpül a kisebb víz­folyások készlete a Duna (1406 m3/s, ill. 725 m3/s-nyi) természetes hozama mellett. A Dunára támaszkodókat nem tekintve, a víz­igényeknek mintegy 1/6-át (jórészt mezőgazdasági, egész kis hányadában ipari igényeket — a készle­tek megoszlásával összhangban — felszíni vizekből 69

Next

/
Thumbnails
Contents